Szent-Gály Kata

 

Esti gondolatok

 

Lobog a láng. Tán önmagán tűnődik,
azért, hogy van, -- de mért kell lennie?
A vak sötétből ki hozta ide,
s ki szabta meg, hogy ő
csak ott tud élni, hol felélhető
valami más, mi eggyé lesz vele?

 

Az ember néha önmagán tűnődik,
s lobog, lobog bele.