Vizitdíj és tandíj, mint előremutató kezdeményezés?

Kérlek ne nevettesd már ki magad.

A vizitdíj akkor ért volna valamit, ha mindenki egyformán fizet, vagy méginkább ha csak azok fizetnek, akik nem saját jogon részesülnek a TB ellátásból, de a szoci vizitdíjban gyakorlatilag csak azoknak kellett plusszban fizetni, akiknek a fizetéséből amúgy is vonták a járulékot, és azoknak nem, akik amúgy sem fizettek/fizetnek. Ráadásul a tapasztalatok alapján a hálapénzt sem szüntette meg.


Tandíj:

Egy normális országban a társadalmi előrejutás legfontosabb csatornája a tudás/tanulás és a munka. A tandíj ezt a csatornát vágta volna haza + ezzel együtt megfosztotta volna az országot attól a lehetőségtről, hogy a jövőben többet tudjunk felmutatni, mint betanított munkásnak alkalmas emberek tömegét. Az oktatás és a gazdaság problémáit semmilyen szinten nem orvosolta volna a tandíj, csak embereket zárt volna ki/risztott volna el a továbbtanulástól. A tandíj bevezetése egy valamire lett volna jó: bebetonozta volna a mára kialakult irányító réteg hatalmát azáltal, hogy a felsőoktatásba javarészt az ő csemetéik kerültek volna be + pár HHH dísznek.


Az felsőoktatás gondjait az oldaná meg, ha lenne bátorsága az államnak megszüntetni a diplomagyárakat, akár csak egyes szakokról, akár teljes intézményekről van szó, és megrendelőként csak olyan szakokon és csak akkora számban hirdetne meg államilag finanszírozott helyeket, amikre valóban szüksége van 5-10 éves távlaton belül a nemzetgazdaságnak/államnak.

MÁV szárnyvonalak:

Akkor, amikor a vasút támogatása az elvárás, nem leépíteni kel la szárnyvonalakat, hanem modernizálni. Nem volt rajtuk elég utas? Mivel a sínpályák tulajdonosa, a magyar állam olyan állapotban tartotta azokat, hogy sokszor csak 20-30km/h-val tudtak rajta közlekedni a szerelvények +

Ráadászul korábbi szárnyvonalbezárások tapasztalatai szerint az így megspórolt összeg minimális, mivel elbocsátásokkal nem járt együtt, egy kis BZ-nek meg nincs olyan nagy működési költsége , a pálya gondozására meg amúgy sem költöttek.