Keresés

Jövő hét közepétől a végéig rendezik meg az idei kamara.hu fesztivált, amelynek témája a már említett Utas és holdvilág, Szerb Antal több mint nyolcvan éves regénye.

Minden napra egy vagy több koncert kiváló szerzők különleges műveivel, és persze remek előadókkal.

A november 14-i műsorból a Liszt-dalok tartoznak ide, de sajnálatosan  - ahogy később is - egyes címeket nem közölnek magyarul, és lemarad a megzenésített vers szerzőjének neve is...

Pl. az ismert Óh! Amikor alszom ...

.

.

Oh ! quand je dors

.

Oh ! quand je dors, viens auprès de ma couche, 
Comme à Pétrarque apparaissait Laura, 
Et qu'en passant ton haleine me touche... – 
Soudain ma bouche 
S'entrouvrira !
.
Sur mon front morne où peut-être s'achève 
Un songe noir qui trop longtemps dura, 
Que ton regard comme un astre se lève... – 
Soudain mon rêve 
Rayonnera !
.
Puis sur ma lèvre où voltige une flamme, 
Éclair d'amour que Dieu même épura, 
Pose un baiser, et d'ange deviens femme... – 
Soudain mon âme 
S'éveillera !

.

/Victor Hugo, 1939/

.

.

A banális tartalmú vers eredeti megzenésítése, majd átdolgozása sokkal értékesebb: https://www.youtube.com/watch?v=iVBsTY-LWqY

.

.

A Mignon című Goethe-vers az alábbi, és ezt korábban Schubert, később pedig Hugo Wolf is megzenésítette.

A Liszt-féle változat (Mignon dala címmel): https://www.youtube.com/watch?v=bPl2t71cpIM

.

.

Kennst du das Land, wo die Zitronen blüh'n,

Im dunkeln Laub die Goldorangen glüh'n,

Ein sanfter Wind vom blauen Himmel weht,

Die Myrte still und hoch der Lorbeer steht,

Dahin! Dahin

Möcht' ich mit dir, o mein Geliebter, zieh'n.

Kennst du das Haus? Auf Säulen ruht sein Dach,

Es glänzt der Saal, es schimmert das Gemach,

Und Marmorbilder stehn und seh'n mich an:

Was hat man dir, du armes Kind, getan?

Kennst du es wohl?

.

Dahin! Dahin

Möcht ich mit dir, o mein Beschützer, zieh'n.

Kennst du den Berg und seinen Wolkensteg?

Das Maultier sucht im Nebel seinen Weg;

In Höhlen wohnt der Drachen alte Brut;

Es stürzt der Fels und über ihn die Flut.

Kennst du ihn wohl?

.

Dahin! Dahin

Geht unser Weg! o Vater, laß uns zieh'n!

.

.

.

Tudod a hont, a czitrom szép honát,
Hol sárga narancs gyúl a lombon át,
Hol kék egekről szellő lágyan ér,
Mirthus lehel s magaslik a babér?
Tudod e hont?
                          Azt keresem!
Oh oda vígy magaddal, kedvesem!

.

Tudod a házat? Oszlop tartja fenn,
Fény van tetőjén, fény van termiben,
És márvány képek néznek kérdve rám,
Mit tettek véled, te szegény leány?
Isméred azt?
                         Ha ház, ha rom,
Vigy oda engem, oh védangyalom!

.

Tudod a bérczet útvesztőivel?
Az öszvér is csak bajjal éri el.
Ős sárkányfajzat él odúiban,
A kő reped, a hegyi ár zuhan.
Tudod a szirtet?
                          Oldalán,
Visz a mi útunk! Oda vigy, atyám!

.

/Dóczi Lajos fordítása/

.

.

A harmadik is ismert vers, Heinétől, és ennek eredetije és fordításai már szerepelnek e témában, ahogy a sellőt más költő is megidézte később...

https://www.youtube.com/watch?v=yGznFa_FzRo, így nagyon várom a nagyszerű Kolonits Klára ételmezéseit!

.

Természetesen nem én vagyok az egyetlen, aki e témát kedveli, műveli: találtam egy holland oldalt, ahol sok hasonló vers van, köztük persze olyanok is, amelyeket már feltettem ide eredetiben és magyar fordításban.

