gazo2 Creative Commons License 2010.06.13 0 0 457
Kedves Levelezőtársaim!

Tegnap, tehát szombaton este a barátok templomában rendezett orgonahangverseny után a Főtérre vitt az utunk. A Baja - Zombor szabadtéri fotókiállítást szándékoztunk megnézni. A tér tele volt, a szőkőkútnál boldogan tapicskoltak a kisgyermekek.

Megerősödött bennem a rettenetes hőségben enyhet adó tér láttán az általam, persze mások által is hangoztatott nézet, hogy a tér nem kegyeleti, hanem emblematikus központja Bajának, melyet élettel kell megtölteni..

Amikor egy nagyon tehetséges főkertész kiasasszony fákat hozatott a térre, volt nagy felzúdulás. Sokak emlékezetében egy nagy és kopasz tér élt. ezt az állapotot szerették volna megtartani. Az újságban - akkor a Petőfi Népe bajai szerkesztője voltam - a régi képeslapokra hivatkozva könnyen bizonyíthattam, hogy a térhez illenek a fák.

Tegnapi jó tapasztalatom csak megerősített abban a nézetemben, hogy a teret élettel kell megtölteni. Mint volt hajdan. Itt rendezték az országos vásárokat, itt volt a hetipiac. (A tér neve volt Wochenmarktplatz is a háromnyelvűség keretében.)

Amin szívesen változtatnék, de nem vagyok türelmetlen. Az autókat kellene előbb-utóbb kitiltani. (Én három évvel ezelőtt megfogadtam, hogy autóval nem megyek be a térre, így nem is parkolok ott. Másokat is erre buzdítottam a Közlekedünk című témában. (magyarul topicban), akiknek van elég helyismeretük kikerülni a teret.)
Ami a szökőkút megoldását illeti, jónak tartom. (Ilyen van például Kaposváron is.) Nem bontja meg a tér síkját, és ha a helyre szükség van, bármikor le lehet állítani. A hőségben enyhet ad, vízsugarait nézni pihentető.

Vendégeimtől mindig megkérdezem, hogy mi a véleményük a térről. Kivétel nélkül mindenkinek tetszik. (Ők nem tudnak a tér időlegesen kopasz voltáról.) A napokban érkezik egy autóbusznyi vendég. Gondoltam, hogy tájékoztatómhoz mindjárt végzek egy kis közvélemény-kutatást. Az eredményről itt beszámolok.

Magam részéről kitartok amellett, hogy a Főtér legyen a pezsgő élet, a szórakozás és a pihenés helyszíne.

Tisztelettel:
Gál Zoltán