T50

Tavaly meg nem mertem belevagni az otvenes tavba sem, az elozo evi, meg kinizsis T100 leamortizalta a labamat, igy pontorkodtem. De a hangulat, a kornyezet, a Pilis, a szervezes annyira magaval ragadott, hogy ott eldontottem, 2010-ben itt indulnom kell minden korulmeny kozott. Mar akkor az otvenes mellett dontottem, ettol hosszabra meg jodarabig nem fogok menni, majd ha fejben is hozzaedzodok ujra.

Mivel az idei evben nem volt szamomra "celverseny" a T50, ezert elmaradt a hozza tartozo, T100-rol elesen elottem levo izgalom, varazs. Akkor mar honapokkal elotte tervezgettem, szamolgattam, kiprobaltam, bejartam, leteszteltem, ujraszamoltam, es igy tovabb, es maga a rendezveny eletem egyik legnagyobb elmenye lett. Most nem volt idom erre, es bar nem becsultem le a tavot, tudtam, hogy ide mar ez nem kell, a szereles, frissites mar kitalalva, a palyat pedig ismerem. Igy a terkepet is elozo este vettem a kezembe, es ekkor pakoltam csak ossze ami eszembe jutott.

Zsotyek volt szives elhozni a rajtba reggel, igy ezzel sem volt gondom, koszontem a sok kedves ismerosnek, atoltoztem, es a fennmarado idot is teblabolassal, es mindenfelebe belebeszelessel toltottem.

De hamar eljott a rajt. Hamar osszealltunk papamacival, akivel az utobbi idoben remekul osszeszoktunk, viszonylag passzol egymashoz a temponk, legalabbis atlagosan (ertsd: ha elrontja a frissitest es elehezik, akkor en nyerek, ha nem hibazik, akkor nem en). Nem beszeltunk meg semmit az elejen, gondoltam probalom tartani a tempojat amig megy, remeltem, hogy a frissitokon piszmogas utan utolerem, de mar elore tudtam, hogy Dobogokorol a hosszu lefelen el fog menni, a boka bicsaklasom ota sokkal moderaltabban merek csak lefele futni.

Reggel meg huvosnek tunt az ido, igy hosszuujjut vettem es labmelegitot. De a rajtra kisutott a nap, az elso kilometer vegen levettem a felsom, mehet a derekra, ugy tippeltem, kesobb meg jo szolgalatot fog tenni. Be terepre, es rogton a maszas a Zsiros hegy fele. Nem kellemes, de legalabb az elejen tul vagyunk rajta. A korulottunk levo tarsakkal megy a duma, celozgatasok a "babatavra", de kapnak ok is. A frissitoig szinte vegig jol futhato az ut, kellemes lankas lejtok, es valoban alig van sar, idealis tiszta nedvesek az osvenyek. El is futok kicsit papamaciektol, a frissitonel larzennal csippantok es tomok magamba kajat, ott utoler.

Iparkodok is utana, tempozunk a Nagy Szenas iranyaba, gyaloglos felfelek, nem nagyon eroltetjuk a felfele futast. Itt mar beborul az ido, idealis futoido, felhos, huvos, nem is lehetne jobb. Papamacinal gps, de en tudom az utat is fejbol, igy az emlekfalnal se, es a kek leagazasnal sem tevesztunk (ahogy sehol sem). Gurulunk lefele, papamaci meg nem huzza meg nagyon, tartom a lepest vele. A kek itt hosszu es nem szeretem resz, hullamzik de nyomni kell, majd a nyilt terepen mar Piliscsaban futunk. Kaja, pia a ponton, en eleve csak kezikulaccsal, es veszkajaval keszultem, egyreszt biztam a Csanya-Lupus fele szervezesben, masreszt meg le akartam kajalni a nevezesi dijamat rendesen :o). Az uton atsegitenek a pontorok, nagyon jol csinaljak, az autosok is turelmesek. Innen nemreg bejart szakasz jon, ismeros terep, jo tarsasagban peregnek a kilometerek, meg a homokos suppedos se tud lassitani minket, igy gondolkodas nelkul kocogunk at Piliscsevre.