2006. május 30-án került e rovatba az alábbi, de csak magyarul:

                  Fantaisie

Il est un air, pour qui je donnerais,
Tout Rossini, tout Mozart et tout Weber.
Un air tres vieux, languissant et funebre,
Qui pour moi seul a des charmes secrets!

Or, chaque fois que je viens a l'entendre,
De deux cents ans mon âme rajeunit...
C'est sous Louis treize; et je crois voir s'étendre
Un coteau vert, que le couchant jaunit;

Puis un château de brique a coins de pierre,
Aux vitraux teints de rougeâtres couleurs,
Ceint de grands parcs, avec une riviere
Baignant ses pieds, qui coule entre les fleurs;

Puis une dame a sa haute fenetre,
Blonde aux yeux noirs, en ses habits anciens,
Que dans une autre existence peut-etre,
J'ai déja vue...et dont je me souviens!

/Gérard de Nerval (1808 -1855)/

A verset Georges Auric (1899-1983) zenésítette meg másik négy Nerval-verssel együtt 1925-ben.

                      ÁBRÁNDOZÁS

Egy dal zsong bennem s nékem többet ér,
akár egész Mozart, Rossini, Weber,
vágyódó, vén ütem, borongva lépdel
s titkos varázsa már csak bennem él.

Ha hallom, lelkem ifjul kétszáz évet,
a trónon Tizenharmadik Lajos,
lankás vidék . . . az alkony épp megérett,
a domb arany, az ég aranyhabos,

s kővel szegett, nagy téglakastélyt látok,
lábát folyócska mossa álmatag,
körül hatalmas park, húnyó virágok,
s a színes ablakok piroslanak.

S egy ablakban fönn épp egy dáma lebben,
sötét szem, szőke haj lobog felém . . .
talán egy másik, régvolt életemben
már láttam egyszer - s most emlékszem én!

/Radnóti Miklós fordítása/

     Chanson dada

                      I

la chanson d'un dadaiste
qui avait dada au coeur
fatiguait trop son moteur
qui avait dada au coeur
l'ascenseur portait un roi
lourd fragile autonome
il coupa son grand bras droit
l'envoya au pape a rome
c'est pourquoi
l'ascenseur
n'avait plus dada au coeur
mangez du chocolat
lavez votre cerveau
dada
dada
buvez de l'eau

                      II 

la chanson d'un dadaiste
qui n'était ni gai ni triste
et aimait une bicycliste
qui n'était ni gaie ni triste
mais l'époux le jour de l'an
savait tout et dans une crise
envoya au vatican
leurs deux corps en trois valises
ni amant
ni cycliste
n'étaient plus ni gais ni tristes
mangez de bons cerveaux
lavez votre soldat
dada
dada
buvez de l'eau

                      III

la chanson d'un bicycliste
qui était dada de coeur
qui était donc dadaiste
comme tous les dadas de coeur
un serpent portait des gants
il ferma vite la soupape
mit des gants en peau d'serpent
et vient embrasser le pape
c'est touchant
ventre en fleur
n'avait plus dada au coeur
buvez du lait d'oiseaux
lavez vos chocolats
dada
dada
mangez du veau

/Tristan Tzara, 1923/

A dada megalapítójának tartott román-francia költő, író (románul írva:Tristan ?ara, ami felvett neve  szomorú ország jelentésben; eredetileg:  Sami Rosenstock). Ő volt az egyike azon franciáknak (Aragont is említhetem közöttük), akik tiltakoztak '56-ban a magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtása miatt; ekkor lépett ki az FKP-ből).

          dada dal 

dadaista ballada 
kiknek szívében dada
túlhajszolták a motort,
melynek szívében dada

súlyos légszomj gyötörte
a királyt a szuverént
lift a karját letörte
pápának szánt szuvenírt

felvonónk
lohada
szívében már nem dada

csokoládét egyen
mossa meg az agyát
dada
dada
igyon vizet

dadaista nemecsek
ki nem sírt se nevetett
kutyás hölgyet szeretett
ő sem sírt se nevetett

újévkor fedezte fel
ezt a férj s hamarjában
vatikánba küldte fel
testük három ládában

