Szemléltetésül arra, hogy mennyire igaz, amit az élelmiszeriparról írsz, álljon itt egy kis leírás:

A pokoli tűzben és hőségben mozsarak csengettek, aprítókések kattogtak, húsverő buzogányok duhogtak, közben kásarotyogás és pecsenyesistergés, füst, gőz és ételillatok.
Egy nyúlánk apród kiabálva magyarázott a többinek:
- Én itt voltam elejétől, de még a göbölyt sem úgy sütik itten, mint máshol.
A tűz forró lehelete elárasztotta a kis udvart, és megpirosította az arcokat.
Gergely is csakhamar kipirultan állt a többi között, és szórakozottan hallgatta az apród elbeszélését.
- Itt ám - folytatta a fiú - egy egész borjút varrtak a göbölybe, a borjúba hízott kan pulykát, a pulykába fogolymadarat tettek.
- Hát a fogolyba? - kérdezte egy sárga ruhás, bamba kis apród.
- Abba - felelte komolyan az előadó - gúnártojást. A legfiatalabb apródnak kell azt megennie.
Kacagtak. A kis apród szégyenkezve vonult hátrább, s ott is hagyta őket.
Félóra múlva csakugyan nekiállt a sütőmester: kibontotta az ökröt, és kivett belőle egy félig megsült pulykát.
Majoránnaillat áradt a nézők orra alá, s étvágyra gerjesztette a nem éheseket is.
Még nem sült meg. Visszatolták a parazsat a göböly alá, és tovább forgatták.