Kedves Levelezőtársaim!

Előző hozzászólásomban ismét, most már sokadszor is kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy Baja főtere az által kapja meg igazi szerepét, ha élettel telik meg. Így történt ez e hó 12-én, és így volt ez tegnap is, a Csárdás Napja alkalmából. Öröm volt látni a sok pompás népviseletet, a rengeteg jókedvű, csárdást táncoló embert, a sikeres rekord-kísérlet feletti örömöt.

Egyébként az, hogy a Csárdás Napja egybeesett a Múzeumok Éjszakájával, egyik rendezvénynek sem ártott. Voltam a Nagy István Képtárban, az Éber-emlékházban, majd az éji 12 órát a Csillagvizsgáló rendezvényén köszöntöttem. Jó érzés volt, hogy minden helyszínen zsúfolt ház fogadott.

Jó érzés volt számomra, hogy a főtérről nyíló Rózsavölgyi-udvar méltón őrzi a két évtizedig Baján élő és alkotó jeles reformkori zeneszerző emlékét. Talán nem szerénytelenség részemről, ha elmondom: nagyon jó érzés volt számomra, hogy az eredményes rekord-kísérlet után, Rózsavölgyi Márk emléktáblájának leleplezésekor a város polgármestere azzal kezdte avató beszédét, hogy megköszönte, hogy felhívtam a figyelmet Rózsavölgyi Márk bajai működésére. (Aki a téma iránt érdeklődik, kérem, olvassa el a bajastorry.info-n Ahol a csárdás született c. összefoglaló jellegű, rövid írásomat.)

Talán megemlíthetem itt: a műszaki tudományok méltó megbecsülését is jelentené, ha az első bajai Duna-híd építőjének, Szikszay Gerőnek is emléket állítana a város. (Annak idején Rózsavölgyi Márk emlékének megörökítésével együtt javasoltam. Kérésemre Bartos Endre szobrászművész róla is plakettet készített, jómagam pedig Szikszay Gerő, a magyar hidászat jeles alakja életével és működésével számos írásban fogalalkoztam.)

Tisztelettel:
Gál Zoltán