így a nő
s nemecsek
nem sírt már se nevetett

friss agyvelőt egyen
mossa katonáját
dada
dada
igyon vizet

dadaista fallada
kinek szívében dada
dadaista ő maga
mint mindegyik szív-dada

kígyó bőrkesztyűre költ
szelepet hamar lezár
kígyóbőr-kesztyűt felölt
csókra rá a pápa vár

mily fennkölt
has-duda
szívében már nem dada

madár-tejet fejjen
mossa kakaóját
dada
dada
egyen vizát

/Jakabffy Éva Zoé fordítása/

Christian Morgensternre (1871-1914) hajaznak az alábbi versek Joachim Ringelnatz (eredetileg Hans Bötticher: 1883-1934) tollából: 

               Das Käferkoncert 

In einem schönem Thal am Rein
Befand sich der Käfermusikverein,
Es sollte nämlich unter den Linden
Ein großes Käferkonzert stattfinden.
Und wo man nur war jeden Augenblick,
Hörte man sprechen von dieser Musik.
Und beim hellen Sonnenschein,
Fanden sich nun die Tiere ein.
Und als alle angekommen,
Natürlich die Vögel ausgenommen,
Da kamen die Musikanten an
Es waren 560 Mann.
Und zuletzt kam n'auch noch schnelle
Musikdirektor Herr Libelle.
Und die ganzen Käferlein,
Stimmten an die Wacht am Rhein.
Die Bienen,
Spielten auf Violienen.
Der Bettfloh,
Spielte Cello.
Die Ameise,
Blies die Flöte leise.
Der Goldschmied,
Sang ein Lied.
Das Scheibentier,
Spielte auf dem Klavier.
Aber der Wasserfloh,
Spielte Oboe.
Die Kleidermotten
Bliesen Fagotten.
Das Lied ist nun aus.
Sagte die Laus.
Nun mußten Solo singen 2,
Man stimmte an die Lorelei,
Der Widder- und der Trauerbock die beiden
Die kratzten ganz erbärmlich auf den Geigenseiten.
Da plötzlich kam ein unerbetner Gast an diese Stelle
Es war ein Spatz ein hungriger Geselle,
Er nahm die Käfer sich zum Frühstück mt Behagen,
Und aß sie auf und klopfte sich den Magen.
Da lachte laut der Strauß
Als er den Spatz vor Freude hörte piepen
Und damit ist hier das Koncert nun aus,
Und auch das Buch worin es steht geschrieben.

         Liedchen

Die Zeit vergeht, 
Das Gras verwelkt,
Die Milch entsteht,
Die Kuhmagd melkt.

Die Milch verdirbt.
Die Wahrheit schweigt.
Die Kuhmagd stirbt.
Ein Geiger geigt.

Gary Bachlund zenésítette meg 2009-ben.

   Dalocska

Elmúlik az idő,

A fű leszárad,

Megered a tej,

A fejőlány fej.

A tej megromlik.

Az igazság nem derül ki.

A fejőlány meghal.

Egy hegedűt hallani.

/fordította: M. Magam/ 

Az elsőre nem találok magyar fordítást - bár önmagáért zenél.  A következőre meg végképp :-)

                         Intermezzo

Beethoven Bartók Bizet and Bruckner
Delius Debussy Mozart and Mahler
Satie Scarlatti Stravinsky and Wagner
Tchaikovsky Vaughan Williams Varese and Weber

Sibelius Shostakovitch Schubert and Schumann
Dvorák and Fauré Schoenberg and Chopin
Prokofiev Grieg Walton Stockhausen
Offenbach Handel Hadyn and Mendelssohn

Elgar Ravel Rachmaninov Rossini
Berlioz Britten Purcell Paganini
Liszt Monteverdi Holst and Vivaldi
Brahms J. S. Bach Rimsky-Korsakov Verdi

Beatles and Beach Boys Bowie and Wham!
Dylan Deep Purple Rod Stewart Steeleye Span
Springsteen Stevie Wonder Sting Elton John
Rollings Stones Elvis The Who Duran Duran.

/Roger McGough: 1937-   / 

Közel 5 éve, még a karakterekben korlátolt Fidelio-korszakban, foglalkoztunk többen itt a Loreley- versekkel. A most záruló Liszt-verseny alatt feladat volt énekest kisérni, és a Heine-féle Loreley is terítéken volt. A beszámolókban meghallgatható, de most a verset és fordítását emelem vissza:

Hamburger Klára keményen ledorongolja Liszt dalait, akár Goethe, akár Heine néhány versével példázva, köztük éppen a Die Lorelei-jel. Öncélúnak, érzéketlennek nevezi őket stb.

