Sajnos lehetnek jó ügyeknek is  rossz, hiteltelen  szószólói, akiknek az agresszív butasága és nyilvánvaló  ténytagadása taszít és ellenérzéseket szül, és szaporítja az ellenségeket.

 

Ostoba az, aki az izraeli sajtó immár nagyobb részében naponta  a megszállási rezsimmel, az atomütőerő sorsával, általában a béke esélyeivel és az izraeli társadalomban felhalmozódott mély ellentétekkel, a jelen kormány egyszerre  következetlen és agresszív  vonalvezetésével kapcsolatban megjelenő aggályokat "efogultságnak", "ellenségességnek" nevezi, az Izraelre rokonszenvvel tekintő diaszpórát kizárná a véleénynyilvánításból is, holott Izrael sikere, de talán léte is részben ennek a diaszpórától függ....

 

Ostoba az, aki azt hiszi, hogy  az antiszemitizmus, a zsidó öngyűlölet, az elfogult rosszindulat és egyéb pszichológiai indítékok vélelmével letromfolhatja az aggályokat, a jogos vagy legalábbis megvitatásra érdemes ellenvetéseket, a valós helyzet különböző szempontú értékeléseit. Ez nem más, mint kártékony bomlástermék.

 

Teljesen jogos az az észrevétel, egyebek mellett, hogy az izraeli megszállási rezsim tarthatatlan,s  hogy bár a személyek és a terület jogállása szempontjából különbözik a dél-afrikai viszonyoktól, a mindennnapok gyakorlatában egy negyven éve tartó megszállás a hol szigorúbb, hol enyhébb  korlátozásokkal, útzárakkal, a népcsoportok jogai közötti különbségtétellel, területi elkülönüléssel  gyakorlatilag a jelenségek szintjén nyugodtan párhuzamba állítható az apartheiddel.

 

Teljesen jogos az az észrevétel, hogy a települések egy része kifejezetten a területátadással járó béke esélyeit rontandó jött létre, és ebben a tekintetben az izraeli közvéleményben is határozottan jelen van a települési mozgalom elítélésének és a megszállási rezsim megszüntetésének az igénye.

 

Teljesen jogos észrevétel az is, hogy a libanoni háború kudarc volt, hogy nyomán a Hizbollah megerősödött, nemzetközi elfogadottsága nőtt,  és ma legkevesebb hatvanezer rakéta mered csak Libanonból  Izraelre, míg Izrael elszigetelődése a nemzetközi politikában néhány kedvező jel ellenére sem csökken és alaposan leértékelődött szövetségesként, hiszen nem képes a vele szemben álló erők leküzdésére, ha nem is katonailag, de az összes tényezőt figyelembe véve. És az is bizonyos, hogy a nukleáris kérdést is csak konstruktivitással és  kooperációval, nem pedig agresszív hazudozással  lehet ma már megoldani, csak akkor,  ha szövetségeseket talál ügyéhez s  bebizonyosodik, hogy a világra valóban nem veszélyes az izraeli atomütőerő, sőt, stabilzálni képes a viszonyokat - Izrael nem viselne el egy embargót, míg Irán vagy Észak-Korea igen...

 

Az országban befolyásos erők  helyeslik azt, hogy Izrael adjon számot minden esetleges háborús vagy emberiség elleni bűncselekményről, és nagyon sokan féltik a demokráciát a megszállási rezsimtől, a korrupciótól, a szélsőjobboldal kormányerővé válásától, a vallási pártok zsaorlásától, sőt, sokan helyelik még azt is, hogy a hadsereg titkos dokumentumait külföldre juttassák és nyilvánosságra hozzák, amint az az Anat Kamm ügy kapcsán is jól látható.

 

Árt Izraelnek az az ostoba, aki mindezeket nem tárja fel nyíltan, holott egy kattintással olvasható a nagyobb napilapokban angol nyelven. Kártékony bomlástermékről van itt szó, hisz egy sokunk számára meghatározó jelentőségű és rokonszenvünket élvező, de nagyon súlyos külső problémákkal és belső konfliktusokkal küzdő, nyitott sajtójú országnak csak árthat a színvonaltalan hazudozás és az agresszív kioktatás hangja - minél képesebb lesz a maga szempontjából felmutatni probléméit és megoldási kísértleteit, megértve a külvilág aggodalmait, ezek indítékait és saját lehetőségeit, annál nagyobb esélye lehet a megértésre és az együttműködésre.

 

Mai cikk a Haaretzben (és számos radikálisan kritikus értékelés olvasható naponta az izraeli sajtó  jelentős részében, még a jobboldai JPostban is), az egyik nagyon jelentős izraeli lapban - én azt gondolom, nem állítható jó szívvel, hogy helyes az értékelés, de maga az a tény, hogy felmerül, és nem antiszemiták vagy nosztalgikus fasiszták részéről, olyan tény, amely szabad értelmezést, megvitatást kíván, nem pedig szűkagyú és értelmetlen vádaskodást arról, hogy mi lehet a sötét szándék mögötte:

 

Special Place in Hell / Rebranding Israel as a state headed for fascism

 

No one knows fascism better than Israelis. They are schooled, drilled in the history, the mechanics, the horrendous potential of fascist regimes. Israelis know fascism when they see it. In others.

 

...make moderates uncomfortably aware of the countless but largely cosmetized ways in which the right in Israel and its supporters abroad have come to plant and nurture the seeds of fascism.

 

"I'm not speaking of the stupidity of supplying ammunition to those who claim that Israel is fascist," Okun wrote, "rather, of our fear that we may actually be turning that way."