Tegnap a Terep Hatvanas került abszolválásra, mivel már az elején sikerült eltévedni a Szénásnál vagy hol, megtoldva olyan 4-5 kilivel (az egyéb kavarokról nem is beszélve =). A frissítés pazar volt, leginkább a kóla csúszott le. Épp, hogy beértünk szintidőn belül, a lezúduló víz és sártenger a legkevésbé zavart már, nyakig bele. Asszem a Kisringyóban sem nyújthattam építő jellegű látványt, de a leves pöpec volt. Mondjuk gyanús volt, hogy nem volt hajlandó szünetet tartani a masszív remegésem, ami még az itthoni forró zuhany után is kitartott, aztán azt tapasztaltam, hogy kitört rajtam a szombat esti láz. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy még a sört se kívántam.
Összességében tán ez volt eddigi pályafutásom legszopatósabb versenye, és a szar időeredmény és tájékozódási deficitjeim ellenére örülök, hogy végigvánszorogtam, és nagy köszönet a szervezőknek, hogy a szombat délutáni kandallós, meleg szobás punnyadás helyette egy ilyen eseménnyel gazdagították a porfóliómat, és a frissítőknek is, hogy elviselték a sirámaimat =]