A népballadára írt Heine-vers viszont gyönyörű!



                      DIE LORELEI

Ich weiss nicht, was soll es bedeuten,
Dass ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.
Die Luft ist kühl, und es dunkelt,
Und ruhig fliesst der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldenes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.
Sie kämmt es mit goldenem Kamme
Und singt ein Lied dabei;
Das hat eine wundersame,
Gewalt'ge Melodei.

Den Schiffer im kleinen Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lorelei getan.

               LORELEI

Nem tudom, mit jelentsen,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog.

Hűvös van és homály száll,
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd.

A magas bíbor csúcson
ül a gyönyörű lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány.

Fésüli arany fürtjét,
és úgy dalol, dalol, -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol.

A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám
nyeli a mélybe le. -

Szép Lorelei a gyilkos,
és bűvös éneke.

/Dsida Jenő fordítása/


Közben megy a Haláltánc az utolsó előtti versenyzővel...

                           La Loreley

                                                                                                        a Jean seve

A Bacharach il y avait une sorciere blonde

Qui laissait mourir d'amour tous les hommes a la ronde

Devant son tribunal l'éveque la fit citer

D'avance il l'absolvit a cause de sa beauté

Ô belle Loreley aux yeux pleins de pierreries

De quel magicien tiens-tu ta sorcelerie

Je suis lasse de vivre et mes yeux sont maudits

Ceux qui m'ont regardée éveque en ont péri

Mes yeux ce sont des flammes et non des pierreries

Jetez jetez aux flammes cette sorcellerie

Je flambe dans ces flammes ô belle Loreley

Qu'un autre te condamne tu m'as ensorcelé

Eveque vous riez Priez plutôt pour moi la Vierge

Faites-moi donc mourir et que Dieu vous protege

Mon amant est parti pour un pays lointain

Faites-moi donc mourir puisque je n'aime rien

Mon coeur me fait si mal il faut bien que je meure

Si je me regardais il faudrait que j'en meure

Mon coeur me fait si mal depuis qu'il n'est plus la

Mon coeur me fit si mal du jour ou il s'en alla

L'éveque fit venir trois chevaliers avec leurs lances

Menez jusqu'au couvent cette femme en démence

Vat-en Lore en folie va Lore aux yeux tremblant

Tu seras une nonne vétue de noir et blanc

Puis ils s'en allerent sur la route tous les quatre

la Loreley les implorait et ses yeux brillaient comme des astres

Chevaliers laissez-moi monter sur ce rocher si haut

Pour voir une fois encore mon beau château

Pour me mirer une fois encore dans le feuve

Puis j'irai au couvent des vierges et des veuves

La haut le vent tordait ses cheveux déroulés

Les chevaliers criaient Loreley Loreley

Tout la bas sur le Rhin s'en vient une nacelle

Et mon amant s'y tient il m'a vue il m'appelle

Mon coeur devient si doux c'est mon amant qui vient

Elle se penche alors et tombe dans le Rhin

Pour avoir vu dans l'eau la belle Loreley

Ses yeux couleur du Rhin ses cheveux de soleil

/Guillaume Apollinaire/

                                   LORELEY

Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka

A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba

Pörbe idézteté s alighogy látta volt

Nagy szépsége előtt a püspök meghajolt

A szemed csupa drákakő gyönyörű Loreley

Miféle mágustól ered varázslatod felelj

Az életet meguntam a szemem átkozott

Püspök ki belenézett mind elkárhozott

A szemem lánggal csillogó nem holmi drágakővel

A lángra csak a lángra a férfibűvölővel

A lángjaidban égek gyönyörű Loreley

Megbűvöltél most téged már más ítéljen el

Püspök te nevetsz könyörögj értem inkább a Szűznek

Hogy Isten védje lelkedet adj engem át a tűznek

Kedvesem itt hagyott már elment messzire

A halált szeretem s nem vágyom semmire

