Lutra 2010.05.15 0 0 89040 Erdélyi József H o r t o b á gy            Gulyás Pál emlékének Debrecennek van egy ere, Hortobágy annak a neve; arra van egy kőhíd rakva, kilenc lyukra van állatva. Kilenc lyukon, nyolc kőlábon, úr tengernyi rónaságon; hívják azt is Hortobágynak, azaz A hortu bágyának; Agár mezeje volt régen, Avarország idejében; avar népből magyar nép lett, avar névből magyar név lett ... Ha az a híd kőfal volna, s rajta kilenc lyuk nem volna, úgy találna a víz útat; megkerülné azt a hidat ... Mint kilenc hó múltán szűlve, fekszik az a híd feszülve, szűlve folyót, népet, nyájat, csodájára a világnak. Fekszik a híd, mint Emese, szól kiről ős magyar mese, mint kilencet fiadzó nő, alatta a víz: csecsemő. Nem szerették azt a vizet, — megvetették a civisek: szomjas nyájak bele álltak, s jóízűen iddogáltak. Nagy csárda a hídhoz közel, azért épült hogy ne vízzel, — torkuk' borral öntözhessék, portól öblögessék Innák már azt a vad vizet, vedelnék már a civisek, pint, meszelyszám, kincsen mérve, világuk csak visszatérne, az ő „régi jó világuk ..." Mi van abból? — A kilenc lyuk, a híd, meg az a jó nóta, hogy „kilenc lyukra van állítva".