"hallani" akkor is hallja az agy, még ha konkrét ingerület nem is keletkezett."

Igen, ez paradoxonnak tűnik, de így van, éppen azért, mert a zenei hallás (nem a "hallásra" mint képességre, hanem a zene értelmezésére gondolok) is tanult tulajdonság. Sőt, a zene értéséhez élvezetéhez nem létfontosságú a teljes hallható sáv kitöltése, egy zsebrádióban hallott koncertről is megmondható, hogy pocsékul vagy kiválóan játszanak a zenészek. A zenei történés lényege, a ritmika, a belépések, kiállások, tempóváltások, a dallam, stb. a középsávra korlátozva is megítélhető, értelmezhető. Ebben a sávban ne legyenek durva fázishibák, mert azok viszont belezavarhatnak a zenei lényeg közvetítésébe is. Ezért gyakran zeneibben szólhat egy korlátozott átvitelű egyutas szélessávú hangdoboz, mint egy elfuserált váltójú két vagy többutas.