T100 pontőrbeszámoló

   Az első jó dolog az volt, hogy ezúttal külön rendezői pólót kaptunk. Ennek azért örültem, mert korábban a versenyzőkével azonos vagy csak színben eltérő póló volt, amit a külsősök nem tudnak megkülönböztetni a versenyzőkétől, és a verseny napját kivéve mindig kis pironkodással vettem fel.

   A második jó, hogy reggel még jó idő volt, és legalább a dömösi sátorállításig békében lehettünk.

   Reggel tehát (miután az előzetes készülésnek köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy ellenkező irányba menjen a rajt :-)), Nyúl futva-gyalogolva felfestette az utat a Remete-szurdokig, mi pedig Rhiannonnal és a cuccokkal zsúfolásig pakolt autóval mentünk vele. A két lány bement a szurdokba csipogtatni, én meg láthatóvá tévő mellényt öltöttem, és lecövekeltem az Ördögárok utcánál, ahol a kanyarból jön a busz. A mezőny láttán meg is állítottam a forgalmat, amit az autósok jámboran tűrtek. Egy pillanatnyi szünetben egy autót és egy buszt elengedtem, a busz mögül első helyre került autós hölgy pedig meglepetésemre tiltakozás helyett szurkolni kezdett a futóknak, és végigtapsolta a mezőny velejét. Ilyen is van, ez volt a harmadik jó. (Az egyik futó jelezte, hogy egy elhagyott Bounty csoki hever az úton. Ezt ugyan felszedtem és az övtáskámba tettem, de csak most látom, hogy már annyira szétlapult, hogy ilyen állapotban úgysem lenne pofám visszaszolgáltatni a gazdájának.)

   Az is jó volt, hogy Csanya előre felfestett mindent Dömösön, mert így is pont elkészültünk mindennel időre. Tavaly negyedórával a nyitás előtt jött az első futó, most is erre készültünk, de a terep másként gondolta. Itt szeretnék Oláhtamás sporttárssal szemben nagy nyilvánosság előtti köszönetnyilvánítást elkövetni, amiért magánvagyonából sörsátrat és horgászszékeket kölcsönzött a verseny napjára, s ezzel lehetővé tette, hogy fantasztikusan száraz és biztonságos pontőrökkel, valamint hasonlóan jellemezhető kajákkal várjuk a futókat.

   Ezen a napon egyébként újból letettem a rutinvizsgát autóvezetésből. Történt ugyanis, hogy nem tudtam felmenni az utolsó ötven méteren a pontra a meredek, köves úton. Kiszállítottam a lányokat, megvártam, amíg felérnek, mert fékezni nem szándékoztam, aztán visszatolattam az első megfordulási lehetőségig (majdnem felakadtam a mélyút falára, de sikerült kiszabadulnom), és onnan padlógázzal, folyamatos kormányzással feltolattam a pontig. Nagy kő esett le, hogy sikerült…

   Rhiannon igen lelkesen szurkolt, mindannyiunkat motiválva, az élmezőnyben futók pedig láthatóan nagyon egyben voltak, és vidáman versenyeztek. Az is jó volt (kezdem elveszteni a fonalat a számolással), hogy nemcsak az eső várta meg, amíg készen állt a sátor (sőt még azután is egy csomót), hanem a beígért szélvihar is elmaradt, pedig nagyon tartottam tőle, hogy elfújja a sátrunkat. A masszázsszolgáltatásunkra ezen a napon nem tombolt az igény, amit a sáros lábakat látva nem is annyira bántam. Az eső már reménytelenül esett, és arra gondoltam, milyen jó lesz a saját ágyamban aludni este, és nem kint lenni, mint a futók. Pedig előző héten gond nélkül túráztam hat órát az éjszakai esőben, de most valahogy el sem tudtam volna képzelni magam odakint, mikor már a sátor alatt is hűvösödött az idő. Furcsa volt, az idő dacára milyen sokat isznak a futók, a kóla egy üveggel kevesebbnek is bizonyult a kelleténél.

   Ami nem volt annyira jó, hogy nem állt el az eső arra az időre, amíg elpakolunk. De muszáj volt, megoldottuk. Az autó teljesen bepárásodott, a hátsó ablak fűtése épp nem működött, úszott az egész világ. De eljutottunk Visegrádra, ahol Sancimanó, berzso, Vixyke és Annamária tartotta a frontot. Elpakolták az összes pontőrcuccunkat, még a szemetet is, így nem kellett visszamennünk a célba, hanem fél hatra már otthon is voltam a jó meleg lakásban, és együttérzéssel gondoltam a kint küzdőkre. Szóval a pontőrök közül talán mi áztunk a legkevesebbet, nem a miénk az érdem. Megkedveltem azt a szép zöld helyet, ahol már tavaly is voltam, igazán kellemes, és sajnálni fogom, ha jövőre fedél alá kell menni, de megértem Csanya döntését.

Utóirat:
Vasárnap reggel: a rádió bemondja, hogy Dömösön a fél útpálya járhatatlan az elöntés miatt. A Dera-patak után a Bükkös-patak is kiöntött, úszik a hegység. A közlekedési hírekben még azt mondják, lezárások lesznek Budapesten a K&H miatt, de egy órával később kiderül, hogy lefújták az egész versenyt. Vasárnap délben az erdészet már azt közli, hogy a Pilist nem ajánlják túrázásra. Az utolsó pillanatban volt ez a verseny. Vasárnap este: az összes híradó csak az áradásokról szól. Éjszakára eláll a kétnapos eső, de a szél még mindig tombol. Donnerwetter.