Igen, eleve kissé gyanús, hogy ez a vízen járás csak egyszeri esemény volt. Ha ez a járásmód vált volna általánossá, akkor gondok adódtak volna a kereszteléseknél (a jelöltek nem tudtak volna belemerülni).
Szent Januáriusz vérének csodájával keverheti (hogy időnként szilárd, időnként folyékony - napjainkban is). Ez utóbbi szerintem nem vér és nem csoda, de azt el kell fogadnom, hogy aki kivitelezte, az ismerte a kémiát. Vagy legalábbis az alkímiát.
A legenda szerint egy asszony fogta fel egy üvegampullába a vért a szent kivégzésekor (Kr.u. 305-ben). Ezután több, mint ezer évig nincs hír róla semmi, de 1389 óta rendszeresen megtörténik a csoda.
"Az angol Nature c. folyóiratban közölt cikkükben (Nature, 353, 1991. október 10., 507. old.) a szerzők leírják, hogyan reprodukálták a jelenséget korabeli - 14. századbeli - vegyszerek segítségével. Vas-klorid oldatot készítettek (a Vezúv lejtőin található anyagból), majd lassan kalcium-karbonátot (kréta) adtak hozzá. Miután az oldatot bepárolták, kis mennyiségű nátrium-kloridot (konyhasót) hozzáadva egy sötétbarna színű, tixotrop tulajdonságú folyadékot kaptak, amely kb. egy óra múlva megszilárdult. Ez a gél a cikk szerint könnyen folyékonnyá tehető enyhe rázással, és a megszilárdulás-folyékonnyá válás ciklus sokszor megismételhető."
Az egyház nem enged közvetlen vizsgálatot, talán azért, mert szerintük ilyen hitetlentamáskodásra a vér tényleg vas-kloriddá változna, ahogy a tudósok megszenségtelenítenék.
