A GMT nálunk azon a napon 1 órával későbbi időt jelent!
A bruchsali kastélyban tartott 2016. április 15-i kamaraesten Baráti Kristóf és Würtz Klára kápráztatták el a közönséget, köztük az akkor már ide beírt kritikák szerzőit:
Bruchsal, 2016. április 15.: a műsor két Beethoven-szonáta /op. 12/2 (A-dúr) és a Kreutzer/, és egy-egy szóló (Schubert B-dúr impromtu és a Bach-chaconne) az előadóktól.
"Dieser leuchtkräftige Ton, klar und intonationssicher bis in die feinsten dynamischen Verästelungen - das ist betörend. Mit ihrem hellen, metallischen Klang ist die Stradivari "Lady Harmsworth", die Kristof Barati spielt, zwar mitunter eine herbe Schönheit. Doch der ungarische Geiger, der jetzt gemeinsam mit der Pianistin Klara Würtz (ebenfalls aus Ungarn) bei den Bruchsaler Schlosskonzerten gastierte, beherrscht sie mit einer technischen Brillanz, die schlicht atemberaubend ist."
Ez a nagyon fényes, tiszta és a legfinomabb dinamikai változatosságokban is magabiztos intonációjú hang, egészen észbontó. A Baráti által használt Stradivari (Lady Harmsworth) világos és fémes hangzása viszont néha hüvős szépségű volt. Mindazonáltal a magyar hegedűs, akinek zongorapartnere a szintén magyar Würtz Klára volt a Bruchsali Kastélykoncerten, tökéletes és egyszerűen lélegzetelállító technikai tudásával meghatározóan játszott,"
"Bach d-moll partitájának chaconneját Baráti a Beethoven-szonáták ellensúlyaként választotta. A hegedűművészet ezen mesterművét Baráti határozott vonalvezetéssel adta elő, közben viszont mindig érezhetőek voltak a mélyrehatoló dinamikai árnyalatok is, mintha a finom hangok a távolból szóltak volna. Baráti futamai csillogóak, a finom vonalak nyomatékosak és kristálytiszták a legvégső pianissimóig. A tételvégi átváltás dúr-ba egészen fenséges volt."
......................
A Kreutzer-szonátához is hasonló jelzőket használt a kritikus: a darab "teljesen más atmoszférát teremtett: nem könnyed, elegáns kamarazenélést, hanem egy nagy színpadra szánt izgalmas drámát. A mélyen átgondolt adagio kezdet után az energiák besűrűsödtek, miközben mindketten szinte mozdulatlan feszültségben játszottak, aztán belevetették magukat a virtuóz passzázsokba. Időnként a finom hegedűhúrok szinte átemelődtek a zongorára, különösen a második tételben volt érezhető a bensőségesség és melegség, majd a fináléban lobogott a presto-tűz, de mindig tisztán és szabatosan, egyben mesés összhangban. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a produkciót, ők pedig szintén Beethovent idézték a ráadásban." (az op. 12/3 szonáta rondójával)
xxxxx
A BNN (Badische Neueste Nachrichten),Karlsruhe rövidebben, de hasonlóan dicsérően írt a koncertről, BŐSÉGES VIRTUÓZITÁS címmel.
