Előttem Jakus Béla, Pepexy, és a Vadállókövek. Eddig minden ok, könnyedén haladok. Percre a 11 órás itinerre jövök...

Mászunk felfelé, kólázok.
Hümm valahogy nem tudok kocogásra váltani a rövidke síkokon. Nem gyanakszom, volt ez már így, majd rendeződik...

Felérünk. Tűz!

Hoppá! Nem megy. Beragadtam. Mi a fene van?

Energia bevitel megvan, só, folyadékpótlás ok, de hiába, a lábaim egyszerűen nem visznek előre. Lassulok, lassulok, szenvedek. Zuhan a pulzusom. Les zakadok.

Rohannak a percek, hiába fogy a táv, az óra gyorsabb. Ennyi volt mára? Fél táv. 5 perc ugrott.
Kis Rigó, Visegrád, Kis Rigó. Dolgozom - erőlködve, lendület nélkül - dolgozom. Még több csúszás.

Jár az agyam a felkészülés hibáin, a kiszálláson, miközben konokul megyek előre.

JB**, edzéstársam valahol messze elől suhan - én pedig mint egy vén traktor, egyre rozsdásabban robotolok előre. Nincs bajom, csak nem bírom.

Lajosforrás után többen is feltűnnek előttem az előzés reményét felcsillantva, de nincs bennem kakaó, hogy éljek a lehetőséggel. Kimerült, elcsigázott vagyok.

Gurítom ahogy tudom, de nincs meg a sebességem. Kegyetlen sár fogad a Köves-bérc előtt, majd a 10-es út után. Túlélem én is.

Nagyjából négyen együtt támadjuk meg a Csúcs-hegyet, de csak a tisztes erőlködésre futja. Végre felérek a nyeregbe, és gurítom neki.

Pörögnek a percek, a másodpercek. Még felkocogok a Községház utcán, egy perc már csak a tavalyi időmből, meglesz, vagy kicsúszok?

Bedöccenek. Igen... 11:26 pont a tavalyi. Nehéz volt.

Sok mindent át kell gondolnom. Célokat, prioritásokat, lehetőségeket.

Asszem elő kell vennem a régi szlogent: "holnaptól még keményebben kell edzeni!" ;)

Még egyszer gratula JB**-nek. Álomidőt futott!