beltenyésztés, rokontenyésztés (close breeding): elsősorban önmegtermékenyítéssel szaporodó (allogám) növények v. közel rokon, ill. egyetlen szülőpártól leszármazott állatok szaporítása.
Más szavakkal a beltenyésztés lényegében egy törzsön v. tenyészeten belül folytatott fajtatiszta tenyésztés. Célja az úgynevezett tiszta származéksor kitenyésztése. A létrejövő egyedek életképessége (vitalitása) szaporodási képessége stb. leromlik.
Ezt nevezzük beltenyésztéses leromlásnak, ami megmutatkozik
a kelési eredmények romlásában,
a fiókák nagyobb százalékú befulladásában,
a szaporaság csökkenésében,
a terméketlen egyedek felszaporodásában,
a fiókák vitalitásának csökkenésében,
a kelés utáni nagyobb pusztulásban,
a fejlődési erély gyengülésében,
a fertőzések iránti fogékonyságban,
az örökletes hibák felbukkanásában és
a hasznos élettartam csökkenésében.
Dr. Horn Péter vizsgálatai szerint a beltenyésztési koefficiens 1 %-os növekedésére a teljesítmény a következő mértékben csökken:
Tojástermelés 0,3-1 db
Keltethetőség 0,19-0,44 %
Tojástömeg 0,2-0,4 g
Pecsenyecsirkék élőtömege 0,2-0,4 g
Utóbbiaknál a normál vágásérettségkor mutatkozó csökkenés adatát tartalmazza a táblázat. Emellett megfigyelhető a fiatalkori elhullások 0,15-0,33 százalékos növekedése, vm. a kifejlettkori elhullások 0,15-0,21 %-os emelkedése.
Ugyanakkor Dr. Horn Péter is hangsúlyozza, hogy nem minden állománynál ilyen tragikusak a következmények, mert sok függ az adott populáció genetikai adottságaitól is.
A beltenyésztés folyamán az első nemzedék (I1) életképesebb, mint a második nemzedék (I2) és így tovább. A
beltenyésztési minimum - fajtól függően 5-10 nemzedék - után következik be.
Addig különösen feltűnő a leromlás, míg a továbbiakban alig észrevehető, nem okoz további életképesség és produktivítás-csökkenést.
Vannak fajok, amelyek a beltenyésztés folyamán teljesen sterillé válnak.
Máskülönben a beltenyésztés eredményeként genetikailag nagymértékben egyöntetű populációk jönnek létre, ezek a BELTENYÉSZTETT VONALAK, ill. TÖRZSEK.
A beltenyésztés folyamán a heterozigóta egyedek száma csökken, a homozigóták aránya viszont növekszik. Ezt szemléletesen bizonyítja Vida és munkatársainak vizsgálata a következő táblázat szerint.
Heterózigóták és homozigóták gyakorisága százalékarányban
Genotípusok Heterozigoták Homozigóták AA Aa aa F1 0 100 0 100 0 F2 25 50 25 50 50 F3 37,5 25 37,5 25 75 F4 43,7 12,5 43,7 12,5 87,5 F5 46,8 6,25 46,8 6,25 93,7
A beltenyésztés következtében létrejövő genetikai egyöntetűség kifejezésére szolgál a Wright-féle beltenyésztettségi együttható. Jele: F.
Azt fejezi ki, hogy a származásilag azonos gének hányad része rögződött az állomány átlagában. Galambtenyésztésben a következő párosításban a következő F-értékekre számíthatunk:
szülő x ivadék 0,25 v. 25 %,
testvér x testvér 0,25 v. 25 %,
féltestvér x féltestvér 0,125 v. 12,5 %
1. unokatestvéreknél 0,062 v. 6,25 %
Keresztezett állománnyal is folytathatunk a későbbiekben mind rokon-, mind beltenyésztést.
Sőt, előfordul, hogy más lehetőségünk nincs is.
Vannak tulajdonságok, amelyek másként, mint rokontenyésztéssel nem is rögzíthetők biztonsággal. Ilyen pl. a tájékozódási készség és a dobolás.
A rokontenyésztés hatására nem minden fajnál, fajtánál egyenlő mértékben indul meg a degenerálódás. A belga postagalamb-tenyésztők eredményei is igazolják ezt.
Dr. Bourgeois híres galambcsaládja 1729. évtől beltenyésztett ősöktől ered.
Érdekes, hogy a legújabb felismerések szerint papagájoknál a talplenyomat alapján is lehet következtetni a beltenyésztés fokára.
(→rokontenyésztés; →morbiditás)
belterjes állattartás: a →külterjes állattartással ellentétes tartási mód, amikor az állományt a lehető legteljesebb mértékben függetlenítjük a külső körülményektől, sokoldalúan gondoskodunk az állatokról, s ennek fejében elvárjuk...
.......
bengáli zöldgalamb (Treron bicincta - Bindengrüntaube - Orange-breasted Green Pigeon): a papagájgalambok legszebbike. Indiában és Délkelet-Ázsia nagy részén előfordul. A nagysága 29 cm.
A csőr zöldes, de az orrviasz kék. A homlok, az áll és az arci rész pasztellzöld. A tarkó felé finom átmenettel válik pasztellkékké.
A mell felé szintén lágy átmenettel előbb egy pasztell-lila csík keletkezik, alatta pedig a mell narancssárga.
A test alul sárgás árnyalatú pasztellzöld. A szárny hátrafelé sötétedő zöld, de az evezők vége fekete, a szárny alul kanárisárgával szegélyezett. Az alsó farkfedők rózsasínűek. 
A tojó csőre sötétebb. A melléről, begyéről hiányzik a lila, ill. a narancssárga. A helyüket világoszöld foglalja el. A kloákatájék sárga, de vékony feketés csíkokkal díszített. A farok szürkéskék.
Az erős láb piros, szilárd támaszt nyújt az ágakon.
Bogyókkal, gyümölcsökkel táplálkozik. A fügét különösen kedveli.
Alacsony fán, gallyakból épített fészekben költ.
http://www.kolkatabirds.com/page28.htm
....
Benzing-versenyóra: a postagalamb-versenyeken a madarak dúcba érkezése idejének rögzítésére szolgáló készülék 3 típusát gyártják. 
A 3-as típus a legnépszerűbb, mert két papírtekercsen rögzíti az időt. 20x16x12 cm nagyságú fadoboz fogantyúval. Egyszeri felhúzással 8 napig működik. Fotó: id. Takács Ferenc - http://www.hobitubi.gportal.hu/
beó v. mejnó (Gracula - régen Eulabes): ezen a néven a seregélyfélék (Sturnidae) családjában egy 5 (másutt 2) fajt felölelő nemzetség ismeretes.
(Régebben 4 fajt és 10 alfajt írtak le Graculaként.) A ma használatos rendszerekben:
1. Gracula religiosa: →beó v. nagybeó (Greater Indian Hill),
http://videa.hu/main.php?page=play&v=9e8slJCZpdoEnM44
http://www.orientalbirdimages.org/search.php?action=searchresult&Bird_ID=2497&Bird_Image_ID=4124&Bird_Family_ID=&p=9
...
berber golyvás, gorguera: régi →spanyol begyes házigalambfajta, a laposfarkúak alcsoportjában, melyet már 1719-ben említ Cavanilles.
berber sólyom: →sivatagi sólyom (Falco pelegrinoides).
