Nem értem, mi volt ebben a fanatikus. Én csupán felvázoltam, hgy az adott gondolkodás a pszichológiából és a halálesetek többségéből kiindulva miért nem áll biztos alapokon a valós életben. Tényleg nem lehet erre bazírozni, mert se Isten, se az emebri szív, se a halál nem úgy működik, mint ahogy azt a felvetésed feltételezi. Arra sincs garancia, hogy meg tudod bánni életed végén a bűneidet, arra sincs, hogy utána tényleg meghalsz, de arra sincs, hogy tényleg olyan hatalams változáson mész át gondolkodásmódodban életed végén, mint ami a valódi bűnbánathoz szükséges. Esetleg egyéb konkrét érved nincs felszínes szubjektív véleményeden kívül?

Egyébként a lator esete nekem is eszembejutott. Valóban tökéletes példa, és engem igazol. A jobb lator valódi bűnbánatot tartott, ez abból is látszik, hogy tudatában volt: megérdemli a halált, és azt is tudta, hogy kicsoda volt Jézus. Ezzel szemben a másik lator, bár egyértelműen élete végén volt, nem volt esélye a halált elkerülni, mégsem tanúsított semmilyen bűnbánatot, egyetlen célja a halál elkerülése volt. Ebből is látszik, hogy valódi bűnbánat nélkül nem lehet elekerülni a halált. Pedig a bal lator is ott volt karnyújtásnyira (bár ez kissé morbid kép jelen esetben) a világ megváltójától, mégsem üdvözült, mert Jézus csak a másik latornak igérte a Paradicsomot.

De a kérdés az, hogy a témaindító valódi kérdés volt részedről vagy csak egy nagyképű fricska a legnagyobb világvallásnak, amely nem törődik az ellenérvekkel. Ha ez utóbbi, akkor nem zavarlak tovább.

Jól mondta egy közeli ismerősöm. Az emberiség 1 milliomod százalékánál is kevesebb része keresi az igazságot, mindenki más csupán saját magát akarja igazolni.