Ha már a víz nagy kincs kérdésnél leragadtunk, egy kicsit túllépve az ivóvíz kérdésén, nézzük meg hogy állunk e kincsünk hasznosításával!

Például az öntözés kérdése. Thomas biztosan többet tudna mondani, de azt én is tudom, hogy a hetvenes évek óta folyamatosan csökken az öntözött területek mérete, hatalmas gazdasági lehetőséget hagyunk leúszni a Dunán, Tiszán, magát a vizet.

Jártomban keltemben sokáig találkozhattam a szántókon az öntözőrendszerek torzóival, mostanra azok is eltűntek.

Pedig annyi vizünk van, hogy az egész országot eláraszthatnánk, és ez nem fog alapvetően megváltozni, a Duna, Tisza nem apad el.
Csak, hogy az országon átfolyó vízmennyiséget érzékeltessem, ha megszüntetnénk az elfolyást az országból, egyetlen év alatt eltűnne Kékestető is a víz alatt, kilométernyi mélységű tengerré töltenék fel a folyók.

Folyamatosan hallani az ország egyes területeinek elsivatagosodásáról de arról, hogy az érintett területeken bármiféle fejlesztést végeztek volna, átállást az öntözéses művelésre, nem tapasztalhatunk.
A sivatag sivatagot gerjeszt, mi magunk is befolyásoljuk a saját éghajlatunk a mező- és erdőgazdálkodásunkkal, sokkal erőteljesebben mint gondolnánk, biztos vagyok benne, hogy sokkal erőteljesebben, mint a CO2 kibocsátásunkkal.

Kérdés mikor takarékoskodunk vizeinkkel, ha hasznosítatlanul hagyjuk elfolyni, vagy ha kihasználjuk a víz adta lehetőségeket?