Ez az "ösztön" alighanem már akkor előjött az embernél, amikor a mi számunkra már ősi időknek számító korban az előember lejött a fákról (vagy a "vízimajom" kijött a vízből) és a talajra érve elkezdte a globalizációt. Aztán, mivel nem hagyta abba a kontrollálatlan utódnemzést (vagy talán épp ekkor alakult ki az évszaktól és egyéb körülményektől független ivarképesség, az alapvető hiba), eleinte nagyon lassan, majd egyre inkább felgyorsulva kezdtük túlnépesíteni ezt a picike bolygót. A legendabeli "özönvíz" után még indokolt lehetett a bibliai utasítás a sokasodásra, de idejében észbe kellett volna kapni, és leállni róla, most már alighanem késő, hamarosan állattenyésztéssel se lehet majd elegendő élelmet előállítani. Kétes humanitású reményt csak egy globális természeti csapás (igazán tömegpusztító járvány, vagy kisbolygó-becsapódás, a Nap energetikai megingása, vagy közeli szupernova) hozhat. Ezeken a szomorú lehetőségeken kívül szóba jöhetne ugyan egy Nagy Civilizációs Összefogás, de arra alighanem alkalmatlanok vagyunk jelenkori értelmi fejletlenségünk mellett.