Nagyon egyszerűen képzelitek el a rendfokozati piramis talpraállítását. Pedig - mivel emberekről van szó - talán a legnehezebb feladat. Rengeteg valós és látszólagos érdek sérülhet, amelyek nem kis feszültséget gerjeszthetnek a szervezeten belül. Abban is biztos vagyok, hogy a most tábornoki helyen lévő ezredesek nagyon rossz néven vennék, ha visszaminősítenék a helyeiket. Ugyanakkor mégiscsak ez lenne a célszerű módszer. Én azt mondom, hogy fokozatosan kell véghezvinni a dolgot. A németek az újraegyesítéskor elég drasztikusak voltak. Az egykori NDK-s tisztek (NVA) számára húztak egy limitet (őrnagy), amely felett nem vettek át senkit. Az átvett állomány esetében is legtöbbször egy rendfok
ozattal alacsonyabban vették át azokat, akik a biztonsági bevizsgálásokon átmentek. Arról nem is szólva, hogy az átvétel sok esetben helyőségváltást is jelentett. Az azonos rendfokozatú és beosztású ex NSZK-s társaikhoz képest az "újak" még így is kevesebb pénzt kaptak a "szolidaritási" adó miatt. De sokan még így is vállalták, mert nem nagyon láttak más lehetőséget a megélhetésre. Kellett kb. 15-20 év ahhoz, hogy valóban egyenrangúnak érezhessék magukat a "régiekhez" képest. Az "egy tollvonásos" módszer esetén elvesztenénk a már amúgy is foghíjas szakértő gárdánk jelentős részét. A jelenlegi törvények mellett sokan már most is arra várnak, hogy szervezeti átalakítás legyen és akkor rögtön kedvező feltételekkel borítanának le nyugdíjba. Feltétlenül kiakarjuk önteni a piszkos fürdővízzel a gyereket is? Annyira pedig - sajnos - nem vonzó a katonai pálya, hogy a szakembereket azonnal pótolni lehessen!