Lutra 2010.06.26 0 0 89344 Reményik Sándor Én a szívemet... Én a szívemet szétszakítottam: Ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet, És csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab új egész, S akit szeret, azért mindenre kész. Mindenre kész, - de ah, - erőtelen E balga, szétforgácsolt szerelem. Ez a tudat éget, mint a kereszt, Én Istenem, nem így akartam ezt. Nem így: kapni más lelke aranyát, S cserébe tarka rongyot adni át. Arany lélekkapun menni által, S fizetni pár színes szóvirággal. Egyformának lenni mindenkihez: Emberfeletti nagy szív kell ehhez. Én a szívemet szétszakítottam, Ahány darabja, annyifele van. Pár rongydarab jutott mindenkinek, - És nem jutott az egész senkinek.