Egy és egy hét után:
T100!
Iötelező feladat. Nem eredmény kell hozni, hanem teljesíteni. Reggel társasági élet, szocializálódás, verőfény, ajaj, ez nem jó. Persze, hogy az első sorbol kell rajtolni, és milyen felemelő érzés az első kanyarig Hajdúska-Carlos páros nyomában loholni. Aztán elengedek mindenkit, a pulzushatá alacsony, a pulzus magas. Lassan rácsatlakozom Sperora, toljuk egy darabig, a Remete-hegyi felmenetelnél már gyalogolnom kell. Zakózom egy hatalmasat, hasizmomat megrántom, nem jól kezdődik. Aztán jó sokáig viszonylag egydül futok, néha kiabálás, biztos ami biztos, nehogy mellémenjek. Zsíros-hegynél Yoyo feltölt finomságokkal, betársulok Nedushoz. Nagy-Szénásról lefele már beborul, ennek örülök, kezdek egész emberien látni. A nyeregnél ellenkező irányból csatlakozik Carlos és ispi, felmerül, mennyivel fizettem le Ispit, tévútra vigye Carlost, szóval van poénkodás rendesen, aztán meglépnek, maradunk Nedussall. Később kialakul egy kis boly, 4-6 fős váltásokkal. Bemelegszem, élvezem, toljuk neki, meg a sarat is, hamar odaérünk klastromra, érdekes, eddig megvan a 10-es átlag. Ez viszont nem jó, túl gyors vagyok. Hiába, visz a verwsenyláz. Nekivágunk a hosszú emelkedőnek. Kétbükkfa előtt nedus ellép Jakus Bélával, segbaj, sűrű a mezőny, ennek örömére megint esek egy hatalmasat, a farpofám elzsibbad, fáj rendesen. Na ne, akkor inkább futunk tovább, végig Dobogókőig. Aztán elindulok lefele, ez ismerős pálya, csak óvatosan, haskimélés a lejtőn, de nem sokáig. Szárnyai alá vesz Ákibácsi, elkezdjük tolni lefele, nagyon meghúz, ebből baj lesz... hamar ott vagyok Bogárkámnál, örömködik, már megyek is. A káőpolnáig már alig futok, a pulzusom elszállt, ettől féltem. Végig a Prédiire séta, közben kényelmesen tolom a kaját, eszem-iszom,. Vadálló előtt Nduranccal elmegyünk rossz irányban, kis állvalegelés, lejtőmászás, csak odatalálunk a jó útra, aztán elindulunk lefele. meglép, én meg betársulok Kerék Csabihoz, hogy jó sokáig együtt menjünk. nem kell figyeljem a jelzéseket, kicst tolom is, jó ez így. Sokat dumálunk, egész kellemes időtöltés. lassan csöpö9gni kezd, ekkor még örülök, hogy nedvesen midnent kontrasztosabban látok. Később rájövök, ennyire azért nem kellett volna. Kisrigó(6 órára megvan, ez öröm:)) erősen elúszott időben, zokniváltás, leves, sőt, egy sör is, nem bírtam ki:) Oli elzavar, nyomás, lila a szám széle. Valóban, kezdek kihüólni, a pulzusom is leült, ez jó. remegek, ez nem jó. A patakvölgy jöbb, mint gondoltam, nem érdekel a víz, átgázolik, úgyis vizes vagyok, vizes leszek. Nagyvillámra felfele séta, a tetejénél eléhezek, egy kis zselé, egy kis keksz, szelet, nyomás tovább. Innen jó tempó, ázás, ez már nem vicc, a szél is megérkezik, mi lesz még itt? Egyre d7urvább, ekkor még csak arra fogom, hogy fáradok, meg fázokm. Athosz izot meg lelket önt belém, egy megszakadt telefon Bogárkával, irány Kisrigó. Itt már gyors töltekezés levessel-sörrel, zoknit már nem váltok, minek, több a víz mint a levegő, a sok sártengerben néha meglepő a nem sáros rész. itt-ott szánkázás, aztán a bükkösön mi még átkelünk combközépig érő vízben, egész meleg. Szegények, akiket elvitt a víz későbbb:((( együttérzésem. Nekieredünk, gyalog, a hideg miatt néha kocogunk, kegyetlen hideg van. Lajos forrrás után már elkezdem tolni, tudom, lejtő, megvesz az isten hidege, ennek a fele sem tréfa, ezt nem ússzuk meg. Csatlakozo9m Zenyik Robihoz, aztán Csikóváralján kapok larzentől egy széldzsekit, hálás köszönöet, meg masszírozást Yoyótól, üzenet Krisztinek, és egy nagyot hajrázok Csobánkáhig, ki is melegszem szerencsére. Kevélynyeregig futás-séta kombó, közben kaja, a kulacs meg Kisrigónál maradt, nuku folyadék, majd igyekszem bőrön át:( A nyeregben befog Robi, vagy talán előtte, mindegy, így viszont jöbban tudok lefele menni. jenőnél el akarom engedni, kezd elegem lenni(nem melegem), meg megint eléhezem, de nem hagy, sürget-noszogat-buzdít, szóval toluk neki. 10-es úton úgy áll meg a forgalom, mintha muszáj lenne, tök büszke vagyok, dagad a mellem, de ettőol hasgörcs lesz, ezért gyorsan görnyedek, majd az utálatos sáros szakaszon még esem egyet, csak a változatosság kedvéért, hogy mindenhol egyenletesen legyek saras. És végre az utolsó nagy emelkedő, nekivágunk. gyalog. Robi gyalogja gyorsabbb, mint az engyém, néha utánakocogok, ettől melegszem. Már baromi sötét van, együtt kapcsolunk fényt, két eltévedő csatlakozik, a nyeregben egy kicsit keverünk, de irányba teszem őket, ne már, miért nem hallgatnak rám. Az első házak, már látszik az alagút vége, felnyomom fullra a fényágyút, a kereszetőződésneknél a kocsik ettől kicsit zavarba jönnek, el is engednek, átkelünk a zebrán, lassan robinak is rémlik, hol vagyunk, ellép, küldöm is, ígty illik, nekem már több energia nincs, Aztán előz e4gy kocsi, nem baj, de már hallom Bogár üvöltéásét, megérkezem, bemegyünk, és a könny ott a csücsökben... eg éve még a távoli jövő elképzelhetetlen tette, a legendás verseny, az elit verseny, és most itt vagyok, itt lehetek, megkapom a pólót, a legendás pólót, és megdolgoztam érte.
Köszönöm mindenkinek! Elismerésem mindenkinek, azoknak is, akik feladták, ez az idő kegyetlen volt. A legnagyobbak azok, akik éjszaka későn értek be, akik már sötétben indultak el Kisrigótól is. Igen, hősök.