Ha Newton, akkor a c nem korlát, nem is csaphatod hozzá az axiómáihoz, mert önellentmondás lesz belőle.
Maradva Newtonnál, ha a rugó tömeg nélküli, akkor minden időpontban azonos erő kell legyen a rugó végein, 0 a terjedési idő.
valóban a tömegközéppont körül rezeg,
vagy pedig különböző a frekvenciájuk?
A különböző frekvenciát kizárja, hogy a rugóerő nagysága azonos nagyságú (csak előjelben különböző) a két tömegre. Vagyis a lendület deriváltja is csak előjelben különbözik. Kötés adódik a tömeggel súlyozott helyfüggvényre, a helyfgv második deriváltjára, így az is közvetlenül belátható, hogy a tömegközéppont körül rezeg.
Hogy szinuszos-e vagy bonyolultabb jelalak, az a rugó linearitásától függ.
Tegyük fel, hogy a rúgónak van egy mozdulatlan pontja.
Ez attól függ, milyen az a rugó. Ha pl. a hossza mentén különböző módon nem lineáris, akkor nem feltétlenül.
Ha nem Newton mechanikával modellezed, akkor relativisztikus dinamika kell, a maga egyenletrendszerével.
Csupa jószándékú emberek csináltak egy csomó problémát.
("Kolléga, látom, hogy csinált valamit, küzdött vele. Megkapja az elégségest.")
Felveszünk egy inerciális vonatkoztatási rendszert, amit nyugvónak tekintünk.
Ehhez képest van a három sebesség: u, v, w.
Ezek közül kettőt ismerünk (v és w), és a tömegeiket is.
Tehát a tömegközéppont sebessége:
(v-u) m1 + (w-u) m2 = 0
Kifejtjük, mint a babot:
v m1 - u m1 + w m2 - u m2 = 0
Átrendezve:
v m1 + w m2 = (m1+m2) u
Ebből pedig:
u = ( v m1 + w m2 ) / ( m1+m2 )
Mármint Newton szerint.
De a kezdeti célkitűzésről le feledkezzünk meg.
Semmiféle hatás nem terjedhet gyorsabban a fénysebességnél.
A mechanikai hullámok pedig sokkal lassabbak.
Volt egy kísérlet. Befogtak egy hosszú fém rudat. Megütötték az egyik végét, és mérték, hogy a másik vége mikor mozdul meg. (Egyébként pedig a specrel szerint merev test nem létezhet. Nincs egyidejű gyorsulás.)
Például mit kezdünk a mechanikai hullámok lendületével és energiájával?
A kamionos vicc változata fizikussal:
Welcome to Rabbit Hole, uncertainty ahead. Please renormalize before entering.
Másik változat:
Welcome to Rabbit Hole abandon hope, all who derive here.
Így talán egyszerűbb meghatározni az ismeretlent, ha megnevezzük. ;)
Figyelek, mondhatod, mi jött ki a számításaidból (mondjuk valószínűleg szükséged lesz a tömegekre is, hogy m1 és m2 vagy m és n vagy ahogy akarod jelölni)
Mondjuk az egyik szereplő mozgása x(t)=vt+b, a másiké X(t)=Vt+B, ekkor a tömegközéppont helye t függvényében: (m(vt+b)+M(Vt+B))/(m+M) ennek idő szerinti deriváltja a tömegközéppont sebessége, azaz (mv+MV)/(m+M)
Néha azért vannak kétségeim, hogy nem vagyunk-e egy kicsit szétcsúszva. Ha a klasszikus mechanika alapján próbálunk számolgatni, akkor az impulzusok (előjeles) összege egy állandó, és a tömegek összege is egy állandó [sőt, rugalmas ütközésnél az.egyes tömegek is megmaradnak], tehát a kettő hányadosa is állandó. Nevezhetjük ezt a hányadost a tömegközéppont sebességének.
Elvileg, ha a tömegközéppont sebességét a kismanók megmondanák.
Ezt az iszonyatos nehéz problámát csak a kismanók, esetleg NevemTeve képes megmondani:
"Ezt úgy mondanám képlettel, hogy válasszuk meg v-t és V-t úgy, hogy mv+MV=0"
Vagyis a lendületmegmaradásra vezetjük vissza a tautológiát.