Atkocogunk a falun, invitaljuk a kocsmazo bacsikat, majd rakanyarodunk a Klastrompuszta fele vezeto emelkedore. Enyhen emelkedik, de itt mar van sar, de egyebkent se futnank. Itt er utol eloszor kutyA, amit meg vagy ketszer megtesz kavarasainak koszonhetoen, illetve itt elegyedunk szoba a noi T50 gyoztesevel, egy szloven lannyal, akivel papamaci remekul eldiskural angliusul hosszu kilometereken keresztul, en meg orulok, ha legalabb egy reszet ertem, ez is lefoglal es gyorsabban telnek a kilometerek.

Klastrom elott meg egy lovas is becsatlakozik hozzank, aki szinten valami versenyen vesz reszt, gondoltam remek lesz egy csomo lovassal kerulgetni egymast. A terdmagassagnal nagyobb allatokat bar szeretem, de megtisztelem is oket egy nekik is elonyos meglehetosen nagy tavolsag megtartasaval :o). De szerencsere masfele mennek, igy a szokasos arcbatomkodesen es kulacstoltesen kivul nem sokat idozok a ponton. Megint utol kell ernem papamacit, innen a Pilis-nyeregbe emelkedesen meg kicsit futni is van kedvem, akar 50 meter elonyt is osszeszedek, ami a nyereg utan mar persze elfogy. Legurulunk a Ket-Bukkfa nyeregbe, majd ujra felfele Dobogokore. Itt mar eleg sok a sar, kerulgetni kell a kisebb tavakat. Az aszfalton igazabol nincs kedvem futni, de a frissitoig ossze kell szednem egy kis elonyt, hogy ne maradjak le. Itt nem jutott eszembe, hogy felesleges, mert jon a hosszu lefele, de mindegy.

Kicsit tobbet idozunk a ponton, eszek mindenfelet, meg egy marek sot is dontok az arcomba, mert sos kajat elfelejtettem elrakni, kola itt is egy pohar, kulacsba izo, szoval kiralyi a kiszolgalas, mint mindenhol. A gurulos reszen meg egyutt megyunk, de a Szako-nyereg elotti lepcson lemaradok, es nem is eroltetem innen, hogy utolerjem papamacit. Csapodok ahhoz, aki jon, kicsit beszelgetek, jobban telik az ido, gurulunk lefele, Kortvelyes hamar megvan, itt mar szemerkel az eso, lassan kezdodik a moka. Innen megprobalom kicsit megtolni a jobb dozer uton, le Domosig egesz jol megy, de a combjaim kezdenek beallni, mar nem igazan esik jol, de tudom, hogy innen egy nagy szopoag jon mar csak majd, es kesz is.

Domoson szokasos kajapiakulacs, az aszfalt a varosban megint nem tetszik mar, vegig gyalogolunk egy szegedi sporttarssal felfele a Ram szakadek fele az aszfalton. Aztan megerkezik a piros haromszog, ne nem meglepetes, de azert kemeny. Meredek felfele, aztan meg meredekedik egy kicsit, vegul tenyleg meredekke valik. Szoval tipegunk fel, neha negykezlab, a vege sziklamaszas. A Vadallo-kovek most sem viccelnek, de hat ezt tudtam. Jo felora lehet, emberes maszas, a vadlim is megerzi, de fent vagyunk. Meg Predikaloszekig elgyaloglunk, zsotyek es nadam a pontor, csippantas, es innen nekieredunk. Tervem az, hogy innen vegig megfutom a celig, es bar faradt vagyok, problemam nincs.

