Nagyon hasonló a véleményem: számomra is rettentő egyenetlen. Színészként nem igazán szeretem (miközben gyerekként nagyon kedveltem), könnyen átcsúszik ripacskodásba. Szinkronhangként pedig a nagyon gyengétől a kiválóig sokfélét hallottam tőle. Attól tartok, (szinkron)rendezőfüggő: ha szorosan fogják, megcsinál bármit, de ha magára hagyják, kitör belőle a ripacs.
Az Agyament Harryben igencsak tudtam örülni, hogy megcsinálták Billy Crystalt Harsányi után Józsa Imrével is. Bill Murray: Az ember, aki túl keveset tudott-ban szerintem egész jó volt, de az Idétlen időkig-nek álcázott Mormotanapban annyira tökéletes volt Tahi Tóth, hogy egy picit hiányoltam, miközben élveztem, hogy mennyivel jobb, mint az Isten nem ver Bobbal-ban Reviczky. Wallace Shawnként majdnem olyan jó, mint Harkányi, pedig ez nálam nagy szó ám; Botár Endre mindenesetre elbújhat mögöttük. Louis de Funesként is láttam egyszer, abban Balázs Pétert utcahosszal verte, és megközelítette Harkányit meg Haumannt.
Ahogy így összefoglalom, hogy nálam ő örök másodiknak tűnik, de nem leszakadt, hanem erős másodiknak. Viszont ennyi második hely nagyon árnyalt színészi eszköztárról tanúskodik, és azt sugallja, hogy ha őt beállítják szinte bárhova, és jó a szinkronrendező, nem lesz rossz a végeredmény.
(Az Igazából szerelmet egyszer bírtam végignézni, nagyon nem az én filmem. A Notting Hill pedig nagyon bejön.)