Lehet, ezzel nem leszek itt túl népszerű, de...
Számomra nem az a kérdés, hogy milyen páncélozott harcjárműveket kellene vennünk a MH-nek, hogy ne szenvedjen balesetet vagy ne legyen áldozat magyar katona Afganisztánban.
Bennem más kérdések merültek fel:

- Mit keres egyáltalán a magyar katona Afganisztánban?! Több százezret havonta, azt tudom. Meg azt is, hogy teljesen tisztában vannak azzal, hogy esetleg aknák, orvlövészek várják őket, mégis egymással versengve küzdenek azért, hogy kijussanak. Bizony, egy gyárban sokkal keservesebb megkeresni ezt a pénzt... És nem vagyok gonosz, csak realista: akárhogy nézzük, zsoldos lett. Tudja, mivel jár. Többségük nem először van kint. Vállalta. Akkor..?

- Hova, kinek, minek, miért vennénk az adófizetők pénzén páncélozott járműveket egy olyan honvédségnek (bár ez már rég nincs), akikre külsős cégek mosnak, takarítanak és külsős fegyveres cég vigyáz a laktanyában?! Azért, hogy utána Afganisztánban, Irakban, Cipruson játsszák a Rambót sok százezer forintért? És azután 35-40 évesen, úgy hogy életében nem dolgozott egy jóízűt, el tudjon menni nyugdíjba újabb havi százezrekért, amit szintén a közös nyugdíjalapból lesz fizetve... Vagy ez csak számomra siralmas?

Jóska bácsi meg, aki egész életében a földet túrta, vagy dolgozott az öntödében, épített, alkotott valami hasznosat, meg sem éri a nyugdíjas éveit, vagy egy átdolgozott életért kiszúrják a szemét havi 60 ezerrel.

Szóval szerintem sok-sok fontosabb kérdés van, mint hogy milyen páncélos csodát tegyünk a zsoldosaink alá közpénzből.

Elnézést, ha valaki lelki világába gázoltam.