...
Gondolom azt megérted, hogy egy állítást ha ellenörizni akarunk, ahhoz az adott állítást nem használhatjuk fel.
Newton axiómáit azért hasznáhatom? :-)
Newton II. törvénye szerint az erő a lendület idő szerinti deriváltja, Newton III. törvénye pedig kimondja, hogy a kölcsönhatásban fellépő erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. Ha egy zárt rendszerben csak belső erők hatnak, ezek összege nulla, így a teljes lendület időben állandó.
Fogalmad sincs egy szimulációról.
Ha Newton mechanikáját használod a szimulációban, akkor fenti iszonytató bonyolult bizonyítás alapján a lendület megmarad.
Természetesen minden lépésnél ki kell számolni az állapothatározókat, méghozzá a II. és III. törvény, valamint az erőtörvény alaján.
Vagyis Newtont használod. Akkor pedig fentiek miatt kész is vagyunk.
Érted ezt?
Keresd meg Feynman könyvében az ugróbéka módszert.
Ugrik vagy sem, nem számít a módszer, Newton axiómái már eldöntötték a dolgot.
ha egyszerűen akarod megoldani a feladatot, akkor a tömegközéppontot célszerű választan
Elvileg, ha a tömegközéppont sebességét a kismanók megmondanák.
Az ugróbéka megadja mindkét test helyzetét és sebességét.
Ebből a tömegközéppont helyzetét könnyű kiszámolni, de annak mozgását már bonyolultabb.
Viszont mindkét golyó helyzete és sebessége ismert, szóval a második golyót vonatkoztatási rendszernek venni egyszerű.
Néha, amikor ötleted van elvi alapon, azt is átgondolhatnád, hogy a kivitelezése hogyan megy.
Persze van itt egy ellenőrizetlen feltevés, hogy a tömegközéppont sebességét a tömegekkel súlyozott sebesség összegzésével kapjuk. Vagyis a lendületmegmaradásra vezetjük vissza a tautológiát.
Gondolom azt megérted, hogy egy állítást ha ellenörizni akarunk, ahhoz az adott állítást nem használhatjuk fel.
Jelen esetben a csatolt rendszerre akartam ellenőrizni.
Szerintem egy téves elvárás miatt kezdett egyáltalán foglalkozni a kérdéssel.
- Azt hitte, attól, hogy a rugó energiát vesz fel és tárol, meg kellene változnia a teljes lendületnek.
- Emiatt eleve elutasította, hogy az egyenletesen mozgó tömegközépponttal dolgozzon, hiszen ellentétes a várakozásával.
- Megpróbálta más módszerrel. Newton mechanikáját használta, persze a várakozásával ellentétes eredményt kapott.
- Ezért azt gondolta, valami nem stimmel, és máshogy is próbálkozott.
- Nem hitte el nekem, hogy a tömegközéppont egyenletesen mozog.
- Azt sem hitte el, hogy ez Newton mechanikájában tétel, az axiomáiból következik, így bármilyen módszert választ, ha nem rontja el, ezt fogja kapni.
- Explicit nem mondott ellent, mert nem bízott eléggé a vélaményében, de tovább próbálkozott, vagyis az én véleményemben sem bízott.
- Teljesen érthetetlen módon most elégedettnek látszik azzal, hogy a 2. számó golyót választotta vonatkoztatási rendszernek. Még az sem tiszta, ezt hogy képzelte, hiszen nem mozog inerciálisan. Minden dv-nél transzformál? Vagy akkora hülyeséget számol, amit ki se lehet találni?
Mondhattátok volna, hogy a második golyót tekintsem vonatkoztatási rendszernek.
Én azt mondtam el, hogy ha egyszerűen akarod megoldani a feladatot, akkor a tömegközéppontot célszerű választani. Inerciarendszer köthető hozzá, és aki gimnazista szinten ért a fizikához, egyből látja, hogy a megoldás szinuszos lesz.
Egy golyóhoz kötött vonatkoztatási rendszer kifejezetten ügyetlen választás, hiszen nem inerciarendszer, nagyon elbonyolít mindent, hiszen maga a rendszer is időfüggő gyorsulást szenved.
Ezért legfeljebb valami haragosod javasolna ilyesmit.
Tudni kell helyén kezelni. Kicsit bosszantó az állandó lelkendezése.
Próbáltam teszt céllal hülyeséget beírni neki, udvariasan kijavított.
Meg aztán olyan is van, hogy hallucinál.
De ez velem is előfordul, hogy nem szó szerint emlékszek valamire.
(Viszont nálam a fizika előadásokhoz néha valami szag emlékszerű élmény is társul.)
Meg aztán néha közölni kell vele, hogy nem a dedós választ preferálom, hanem Feynma, t'Hoft, Susskind, Carrol szintjén.
A lendület előjeles mennyiség, és az összege állandó. Például két ellentétes irányban haladó autó ütközése során az impulzusok előjeles összege végig nulla.
Itt az a kérdés, hogy a belső szerkezet nem képes elsúrlódni?
Ismered a nyers/főtt tojás tesztet? Mondjuk az perdület.
Olyasmire gondolok, hogy a lendület is elveszhat, ha anizotróp az energia kisugárzása.
(Van itt egy érdekes dolog, amivel nem tudok mit kezdeni. Ha erőt mérsz 5 jegyre pontosan, az első néhány mérés eltérő eredményeket ad. Pedig elvileg az erő az erő. Ha nem lenne egyensúlyban, akkor két dinamometer elindulna valamerre, gyorsulva. Szóval az valami mellékhatás, hogy az első két mérésnél különböző erpt mutatnak, és csak utána kezd közelíteni egymáshoz.)
Off: Szerintem a locsogószoftver nem tesz jót neked, próbálj meg leállni a használatával.
On:
> A lendületmegmaradás erősebb az energiamegmaradásnál?
A lendület előjeles mennyiség, és az összege állandó. Például két ellentétes irányban haladó autó ütközése során az impulzusok előjeles összege végig nulla.
Az energia mint olyan megmarad (ha eltekintünk a tömeg és energia közötti konverziótól), de az egyes energiafajták (mozgási, helyzeti, hő, rugalmas, ...) nem maradnak meg, átalakulnak egymásba.
A "peremfeltétel" valószínűleg tévedés, az differenciálegyenleteknél van.
Persze a másodfokú egyenletet is lehet úgy paraméterezni, hogy le legyen megoldás.
Például negatív energia (értelmetlen), vagy a golyók távolodnak és nincs ütközés.
Az impulzusok összege minden pillanatban ugyanannyi, ez az impluzus-megmaradás törvénye. A mozgási energia nem megmaradó mennyiség, az ütközés során rugalmas deformációs energiává alakul, aztán vissza mozgásivá.
Ezt a chatgpt is mondta, de megindokolni nem tudta. (Szorult rajta a nadrág, mekk-mekk-mekk.)
A lendületmegmaradás erősebb az energiamegmaradásnál?
Tegyük fel, hogy a golyó elasztikus és diszperzív. A belső surlódás (hiszterézis) miatt hő keletkezik. Az pedig hősugárzással távozhat. Az energiamegmaradás sérülhet. Na de ezzel a lendület egy része nem fogy el?
(Hasonló kérdés a fekete lyuk elpárolgásához. Utána nem marad egy cimke sem, hogy kilroy was here?)
De itt a modellezési cél az, hogy különböző szintű modelleket állítsunk fel.
Megszüntetve megőrizni. Mintha nem tudnánk bizonyos dolgokról és most fedeznénk fel.
Mondjuk nem halljuk a koppanást, nem tudnánk az anyagban terjedő mechanikai hullámokról.
(Látszólag értelmetlennek tűnik. Nem az.)
Megtehetnénk, hogy egyből a QED szerint vizsgáljuk. Épp ezt nem akarom.
Mert a QED csak egy sorfejtés (amivel vannak renormálási problémák néha.)
Ontológiai szempontból a maxterm vagy a minterm az igazi?
