Kedves Fumble!

Nekem úgy tűnik, hogy egy, a megfigyelő relatív sebességétől függően alakuló látvány milyensége okoz számodra problémát.

Példaként vegyük a fényórádat, és tükreit rögzítsük az Országház és a Gellért-hegy oldalára, és menjünk el a tükrök között különféle relatív sebességekkel.

Nyilván a Gellért hegy is éppen olyan rendíthetetlen (vagy statikailag még rendíthetetlenebb) mint a az Országház fala. Azaz a köztük pattogó foton folyamatosan ugyanazon tempóval halad.

Ennek ellenére, különböző sebességgel elhaladva köztük, számunkra minden sebességhez, a mi rendszerünkben más és más távolság adódik két tükröződési pont között.
Miközben a tükröződések időpontjai közötti időt leolvassuk a rakpartokon álló órákról, azt látjuk, hogy a Gellért hegy- Parlament rendszerben, minden relatív sebességünknél azonos a tükröződések között eltelő idő,

és ugyanakkor a magunkkal cipelt, nyugvó hosszában ugyanolyan fényút hosszú fényórán, ugyanez a tükröződési idő.

Azaz látunk két fényórát, amik egymáshoz relatívan nyugvó hosszukban azonos hosszúságúak, és a majdani mozgások irányára merőlegesen állnak, és a tükreik közötti látszólagos távolság csak a relatív sebességük függvényében változik.

Vagyis látunk két pattogó fénylabdát, amelyek eltérő hosszúságú utat tesznek meg azonos idő alatt.

A Gellért hegy - Parlament rendszeréből szemlélve ugyanezen helyzet fordított fényút hosszakkal látszik.
Azaz az ottani szemlélő szerint, az Ő fényórájának hosszához viszonyítva,
a mi fényóránkban halad hosszabb úton a fénylabda, ugyanazon idő alatt,
a relatív sebességtől függő (nagyobb) távolságot megtéve a tükrök között.

Vagyis mindketten látjuk, hogy a másik rendszerből indult és érkező fénylabdának azonos sebességgel kell a mi rendszerünkben mozognia, a mi fénylabdánk sebességével,

hiszen mindkét fénylabda egyszerre mozog mindkét rendszerben,

mégis a másik rendszerből indult és oda érkező fénylabdának hosszabb utat kell megtennie a mi rendszerünkben mérve, mint a saját fénylabdánknak azonos idő alatt,
így ha egyetlen értékű fénysebességet feltételezünk, paradoxonhoz jutunk.

Ezen paradoxon feloldására a huszonéves Einstein a relatív egyidejűség ötletét találta ki.

Ahelyett, hogy felismerte volna, hogy a másik rendszer megfigyelésekor, a fény sebességéhez "hozzá látjuk" a két rendszer közötti relatív sebességet is.

Hiszen, miután a megfigyelő nézőpontjának váltásával megfordul a látott fényutak aránya a reciprokára, ÉS fizikai változás nézőpont váltás hatására nem következhet be,
kizárólag mérési-szemléletbeli hiba okozza a két fényút eltérő hosszát.

Hogy erre a tévedésre alapozva egy egész elméletet barkácsolt, és a kivételes személyes kapcsolatai révén ( Max Planck és baráti köre), ezen tévedés halmaz világszerte elfogadottá vált, csak az emberi butaság hatalmas mértéke tehető felelőssé.
Jól mutatja ez az eset azt, hogy kellő marketinggel, bármi megetethető a jó néppel.

Az pedig, hogy értelmet találj a tévedésre alapított elvének kitételeiben, szerintem hiába való erőlködés.