Szívem úgy fáj úgy fáj már meg kell halni nékem

Magamra nézek és bele kell halnom érzem

Szívem úgy fáj úgy fáj mióta nincs velem

Hogy elment szívem is gonosz lett hirtelen

Rábízta őt a püspök úr három lovas lándzsás vitézre

Az őrült nőt e három a klsatromig kísérte

Szemed remeg bolondos Loreley menj tehát

Fekete és fehér lesz kolostori ruhád

És úgy mennek tovább az úton mind a négyen

Könyörgött nekik Loreley szeme mint csillagfény az égen

A sziklafalra hadd másszak föl lovagok

Hadd lássam egyszer még amint a kastélyom ragyog

A tükröm hadd legyen megint a folyam árja

Aztán megyek az özvegyek szüzek kolostorába

A szélben odafönt kibomló haja szállt

Loreley Loreley három lovag kiált

A Rajnán odalenn egy csónakot az ár hoz

Szeretőm benne ül meglátott hív magához

Szívem megédesül lent szeretőm suhan

Előrehajlik és a Rajnába zuhan

 Mert látta a szép Loreleyt a folyó habjain

A haj mint a nap ragyog a szeme Rajna-szín

/ Vas István fordítása/

                                  ???????

? ????????? ???????? ?? ???????????? ????

??? ??????? ??????, ?? ????? ??????.

? ????? ?? ??????? ??????? ?? ???,

??? ? ???? ?? ?????? ?? ?? ???????.

- «?, ?????, ???????, ??? ????? ??? ?????????,

??? ???? ?????? ???? ????? ????????»

- «????? ??? ? ??????? ???????, ? ??????? ??? ????.

??? ???????? ?? ????, ???? ?????? ????????.

? ???????, ? ?????? ???? ????? ??????,

??? ???????? ???? ??? ???????? ????!»

- «???????, ????? ???? ????????: ???? ?

??? ????? ????????? ? ???? ?? ?????».

- «?????????, ???????! ?????????? ? ??????:

??? ???? ???????? – ??????? ???? ??????.

??? ??????? ?????, ?? ? ??????? ??????.

??? ?????? ??? ?? ????, ??? ?????? ?? ?? ???.

?????? ??? ????????????, ??? ?????? ??????? ?.

???? ??? ??? ??????? ??? ????? ? ??????.

??? ?????? ?????, ? ? ????? ???

???? ??? ????? ?? ???, ???? ? ???? ? ????».

? ???? ??????? ?????? ???????: «??????

??????? ? ?????? ????????? ???????.

?????, ???????? ???, ???????? ???!

?? ????????? ???????, ? ????????? ???? ????».

???? ??????? ? ????? ???? ?? ??????.

??????? ??? ?????????? ?????? ? ???????:

«?? ????? ??? ??????? ????? ??? ????????,

???? ??????? ???? ????? ????? ? ?????,

???? ???? ????????? ? ??????? ?????

????? ??? ??? ????? ? ????????? ??? ???????».

????? ?????? ??????, ? ????? ?? ??????.

?????? ?????? ?????? ??: «???????, ?????!»

-«?? ???????? ????? ????? ?????????.

? ??? ????? ??? ???????, ?? ???? ?????????.

??? ????? ?? ????, ??? ????????? ?????…»

? ? ??????? ????? ? ???? ????? ???,

?????? ?????????? ? ????? ??????

???? ???????? ???, ???? ????????? ?????

/Mihail Pavlovics Kudinov fordítása/

Az orosz fordítást azért tettem fel, hogy követni lehessen általa Sosztakovics 14. szimfóniájának 3. részét, /allegro molto; ~ 9 perc/, ami ezt a verset jeleníti meg. A mű 1969-es /op. 135/. A további tételekben is elhangzanak más-más költő versei /Lorca, Rilke.../, és ezek közül elérhetők más videók is az ajánlottról.

A videó alatt angol fordítást, míg a képen olaszt lehet olvasni :-)

Ezen a lemezen félelmetes a basszus /Nikita Storojev/ !

A fentiekhez még: számos Lorelei-témájú vers szerepel már e témában magyar és nem magyar költőktől.

Az alábbi linken Kovács Sándor ír a zeneszerző XV. szimfóniájáról, érinteve a szintén késői XIV.-et is.

Kedves nab:

H. Heine

Lorelei

         /Fordította Dsida Jenő/

Pásztorgyermek dalt dalolva
Nem tudom, mit jelentsen,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog.

Hűvös van és homály száll,
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd.

A magas bíbor csúcson
ül a gyönyörű lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány.

Fésüli arany fürtjét,
és úgy dalol, dalol -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol.

A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám
nyeli a mélybe le. -
Szép Lorelei a gyilkos,
és bűvös éneke.

              DIE LORELEI