Bei schnellen, vorantreibenden Sätzen wie dem zugegebenen Rondo-Finale aus Ludwig van Beethovens Es-Dur Sonate op. 12/3sind der ungarische Geiger Kristóf Barátiund seinelangjährige Klavierpartnerin Klára Würtzganz inihrem Element:hier können sie ihrer Rasanz und Spielfreude, dem virtuosen Überschwang fast hemmungslos frönen. Bei den Bruchsaler Schlosskonzerten setztedas Duo ein Ausrufezeichen mit Beethoven, wie auch bei der A-Dur Sonate op. 12/2, bei dem das unterhaltsam-witzige Wechselspiel von Geige und Klavier schon im Kopfsatz lustvoll ausgekostet wird. Die stupende Übereinstimmung verwundert nicht, haben die beiden aus Ungarn stammenden Musiker doch sämtliche zehn Sonaten für Klavier und Violine Beethovens schonauf CD eingespielt. Bei der „Kreutzer-Sonate“gehen Baráti und Würtz dynamisch in die Vollen. Dank der hervorragenden Technik vor allem des Geigers, dessen Intonationssicherheit frappierend ist, gelingt dies auf hohem Niveau. Wäre die „Kreutzer-Sonate“nur ein Virtuosenstück, könnte man von diesemSpiel schon begeistert sein. Im ausverkauftenKammermusiksaal des Bruchsaler Schlosses präsentierten sich die beiden Instrumentalisten auch mit solistischen Beiträgen: Klára Würtzmit Schuberts Impromptu B-Dur op. 142/3 ganz diesseitig strahlend, hell, mit forschem, aber durchaus klar moduliertem Klavierton und gelungenen Nuancen. Die „Ciaccona" aus der d-Moll Partita von Bach gilt als Prüfstein für jeden Geiger. Dank seiner exzellenten Technikentlockt Baráti seiner Stradivari „Lady Harmsworth" wunderbare Töne, aber bei den sehr harsch genommenen Akkorden kommen interpretatorische Zweifel auf: Manuell ist Baráti makellos, aber trotz mancher sehr klar gestalteter Details fehltes seinem Spiel an Zwischentönen, an Nuancen. Der große gestalterische Bogen will sich trotz der Kraft seines Zugriffs bei der Chacone nicht einstellen.(Thomas Weiss)
"A gyors és lendületes tételekben, miként a ráadásként választott Beethoven-rondóban az op. 12/3-as Esz-dúr szonátából, van igazán elemében a magyar hegedűs, Baráti Kristóf, és a vele hosszú évek óta játszó zongorista, Würtz Klára. Ilyenkor érvényesül elsöprő lendületük és játékosságuk, a bőségesen virtuóz részekben szinte korlátlanul. A koncerten Beethovenre tették a hangsúlyt, és már az első szonáta (A-dúr, op. 12/2) nyitótételében is szellemesen és végig élvezetes vidámsággal tele felelgetett egymásnak a két hangszer. Ez érthető is, mivel a két magyar muzsikus már lemezre vette mind a 10 Beethoven-szonátát. A Kreutzer-szonáta előadásakor dinamizmusuk tökéletes volt. Hála kiváló játékuknak, különösen a hegedűs intonációs biztonságának volt magas szintű az előadásuk. Ha a Kreutzer-szonáta csupán egy virtuóz darab lenne, már ettől is elvarázsolódhattunk volna. A teltházas koncertre mindkét művész egy-egy szólódarabbal is készült: Würtz Klára Schubert B-dúr impromtújával (op. 142/3),amit egészen e világian sugárzóan, világosan és bár erőteljesen, de mindenképpen tisztán modulált zongorahanggal és hatásos árnyalatokkal adott elő. Bach d-moll partitájának chaconne-ja minden hegedűs játékának próbaköve. Baráti - tökéletes technikájának köszönhetően - varázslatos hangokat produkált Lady Harmsworth nevű Stradivarijával, de a túl erőteljesre vett akkordok hallatán kétségessé vált az interpretáció: Baráti kézügyessége tökéletes, de - a néha nagyon tisztán megformált részletek ellenére is - köztes hangjai, a finomságok hiányoztak. A chaconne-nál - erőteljes fogásai ellenére - sem érződtek a nagy alakformáló ívek."
Április közepén és vége felé több kocerten szerepelt Baráti Kristóf: Farkas Gáborral kétszer, közte Würtz Klárával egyszer - Németországban és Ausztriában, majd az USÁ-ban két-két alkalommal - Houstonban és New Yorkban is megint csak Würtz Klárával.
Kritikák először a Baráti-Würtz kettős németországi előadásáról jutottak eszembe, így sorban belinkelem őket, csak néhány kiemeléssel, mert a művekre vonatkozó megjegyzések mellett inkább az előadókra vonatkozók, és azok közül is a magasszintű interprertációkat, de főleg a Kristófot érintők az érdekesebbek, már-már visszatérően és megszokottan kiemelten dicsérők.
Bruchsal, 2016. április 15.: a műsor két Beethoven-szonáta /op. 12/2 (A-dúr) és a Kreutzer/, és egy-egy szóló (Schubert B-dúr impromtu és a Bach-chaconne) az előadóktól.
"Dieser leuchtkräftige Ton, klar und intonationssicher bis in die feinsten dynamischen Verästelungen - das ist betörend. Mit ihrem hellen, metallischen Klang ist die Stradivari "Lady Harmsworth", die Kristof Barati spielt, zwar mitunter eine herbe Schönheit. Doch der ungarische Geiger, der jetzt gemeinsam mit der Pianistin Klara Würtz (ebenfalls aus Ungarn) bei den Bruchsaler Schlosskonzerten gastierte, beherrscht sie mit einer technischen Brillanz, die schlicht atemberaubend ist."
