Szergej A. Jeszenyin

Szerelmem


A szerelmem most nem ilyen,
Oh, tudom én, bánatod támad,
Azért, mert holdfényseprűje
A versnek nem simít tócsákat.


A csillagok búja s öröme
Lehullanak a szempilládra.
Szívednek kunyhót énekelsz te,
De benne nem épülnek házak.


És az, kit vártál éjszaka,
Mint rég, ismét kikerülte házad.
Ki az, kinek kulcsaidat
Dúdoló szóval aranyoztad?


Neked napfényről nem dalolnak,
Ablakodból nem látni Édent.
Mint malom, csapkodsz szárnyaddal,
De nem emel fel a repülésed.