aranyzöld papagáj: →kobalt madapapagáj (Prioniturus discurus - Blauköpfiger Spatelschwanzpapagei).

 

aranyvállú papagáj (Psephotus chrysopterygius - Goldschultersittich - Golden-shuldered Parrot): Ausztrália 24-26 cm nagyságú madara az énekes papagájok nemzetségében.

A csőr szürkéskék. A szem sötétszürke. A láb barnásszürke. A homlok világossárga. A fejtető és a nyak hátul koromfekete.

A nyak másutt kékes, a mell kékesszürke.

A szárny és az alsó farkfedők türkizek, de a szárnytükör narancsos sárga.

A has és a comb feketés skarlátpiros. A farok kékeszöld.

A tojó homloka izabell színű. A nyakfolt itt zöldes barna. Az arc és a torok matt zöld. A hát és a szárny sárgás olajszínű.

A fiatalokon 12-14 hónapos korban teljesedik ki a felnőttkori tollazat.

A Psephotus chrysopterygius chrysopterygius, vagyis keleti aranyvállú papagáj alfaja a

- c. dissimilis: →főkötős aranyvállú papagáj (Hooded Sittich).

A hooded papagáj kisebb, mint a törzsalak, a nagysága 24 cm, a súlya 50-60 g. A délnyugati Yorkshire-félszigeten fordul elő. Legszembeötlőbb különbség, hogy itt hiányzik a homlok aranyfoltja.

A kelési idő 20-23 nap. Kirepülés a 31. naptól várható.

Ám tudni kell, hogy termeszvárakban alakít ki fészekbarlangot!

A sokszínű papagájjal való keresztezése ismeretes. (Ábra: CITES)

http://www.mangoverde.com/wbg/picpages/pic74-92-1.html

 

aranyvörös pipra: →Gould-barátpipra (Manacus vitellinus).

 

arapapagájok: összefoglaló név, mely alatt a tudományos rendszertanban a valódi papagájok alcsaládjában hat nemzetség fajait különítik el: a

valódi arákat /latinul →Ara/, a

kékarákat a még élő 3 fajjal (→Anodorhynchus) és a

Spix-kékarát (→Cyanopsitta ),

továbbá három új nemzetséget, melyeket az valódi arákról leválasztott törpearáknak (5 faj) hoztak létre:

Primolius másutt Propyrrhura,

Orthipsittaca,

Diopsittaca.

Ilyenformán a valódi arákhoz ma már csak kilenc, 75-100 cm nagyság közötti faj tartozik, mert számos korábban leírt fajból hírmondó sem maradt. A kipusztult fajok:

Anodorchychus purpurascens,

Ara anthoethoves,

Ara atwoodi,

Ara erythrura,

Ara erytrochephala,

Ara gossei,

Ara guadeloupensis,

Ara martinica.

A ma élő arák rendkívül látványos madarak. Értelmi képességeik figyelemre méltóak.

Vannak közöttük a beszédtanulásban szenzációs képességű egyedek, persze ezek is csak akkor tanulnak meg emberi hangokat, ha kellő türelemmel és szeretettel közelít hozzájuk a gondozó.

Megbízható megfigyelések támasztják alá, hogy az ará hűségesek a gazdáikhoz, feléje úgy közelítenek, hogy ezzel is kifejezzék a ragaszkodásukat.

A jó szót, a kedvességet örömmel fogadják és viszonozzák. Az idegeneket viszont hevesen támadják, s minthogy rendkívül erőteljes csőrűk van, ami fegyverként is alkalmazható, egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy beválnak házőrzőnek.

Feltűnően hosszú az élettartamuk, nem ritkán 60-80 esztendő.

A tartásuk és tenyésztésük külön élményszámba megy, s az utóbbi komoly sikernek számít. A tartásuknál számításba kell venni, hogy a rendkívüli harapóerő miatt példátlan károkat tudnak okozni a lakás bútorzatában.

Aki magányos madarat tart szobai kedvencnek, annak vannak más lehetőségei - kalit és gyakori reptetés; ülőrúd lánccal -, de aki arát tenyészmadárként vesz számításba, annak nagy (legalább 2x3x2,2 köbméteres), a hidegek beköszöntével téliesíthető, vagyis fagymentes, legalább plusz 5 fokot biztosító röpdében kell gondolkoznia.

A valódi arákhoz tartozó madarak (→Ara nemzetség) közül a legtöbb csodálatos színekben pompázik. Vannak kékek, sárgával és pirossal hivalkodók. A többség a zöld klb. árnyalataiban pompázik.

