Weöres Sándor

Huszadik század vége: az idősebb

fáradtan nyalogatja sérülését

mit háború és diktatúra ejtett,

s az ifjabb tombol emléktelenül.

Korszak-váltás. Tagolt beszéd helyett

néhány tucat indulatszó elég,

míg füst-gatyában és ismerősen

s lomhán megérkezik az ismeretlen.