Ez a nagyon fényes, tiszta és a legfinomabb dinamikai változatosságokban is magabiztos intonációjú hang, egészen észbontó. A Baráti által használt Stradivari (Lady Harmsworth) világos és fémes hangzása viszont néha hüvős szépségű volt. Mindazonáltal a magyar hegedűs, akinek zongorapartnere a szintén magyar Würtz Klára volt a Bruchsali Kastélykoncerten, tökéletes és egyszerűen lélegzetelállító technikai tudásával meghatározóan játszott,"
"Bach d-moll partitájának chaconneját Baráti a Beethoven-szonátátk ellensúlyaként választotta. A hegedűművészet ezen mesterművét Baráti határozott vonalvezetésssel adta elő, közben viszont mindig érezhetőek voltak a mélyrehatoló dinamikai árnyalatok is, mintha a finom hangok a távolból szóltak volna. Baráti futamai csillogóak, a finom vonalak nyomatékosak és kristálytiszták a legvégső pianissimóig. A tétel végi átváltás dúr-ba egészen fenséges volt."
......................
A Kreutzer-szonátához is hasonló jelzőket használt a kritikus: a darab "teljesen más atmoszférát teremtett: nem könnyed, elegáns kamarazenélést, hanem egy nagy színpadra szánt izgalmas drámát. A mélyen átgondolt adagio kezdet után az energiák besűrűsödtek, miközben mindketten szinte mozdulatlan feszültségben játszottak, aztán belevetették magukat a virtuóz passzázsokba. Időnként a finom hegedűhúrok szinte átemelődtek a zongorára, különösen a második tételben volt érezhető a bensőségesség és melegség, majd a fináléban lobogott a presto-tűz, de mindig tisztán és szabatosan, egyben mesés összhangban. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a produkciót, ők pedig szintén Beethovent idézték a ráadásban." (az op. 12/3 szonáta rondójával)
xxxxx
A BNN (Badische Neueste Nachrichten),Karlsruhe rövidebben, de hasonlóan dicsérően írt a koncertről, BŐSÉGES VIRTUÓZITÁS címmel.
(majd lefordítom :)
Bei schnellen, vorantreibenden Sätzen wie dem zugegebenen Rondo-Finale aus Ludwig van Beethovens Es-Dur Sonate op. 12/3sind der ungarische Geiger Kristóf Barátiund seinelangjährige Klavierpartnerin Klára Würtzganz inihrem Element:hier können sie ihrer Rasanz und Spielfreude, dem virtuosen Überschwang fast hemmungslos frönen. Bei den Bruchsaler Schlosskonzerten setztedas Duo ein Ausrufezeichen mit Beethoven, wie auch bei der A-Dur Sonate op. 12/2, bei dem das unterhaltsam-witzige Wechselspiel von Geige und Klavier schon im Kopfsatz lustvoll ausgekostet wird. Die stupende Übereinstimmung verwundert nicht, haben die beiden aus Ungarn stammenden Musiker doch sämtliche zehn Sonaten für Klavier und Violine Beethovens schonauf CD eingespielt. Bei der „Kreutzer-Sonate“gehen Baráti und Würtz dynamisch in die Vollen. Dank der hervorragenden Technik vor allem des Geigers, dessen Intonationssicherheit frappierend ist, gelingt dies auf hohem Niveau. Wäre die „Kreutzer-Sonate“nur ein Virtuosenstück, könnte man von diesemSpiel schon begeistert sein. Im ausverkauftenKammermusiksaal des Bruchsaler Schlosses präsentierten sich die beiden Instrumentalisten auch mit solistischen Beiträgen: Klára Würtzmit Schuberts Impromptu B-Dur op. 142/3 ganz diesseitig strahlend, hell, mit forschem, aber durchaus klar moduliertem Klavierton und gelungenen Nuancen. Die „Ciaccona" aus der d-Moll Partita von Bach gilt als Prüfstein für jeden Geiger. Dank seiner exzellenten Technikentlockt Baráti seiner Stradivari „Lady Harmsworth" wunderbare Töne, aber bei den sehr harsch genommenen Akkorden kommen interpretatorische Zweifel auf: Manuell ist Baráti makellos, aber trotz mancher sehr klar gestalteter Details fehltes seinem Spiel an Zwischentönen, an Nuancen. Der große gestalterische Bogen will sich trotz der Kraft seines Zugriffs bei der Chacone nicht einstellen.(Thomas Weiss)
xxxxx
Az USA-beli fellépéseikről (Beethoven-szonátákkal) is érkeztek beszámolók:
