Voltak akik azért öltek, mert úgy vélték, az öngyilkosságért pokol jár, de az emberölést a kivégzésük előtt megbánhatjál, és így elkerülhetik a poklot.
Cikk az első hozzászólásban
"szerintem a pokol is egyfajta "mindennapi élet" lesz, egy másféle világban. nem állandó és folytonos szenvedés. illetve azoknak igen, akik nagyon gonoszak voltak.
Azt tudom, hogy odaírtad: "szerintem", de mégis mire alapozod?"
látom eltűnt a hozzászólásom, úgyhogy megpróbálom újra leírni.
az ember megőrülne egy "állandó szenvedés" állapotban, megbomlana az elméje, nem is tudná már felfogni hogy mi történik vele. elveszítené emberi mivoltját. ebből gondolom hogy a pokol az egy "mindennapi élet" lesz, egy valamilyen szinten ehhez a világhoz hasonló világban. igen, szenvedés lesz, de nem elmebeteg módon. ha ugyanis az ember elveszíteni emberi mivoltját, az már nem emberi szenvedés lenne. tehát az ember megmarad embernek a pokolban is.
persze a nagy gonosz emberek, ahogy írtam is, jóval durvábban fognak szenvedni, az már talán nem nevezhető "emberi mivoltukban" való szenvedésnek. csakhogy a nagyon gonosz emberek már ebben a világban se emberiek, hanem pszichopata mocskok.
Nagyon sok szent szenvedett a földön, de a mennyhez tartoztak aközben is.
A földi szenvedés vagy boldogság múló állapotok, és általában mind a kettőt meg szokták tapasztalni az emberek, de az nem azt jelenti, hogy hol a mennyben, hol a pokolban vannak.
Úgy voltak vele hogy aki öngyilkos akar lenni az valóban legyen öngyilkos, ne pedig magát ölesse meg, és rettegjen és fél ilyen a pokoltól abban a percben amelyben öngyilkosságot követ el.
Ha a pokolban ezt a szart kéne olvasni, akkor nem félnék a pokoltól mert ezen a szaron sok hülye embernek nagyon sok hülyesége található melyeken jókat lehet nevetni.
Látom, kezdesz megbarátkozni a gondolattal, hogy a "pokolra" fogsz jutni, így most gyártasz magadnak egy elviselhető elképzelést a "pokolról": á, nem is lesz az azért annyira szörnyű. Pedig de: szörnyű lesz - ám szerencsé(d)re nem fog örökké tartani...
szerintem a pokol is egyfajta "mindennapi élet" lesz, egy másféle világban. nem állandó és folytonos szenvedés. illetve azoknak igen, akik nagyon gonoszak voltak.
Azt tudom, hogy odaírtad: "szerintem", de mégis mire alapozod?
a pokolról nagyon keveset mondott jézus és az apostolok is.
például amit a katolikus hozzáköltöttek (pl dante) az nagyrészt hamis. pl hogy ördögök kínozzák az embereket a pokolban. ez kifejezetten gonosz hamis tanítás. hiszen az ördögök szeretik kínozni az embereket, így hát egy ilyen tanítás azt állítja hogy a pokolban jó lesz az ördögöknek. és még sorolhatnánk. a tisztítótűz tanítása is ellentétes azzal amiket jézus tanított.
azt fontos megérteni jézus tanításaiból hogy az ítéletlen fokozatai lesznek. szerintem NAGYON szenvedni csak kevesek fognak, a nagyon gonosz emberek. persze mondhatnánk azt, hogy a kis szenvedés is szörnyű, ha örök ideig tart, de ez nem igaz. szerintem a pokol is egyfajta "mindennapi élet" lesz, egy másféle világban. nem állandó és folytonos szenvedés. illetve azoknak igen, akik nagyon gonoszak voltak.
persze sokan azt is vitatják hogy örökké fog tartani, szerintük megsemmisülés lesz. szerintem ez is hamis tanítás, bár minimális esélyt én is adok ennek az értelmezésnek, kb 1%-ot.
Bár az előbbit a topiknyitónak szántam, de erre reagálva: az őszinte gyónás rengeteget számít, amelyben hangosan kimondjuk úgy, hogy más is hallja, mind azokat a cselekedeteinket, amelyek komoly lelkiismeret furdalást okoznak, és ugyanúgy kimondjuk azokat a bennünk haragot keltő, s minket ért hatásokat, hogy "megbocsájtunk neki", azaz gyakoroljuk (hangosan és más által hallottan) a megbocsájtást. Ez nem Jézus, meg miegymás, hanem a pszichológia által feltárt tény.
Tulajdonképpen ezen két utóbbi cselekedetfajta az, amely megszabadít minket az öngyilkos (s egyben gyilkos) gondolatoktól.
Mindez a pokol értelmezésének hibás voltából adódik. Kezdetektől fogva ez félresiklott, és 313 után megkövesedett. De kb. 1700 éven keresztül jó szolgálatot tett a hatalomnak, amely a vallási szemlélet álcája mögé bújt, s embermilliók hittek neki.
Vegyük észre: A pokol napjainkra jött el (kb. 50-60 éve tart), amikor is olyan jólétet alakítottunk ki magunknak, hogy a biológiai (biokémia, hormonok) hatása azt eredményezi, hogy nem érezzük azt soha jónak, mindig jobb és jobb kell, s mostanra (a járvány időpontjára) ez az állandó "fejlődés" fenntarthatatlanná vált, s megérkezett a mindenkit elborító boldogtalanság évtized-sorozata. A pokol érzete agyi és biokémiai szinten támad ránk, sőt az egész emberiségre, amely ezen állapoton át kollektív öngyilkosságba próbál rohanni.
Helyesen értelmezve, és a buddhista tanításokat is figyelembe véve - bár Jézus minden szava igaz - nem csak a földi testünk marad itt, hanem a mentális részünkből is egy darab (ami NEM a keresztény lélekfogalom!), és újraélünk szenvedéseket, mintha pokolban lennénk. Azokat a célt tévesztett cselekedetek következményeit, amelyek - természetszerűleg - nem férnek be a mennybe. Valóban lesz sírás és fogcsikorgatás, miután babaként ismét egy földi létben találjuk magunkat, ám ez nem az az énünk már, ami - bántatlanul, megbocsájtottan, örök boldogságban - távozik az anyagi létből.
