T100

 

Először is gratulálok a rendezőknek a ragyogó szervezéshez. Amit lehetett, megtettek, sőt még annál is többet. Az ellátás bőséges volt, a pontokon közreműködők kiválóan támogatták a futókat. A jelzések megerősítése sokat segített, bár a tartós eső ezeket idővel alaposan kikezdte.

 

Reggel óvatosan kezdtem, lassan melegedtem be. Nagyszénásig lájtos tempóban haladtam, onnantól engedtem el magamat. Nekem az első 60 kili karakterisztikája fekszik, az utolsó 40 nem, ezért épp ideje volt magasabb tempóra váltanom. (Edzéstársamnak, Lúdtalpnak pont a Visegrág utáni szakasz megy, ezért az előzetesen kalkulált 11 órához az elején kell erősebbet mennem, ő majd a második felét nyomja meg.)

 

Tulajdonképpen eseménytelenül peregtek az órák, a talajviszonyok a várakozásokhoz képest jóval kedvezőbbek voltak. Néha kellett csak kerülgetni a sárosabb részeken, de nem csúszott, nem ragadt sehol sem a talaj.

 

Fokozatosan haladtam előre, szinte holtpont nélkül. Pilisszentlászlóra 5 órával érkezem és cseppett sem fáradtan. Érzésre nem futottam el, az időm alapján viszont igen. És még vissza van a fele.

A piroson lefele számolom a patakátkeléseket, majd eljön az aszfalt és végül a frissítőpont. Az időm még mindig jó, de innen jön a verseny két kulcsszakasza közül az első: Pap-rétig a visszaút. Moli pihenőnél rákezd az addig lájtos eső, de úgy igazán. Barát-halmon konstatálom, hogy ez már a beígért masszív eső lesz, átállok robot üzemmódra. Pap-réten kellemes meglepetés a sok finomság, "csak" vízre számítottam.

Pilisszentlászlónál még megvan a 10-es átlag, de a hátralévő 25 kili 3 feladattal megfűszerezve előrevetíti, hogy valahol Csobánka környékére kicsúszom belőle.

Az utolsó patakátkelés hozza a formáját: száraz időben sem egyszerű, de most kifejezetten technikás. Sípcsont közepéig merülök és van sodrása is, mi lesz itt a későbbiekben? (Kb. 2 órát lehetett még használni, utána már csak kerülő úton lehetett továbbmenni Lajosforráshoz.)

Csikóváralja felé számolom a dózerutakat (1,2,3,4,5) majd jön a jobbos kanyar és a pont. Pörgök tovább, de a túra másik kulcsszakasza, a Kevély-nyereg előtti hosszú, alattomos emelkedő megfog, itt vesztek annyit, hogy véglegesen oda a 10 órás idő. (Kevély-nyeregre pont 9 órával érkezem). Onnan lefelé pedig a nyílt szakaszokon megérkezik a szél is, rontva a hőháztartásomat. Szerencsére csak kevés helyen fúj, de azért nem kellemes. Ahogy a Pilisborosjenő előtti szántóföldes terep sem: ha nem látom azt a vizet, nem hiszem el, hogy ilyen áradat lehet. Mint ahogy a 10-es út utáni rész is kitett magáért. Emlékezetes momentumok.

A Csúcs-hegyi nyereg még felhőben is: bár délután 6 óra van, de 15 méter a látótávolság és ömlik az eső. Mindez május közepén...

A vége már igazi örömfutás, korábban nem gondolt idő elérése lebeg a szemem előtt. Végül 10.12-vel csapok a célba.

 

Még egyszer gratulálok minden indulónak, rendezőnek, jövőre (ahogy az eredményeket tartalmazó papírról megtudtuk május 14-én) megint ott leszek a rajtnál. Addig mindenkinek jó készülést, jó futásokat.

 

JB