Komáromi János: elrejteném...

 

azt hiszem elrejtenélek
ha itt lennél
ha megtehetném
nem mutogatnálak senkinek
egyedül örülnék Neked

 

elrejteném pillantásaid
ha simogatnának
ha nevetnének
nem tűnhetnének el
holnap is kellenének

 

elrejteném mozdulataid
ha hívnának
ha hozzád húznának
és örökre rám záródna
minden ölelésed

 

elrejteném sóhajaid
ha felszakadnának
ha elfeküdnének
pólusaimba ivódnának
és mindig hozzám szólnának

 

elrejteném pillanataid
ha rövidek volnának is
ha lopnom kellene is
összeraknám mindegyiket
együtt alkotnának egy életet

 

elrejteném magamat is
ha Veled már nem lehetnék
ha nélküled még tovább élnék
beléd rejteném magam
sohasem mondhatnád: vége van...