Szorzatok összege, vagy gyöktényezős felírás? Taylor vagy Fourier? Melyik az igazibb?
w = v(m-M)/(m+M) + V(2M)/(m+M) W = v(2m)/(m+M) + V(M-m)/(m+M)
Megjegyzés: kicsit egyszerűbb lesz, ha a sebességek egyikét, mondjuk a V-t önkényesen nullának választjuk, vagyis az M tömegű testet tekintjük kezdetben állónak.
Akkor vissza a kérdéseidhez:
> Szóval ez klasszikus fizika, az eredménye mégis kvantált.
Mármint egy másodfokú egyenletrendszernek két megoldása van. Ha ezt kvantáltnak nevezed, én nem bánom.
> A peremfeltételek miatt.
Ezt nem értem, de bizonyára igazad van.
> Két megoldás van: a kezdeti és a végállapot.
Mármint az egyik megoldás az, hogy nem történik ütközés.
> Na de ütközés közben a testek sebessége hogyan változik?
Az ütközés egy folyamat, ennek során a két test sebessége folyamatosan változik, valamint átmeneti rugalmas deformációt szenvednek el.
> Ütközés közben melyik megmaradási tétel sérül?
Az impulzusok összege minden pillanatban ugyanannyi, ez az impluzus-megmaradás törvénye.
A mozgási energia nem megmaradó mennyiség, az ütközés során rugalmas deformációs energiává alakul, aztán vissza mozgásivá.
"Ha hallod is a koppanást, akkor mind a lendület-, mind az energia megmaradása sérül, mert kellett a hanghullámokra a levegő molekuláinak mozgásba hozásához."
Ebben a példában egyik sem sérül, csak nem vettél figyelembe minden olyan tagot, amelyik számít.
De ha az univerzum tágulása olyan, hogy Brooklyn is, sőt az asztal is tágul - hát akkor itt állunk egy szép egyenlet nélkül. Milyen energiamegmaradás?
Talán közelebb leszünk a szokásos jelölésekhez, ha azt mondjuk, hogy a testek tömege m és M (pozitív számok), sebességeik előtte v és V, utána w és W, valamint előírjuk, hogy az impulzus és a mozgási energia az ütközés után ugyanannyi, mint előtte. Az egyenletrendszer ilyesmi lehetne: vm+VM = wm+WM v2m+V2M = w2m+W2M
átrendezve: (v-w)m = (W-V)M (v2-w2)m = (W2-V2)M
Egy megoldás, ha v=w és W=V vagy pedig feltesszük, hogy v≠w és V≠W, tehát oszthatjuk a második egyenletet az elsővel: (v+w) = (W+V)
A legelsővel együtt ezt a lineáris egyenletrendszert kapjuk w, W-re: wm+WM = vm + VM w-W = V-v
A #63-as hozzászólásomra adtál +t, pedig a 62-es az értékesebb.
Hát ezt miből tudod, hogy én adtam? ;)
Egyébként meg azért, mert szerintem ennek több értelme van. A cél szentesíti az acélt.
Mégpedig a cél pontosan a virtuális fotonok pontosabb megértése. Kerülendő a tautológiát.
De nem kényszerítelek rá.
Az elektromágneses kölcsönhatások során a tömeg pont azért nem változik, amiért a centripetális erő miatt a kerületi sebesség sem változik.
Ez így ebben a formában nem teljesen igaz.
Tisztelettel emlékeztetnélek rá, hogy a gyorsuló töltés: sugároz.
Fékezési sugárzás.
(Habár a klasszikus képlet nem lehet igaz, mert az az önmagát végtelenségig gyorsító Münhausen töltés lenne.)
Itt viszont mmormotával keveredtem vitába, hogy ugyanis az elektron nem lehet pontszerű töltések valószínűsége. Képtelenség. Viszont mégis minden szórási kísérletben pontszerűnek mutatkozik. Paradoxon.
De ennek az a feloldása, hogy a határozatlansági reláció nem keverendő a mérési valószínűséggel.
Van egy harmadik szereplő is a szobában. Ő a gyilkos.
Az pedig, hogy "2 megoldása" van a feladatodnak, az elég triviális. Máskülönben nem tudnánk kiszámolni egy ütközést sem, és akkor hogyan lehetne biliárdozni?