De itt elkezd esni az eso, elobb szep csendesen, de kilometerrol kilometerre erosodik. Szepen gurulok, de a Varga losznal ket moka is van, egy hatalmas sartenger, igaz, csak partiz meteren at, valamint itt egyszercsak kidurran a kislabujjamon a vizholyag, bar en eddigra mar azt vizionaltam, hogy leszakadt a labujjam, faj mint allat, de most mar csak kicsi van a vegeig, toljuk neki. Kap vizhutest is, ugyhogy hamar alabb hagy a fajdalom, de ezutan tenyleg istenesen rakezd az eso, a szelesebb osvenyek is patakokka valnak, csuszkalas jon, es mar nem tudom kerulgetni a pocsolyakat, mert nincs merre. Atgazolok, bokaig ero vizben futok, ami rohadtul nem esik jol, ugy erzem, mintha csuszkalna a labam a cipobe, es le akarja nyuzni a talpamrol a bort. Valojaban ez tevkepzet volt, es amugy is 3-4 kilometerre lehettem a celtol, ugyhogy nem erdekelt, nyomtam tovabb.

Az osveny meg nem akart vegeterni, csak kanyargott, kanyargott, aztan hirtelen egyszer csak ott volt a Kisrigo vendeglo, a cel elottem. Lefutottam, Chino es kekvirag fogadott, soha jobbat, csipp, kiolvasa, polo, gratula, oklevel, orom, boldogsag, 6 ora 33 perc. Marha hideg is lett mar, kicsit teblaboltam meg a celban, ontottem magamba egy remek zoldseglevest, aztan viszonylag hamar atoltoztem es elpalyaztam, mert papamaci volt kedves felajanlani csaladja neveben egy fuvart vissza pestre. Igy relative hamar, ot ora utan mar otthon voltam, es alldogaltam a forro zuhany alatt.

Nem volt tervem, csak az, hogy vegigmenjek, lehetoleg 6-7 ora kozott, a szint ismerteben az utobbi is boven jo lett volna. Papamacinak sikerult a tavalyi csucsdontese es behuzta 6:30 ala, most mar nekem is van celom legalabb jovore.

A szervezes az eddigi legjobb volt, amin valaha voltam. Leszamitva persze a futobolondsagot ami itt volt nalunk :o). De valoban minden a helyen volt, elegseges es idealis eloszlasu firssitopontok, hibatlan munkat vegzo frissitok, tokeletes es boseges frissitoasztal, kivalo utvonaljelzes. Mindenhol lattuk a kifestett narancssarga nyilakat a foldre, joval tobbet, mint ami az eltevedes ellen eleg lett volna. En alapbol a jelzesek menti utvonalkovetes+bejaras hive vagyok, a tajekozodas a versenyzo feladata szerintem, de en ismertem az utvonalat, igy nem tudom mennyire volt valoban kovetheto a festes ismeretleneknek. A Vertes Maratonnal szerintem lenyegesen jobban volt kijelezve, bar en ott se tevedtem el.

Ami nem volt tokeletes, az az idojaras volt, bar en tulajdonkepen nem panaszkodhatom, az a bo fel ora eso semmi nem volt ahhoz kepest, amit a szazasok kaptak, nekunk ha ez csak bolhacsipes volt, az ovek inkabb tuzes piszkavas a korom ala szeruseg. A monszunt mar a kocsibol meg a fotelbol neztem, de meg onnan is embertelen volt. Azt hittem csanya az idojarast is tudja befolyasolni, valojaban ebbol a szempontbol eleg nagyot csalodtam. :o)

Osszessegeben azt kaptam, vagy inkabb meg tobbet is, mint amit akartam es amit vartam. Elveztem minden percet a nehezsegekkel egyutt, ugyhogy jo moka volt, orulok, hogy reszt vehettem rajta. Jovore is itt leszek, ez biztos, hogy segito, vagy indulo, azt meg nem dontottem el. Ha idom engedi, lehet, megprobalom kombinalni a kettot, es az otvenes utan elmegyek valahova meg segiteni. Meg rohogni a szazasokon. Akik valahol nem szazasok, az biztos. :o)

Gratulalok megegyszer minden celbaerkezonek es indulonak is, akik megkuzdottek az elemekkel, valamint koszonjuk a frissitok es a szervezok munkajat.

Jovore ugyanitt ujra!