A valódi arákra jellemző, hogy a szemük körül kisebb-nagyobb tollatlan, csupasz bőrfelület van.

Éppen ez különbözteti meg őket az ún. →kékaráktól. Utóbbiak közül a legismertebb, a jácintkék ara valójában nem is tartozik az arák közé, mint ahogyan az a latin nevéből nyilvánvaló, hiszen a tengerkék arával és a Lear-arával együtt az Anodorhynchus nemzetséget alkotják.

A szeme körül szintén tollas Spix-ara pedig önálló családnemet, a Cyanopsitta nevű rendszertani egységet alkotja.

A köznyelvben ezek fölött a különbözőségek fölött a laikusok elsiklanak, s a nagyság, a tolldísz és a viselkedési hasonlóság okán az ara "egykalap" alá veszik ezeket a ma élő legnagyobb röpképes papagájokat, amelyek évszázadok óta kedvelt kalitkamadarak.

Mértékadó becslések szerint csak az Egyesült Államokban mintegy 100 000 arapapagáj van fogságban.

Az arák Dél- és Közép-Amerikában őshonosak. A többségük Brazília őserdeiben talál védelemre, noha a bennszülöttek a húsáért vadászták, s miután egy-egy arapapagáj ára a feketepiacon rendkívül magas, nem állíthatjuk, hogy nincsenek illegális befogások.

 Ezek és az élőhely szűkülése miatt ma már annyira megfogyatkozott a számuk, hogy szigorú védelmük nagyon is indokolt.

Erre a →Washingtoni-egyezményhez csatlakozásunkkal a magyar kormány is garanciát vállalt.

Az arapapagájok magvakkal, gyümölcsökkel táplálkoznak, ezért az élőhelyükön művelésbe vett területeken - ahová gyakran csapatostúl törnek be - nem szívesen látott vendégek.

A washingtoni-egyezmény életbelépése előtt létesítettek néhány nagykapacitású ara-tenyészetet, ahonnan azért kerül az európai piacokra is.

Nagy helyigénye miatt csak ott jöhet számításba a tenyésztése, ahol tágas voliert tudnak neki biztosítani.

Előfordulnak csonkolt példányok is.

Viszonylag gyakori, így a nyugati madárpiacokon általában lehet venni legális, tenyésztett

→zöldszárnyú ara papagájt, amely nálunk is szaporodott Laczkovics László és Hegyi Ferenc tenyészetében. A

→sárgamellű kék ara (Ara ararauna) felülnézetből ragyogó kék, alulnézetből viszont narancsos sárga. Diószeghy Sándor csepeli tenyészetében rendszeresen volt szaporulat. Ma már a

→sárgavállú ara (-szárnyú) v. világospiros ara is komoly veszélyben van.

A jácintkék ara méreteinek 1/3-át se nagyon éri el a

→kékhomlokú ara v . Hans-törpeara. A

→vörösfülű ara a nevét az egyebek mellett a fültájékát is díszítő piros foltról kapta. Tetszetős, mintegy 60 cm nagyságú arapapagáj, amelynek a rendelkezésre álló adatok szerint 1977-től az eredeti, mintegy 5 ezer négyzetkilométeres bolíviai élőhelyéről a 3 ezresre becsült populáció 70 százalékát kilopták.

Az átlagosan 85 cm nagyságú, leginkább az araraunára hasonlító →kéktorkú ara v . caninde 1832-ben lett felfedezve, de sokáig eltűnt szem elől, s amikor újra fellelték, már nem nagyon emlékezett a közvélemény a kéktorkúra. Ebből támadt is zavar. Caninde néven nevezve elkezdtek egy új fajról beszélni, amely, ha nem is új, de “valószínűleg az ararauna alfaja”.

Ugyancsak I. listás a nagytestű

→marakána v. piroshátú ara (ma már Primolius) és a kisebb

→kis katonaara, vm . a hozzá nagyban hasonlatos

→nagy katonaara .

Brazília és Peru határán fordul elő a

→hegyi ara v . kékfejű ara, amelyről már évek óta nincs adat. Csak remélhetjük, hogy még nem pusztult ki. Sajnos a kistestű arák között is vannak végveszélyben levők, mint a

→vöröshasú ara. Kedvezőbb helyzetben van az →aranyörvös ara v . sárganyakú ara és a →törpeara v. pirosvállú (szárnyhajlatú) ara, más nevén →vörösvállú ara.

 

araponga (Procnias averano