„Akik ilyet követnek el, halállal lakoljanak"
Ezt közölte egy már törölt poszton egy a Szegedi Egyetem oktatója.
Az egyetem elhatárolódott minden kirekesztő beszédtől.
Nyilvánvaló, itt a homoszexualitásról van szó.
A nem hívők az idézet kirekesztő voltát hangsúlyozzák.
A keresztények egy része pedig azt, hogy ez a legsúlyosabb bűn, igazából kárhozatra méltók a buzik.
De minden keresztény így véli?
”
Itt Isten bukott el, aki az egyik áldozatot elfogadta, míg a másikat nem..., de tova megyek, itt nem Isten bukott el, hanem a meseíró, aki direkt úgy írta meg a történetet, hogy az egyik testvérgyilkos legyen, hogy a bűnös megbélyegzetté váljon és a jó és a gonosz harca a végtelen történetté váljon.
egyébként az első gyilkos Ábel volt, aki leölt egy bárányt, hogy feláldozza és az az írott regényhős istenség ezt preferálta és nem az ártatlan gyümölcsöket és zöldségeket...
Nem is értem az adventisták vegetáriáriáit sem, hisz már Káinnál kimutatta, neki a hús az igazi!
amikor a bibliai történetben Ádám és Éva meztelenek voltak, ez volt az alap, mondhatjuk férfi és a nő kettős intimszférának, majd jött egy változás, a ruházat, ami eltakarta a nemiszervüket... Ez lett aztán a közösség alaperkölcsi normatívája.
a pride-vel az a probléma, mint a büszkeség kifejezéssel, sőt a másságra élezéssel, hogy valójában nincs másság, emberek, ugyan olyanok, mint bárki más, férfiak és nők, vagy azonos neműeknél a férfi dominancia, avagy a női mivolt szerepek és szereptévesztések... Sajnos a sajátos libidót, mint társadalmi nem identitását egyre érdekesebb rétegként aposztrofálják, mintha a nemiség már nem emberi fajra utalna, hanem valami egyéni elképzelés, fantázia határozná meg!
A szexuális kielégülés hálószobákra tartozik, magánügy, így a társadalom ezt elfogadja!
Viszont azt is megértem, amikor az álsásgos "keresztényi erkölcs"-el (ha létezik egyáltalán?) az érintettek berzenkednek, és annak nyilvános szerepléssel adnak hangot.
Hiszen a zárójeles rész arra hívná fel a figyelmet, hogy az erkölcs az korfüggő.
És sokszor a "közerkölcsbe" okoz zavart, egy anakronisztikus vallási elképzelés.
"A legfontosabb tény azonban az, hogy az Újszövetség nem igazán foglalkozik a homoszexualitással, nem mutat túl nagy érdeklődést a kérdés iránt. Jézus egyáltalán nem beszél róla, noha egyébként sokféle szexuális eltévelyedést elítél. Sokak szerint ez beszédes hallgatás, amivel Krisztus jóváhagyja, vagy legalábbis nem kifejezetten helyteleníti a homoszexualitást. Mások szerint viszont ha valamiről nem beszél Jézus, az csak annyit jelent, hogy továbbra is helyesli az ószövetségi elveket, hiszen nem a törvény eltörléséért, hanem betöltéséért jött - azaz a meleg életformát is implicit elutasítja.
Nos, Pál sem viszi túlzásba a téma boncolgatását, hiszen mindössze három igeversben említi a homoszexualitást, amiből két esetben egy felsorolás részeként kerül terítékre. Ez nem túl sok, sőt meglehetősen kevés. Kiindulásként ezért érdemes lehet megint a kortörténettel foglalkozni."
.
.
.
"Pál jóváhagyta az Ószövetség tilalmát a homoszexualitás kapcsán, ugyanakkor fontos, hogy sehol sem foglalkozik az ószövetségi büntetésekkel, amikor erről a kérdésről van szó. A Lev 18,29 szerint a homoszexuális gyakorlatot folytatókat ki kellett irtani a nép soraiból - Pál viszont sehol sem sugall olyasmit, hogy a keresztény gyülekezeteknek agyon kellene kövezni a melegeket, különösen azokat nem, akik a múltban vettek részt ilyen gyakorlatban. Ismerve az apostol világát több, mint valószínű, hogy a korai megtért pogányok között többen is bírtak homoszexuális tapasztalatokkal. Szerintem érdemes most egy pillanatra belegondolni a megtért rabszolgafiúk helyzetébe: őket "rutinszerűen" használták ilyen célra, és erről döntési szabadságuk sem nagyon lehetett! Nagy kérdés számomra, hogy mennyiben tehető bármilyen módon is felelőssé egy olyan megtért rabszolgafiú, akit akarata ellenére az ura homoszexuális "szolgáltatásokra" kényszerít?
Amikor Pál egy felsorolásban a homoszexualitás kérdését is említi (1Kor 6,9-10), akkor tulajdonképpen két kifejezést használ: pulyák (malakosz) és férfiszeplősítők (arszenokoitész). Mindkettő homoszexuális kapcsolatra is utal, de a malakosz (a szó jelentése egyébként puha vagy lágy) a kapcsolatban a passzív felet takarja, míg az arszenokoitész az aktív oldalt jelenti. Mindez azért is fontos, mert a római polgárok minden bizonnyal egyetérthettek Pállal abban, hogy a meleg aktus passzív felén tartózkodó ember tényleg alávaló (hiszen eleve csak rabszolga). Ám az aktív oldal viselkedését teljesen természetesnek tartották. Pál azonban nem kíméli őket sem: a felsorolásban a malakosz után rögtön következik az aktív fél is, amely semmivel sem kevésbé problémás az apostol szerint. Úgy tűnik tehát, hogy Pál hozzáállása korlátozóbb volt a homoszexualitás kapcsán, mint saját kultúrájáé.
De akkor mit mondjunk Pál homoszexuálisokhoz való viszonyáról? Én a következő pontokban tudom ezt összefoglalni:
(1) Pál véleménye alapvetően elutasító a homoszexuális gyakorlatokkal szemben. (2) Ez a vélemény azonban saját kora homoszexuális gyakorlatának ismeretén alapszik. (3) Pál a homoszexualitást nem fogadja el, de a homoszexuális embert igen. Noha helybenhagyja az ószövetségi szemléletet, de nem javasolja az ott felsorolt büntetéseket."
Mózes törvényei a népre, a zsidóságra vonatkoztatható és nem más népekre, vagyis akinek nem inge, ne vegye magára!
A kereszténység önkényesen átvesz olyan elvárásokat, amiket egyáltalán nem kellene, főleg, hogy Isten egy szóval sem jelentette ki más vallásúaknak, még akkor sem, ha valakik annyira magukra hányják tiltásaikat!
A 10 parancsolat is kizárólag izraelitákra-zsidókra szabatott, az egy másik dolog, ha valakik elfogadják, de ez nem törvényerejű, sem nem elvárt, hisz Isten a bibliai írások alapján senkit nem ítélt el azért, mert valakik saját nemükhöz vonzódtak, csak a zsidó népnek tiltotta!
Ha jól értem, az állatvilágban előforduló homoszekszuális viselkedés, szerinted, az egy ismerethiányos emberek alkotta mitológiai mű, azon részének tudható be, amikor két mítoszi figura, a főhős intése ellenére gyümölcsöt fogyasztott?
