"Elég sokat használok számítógépet ahhoz, hogy a terepasztalba már ne keverjem bele..."

Na egy ideig én is így voltam ezzel. (Jómagam is programozó lévén) :) Azután, amikor elkezdtem összerakni a kis 4000-es sorozatú IC-kből a logikát (a reléket már csak leválasztásra használva), hamar rájöttem, hogy az egész miskulanciát, a több tíz méter drótot, meg a rengeteg IC-t egyszerűbb egy mikrokontrollerbe gyömöszölni. Üzembiztosabb is, meg azért a szoftver még mindig az erősebb oldalam. :) OK, ezzel megvolnánk, gondoltam. A döntés megszületett, már csak a visszajelzést kellett megoldani sok leddel a vágyányábrán meg mindennel. Osztás-szorzás, OK, nem kis munka, nem kevés költséggel, de nem baj!

Azután a szekrény aljából előkerült egy régi picike kis ThinkPad Win95-tel. Mire is lehetne még ezt használni? Van neki RS232-je? (USB még nem volt benne). Kész, vége! A projekt sorsa megpecsételődött. :) A leendő asztalból csak egy RS232 csatlakozó, meg a tápegységek csatlakozói fognak kiállni. Ennyi lett. :)