Mióta megindult az Ukrajna elleni orosz támadás, nagyjából azóta röpködnek hírek (főleg orosz politikusoktól) egyes részei más országokhoz csatolásáról, így pl. Kárpátalja visszajuttatásáról Magyarországhoz.
Ez sajnos még azóta sem valósult meg, de vajon valóban van-e erre a területvisszacsatolásra esélyünk? Putyinékon kívül Trumpék vajon hogyan gondolják ezt? Kellene a velük olyannyira jóban levő Orbánéknak is megnyilvánulnia ezügyben vagy csak arra várnak, hogy az USA és az oroszok felkínálják nekünk?
Félő, hogy Kárpátalja a háború után is Ukrajna része marad, noha előbbi lakossága már 1991-ben nagy többséggel és népszavazás során kinyilvánította az utóbbival fennálló kényszerkapcsolat lazításának óhaját?
És a magyar társadalom hogyan állna hozzá hazánk azon területtel való megnövekedéséhez? Egy emberként örvendene az országgyarapodásnak vagy csupán egy tehertételt látna benne?
Pedig Kárpátalja tele van értékekkel, amelyek miatt hasznos, sőt, különleges régiója lehetne hazánknak: erdők, folyók, történelmi nevezetességű települések és emlékek, sóbányák, magashegyvidéki tájak... Értéktelen terület nincs, csak rossz gazda, aki nem tud élni a területekadta lehetőségekkel. Kárpátalja kincsei alapot szolgáltathatnának a turizmusnak, könnyűiparnak, víz- és vadgazdálkodásnak, stb. és termelnék a hasznot országunknak.
EU-s támogatások is segíthetnének azon régi-új országrészünk gazdasági felemelésében. Csak olyan vezetés kellene hazánknak, amely végre cselekvően lép fel a területvisszacsatolások érdekében, illetve az ország pénzével és erőforrásaival jól gazdálkodva megfelelően beépíti a visszatért területeket a magyar gazdasági életbe.
Kérdés, hogy a visszacsatolása vajon megtörténik-e a közeljövőben, s kik támogatásával, segítségével, illetve milyen-mekkora magyar megnyilvánulás kellene hozzá - ami sajnos eddig még nem volt hallható.
Az csak egy dolog. A többi pl. az, hogy bevándoroltak (majd később, amikor megszerezték a területeket, betelepítettek) meg anyaországi bankjaik segítették a földvásárlást számukra a magyaroktól.
Orosz ügynök nem is vitas! Meg szép hogy Ukrajna léte ellen uszul... Oda se neki ha a magyar állam háborúba keveredik miatta, annál jobb...Választási győzelemért minden jó?
Thürmer Gyula feltűnt a belarusz állami televízió választási műsorában
Thürmer Gyulát, a Magyar Munkáspárt elnökét is vendégül látta a belarusz állami televízió 2025-ös választási műsorában.
Az eddigi elnök, Aljakszandr Lukasenka fölényes győzelmével véget ért választásról a Munkáspárt elnökének az a véleménye, hogy a belarusz nép boldogsága, jóléte és békéje az, ami sok embert megmozgatott a szavazás napján.
A kalocsai MDF-es képviselőjelöltet megzsaroló Bagó Zoltán után újabb fideszes jelöltek kerülhetnek bajba, miután Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 alelnöke sajtótájékoztatóján közölte: több fideszes képviselőjelölt ajánlott fel segítséget a Magyarországi Munkáspárt 2006-nak az ajánlószelvények gyűjtésében.
Vajnai Attila három konkrét esetről számolt be ma délutáni sajtótájékoztatóján. Elmondása szerint Tóth András, Vinnai Győző és Hajzer László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fideszes képviselőjelölt ajánlott fel segítséget pártjának a listaállításban.
Tóth András, aki január 31-én, telefonos megkeresés után találkozott a Munkáspárt egyik képviselőjével, a mintegy negyedórás beszélgetés során kijelentette: "a Fidesz érdeke, hogy segítsen a listaállításban (...), hogy gyengítse az MSZP-t".
- Be kell kebeleznie Oroszországnak? Mi legyen a sorsa?
- Ukrajnát fel kell osztani. Más megoldás nincs.
Ez kell csak éppen most!
HÁBORÚS USZÍTÁS hátha Ukránok szükség állapotot hirdetnek ki a szeparatista Kárpátalján - mint az orosz provokátor akció a templom felgyujtasssal amiről Orban érdekesen azonnal tudott, mert posztolt róla alig 1 oraval kesobb - a választás előtt és akkor Gyulának meg van a milliomos állása mint a másik komcsi Szili Katalinnak is Orbán újabb kormányában
- Be kell kebeleznie Oroszországnak? Mi legyen a sorsa?
- Ukrajnát fel kell osztani. Más megoldás nincs.
- Na de hogyan? A szomszédos országok között?
- Nyugat-Ukrajna, Lvov vagy Lemberg térsége mindig a Monarchiához, Lengyelországhoz húzott, vallásában, nyelvében, oda is tartozott. Kárpátalja kötődik Szlovákiához, Romániához, Magyarországhoz, Ukrajna jelentős része pedig Oroszország történelmi része. Kijev nem volt ukrán város, a Kijevi Fejedelemség az orosz államiság bölcsője. Én úgy gondolkodom, ahogy a sebész: amíg hagyok egy kis darabot a rákból, az mindig kiújul.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy Ukrajna egy rákos daganat Európa testén?
- Én azt mondom, hogy a betegség kiújul, ha most nem oldják meg. Új európai rendezésre van szükség. Valami olyasmire, mint ami 1815-ben a bécsi kongresszus volt, amellyel lezárták a napóleoni háborúkat, vagy az 1878-as berlini kongresszus.
Így nyilatkozott tehát többek között Ukrajnáról Thürmer Gyula.
Ezzel kapcsolatban csak annyit írok, hogy Kárpátaljánknak, annak minden m2-ének a magyar anyaországánál a helye és szó sem lehet arról, hogy Szlovákiának és/vagy Romániának is juttassunk belőle, ha arra kerülne a sor, hogy itt határrendezés lesz. Mire föl jótékonykodnánk el magyar területeket? Fordított helyzetben ők megtennék ezt? A románok például csakis a saját országuk megnagyobbítására tudnak mindig gondolni, de akkor menjenek Moldávia meg Odessza felé.
Mindenesetre azzal egyetértek, hogy térségünkben mielőbbi határrendezésre van szükség ahelyett, hogy ezt a problémát mindig a szőnyeg alá söpörnék.
Ez a diplomáciai lépés követi azt az európai léptékű külpolitikai irányt, amely gróf Bánffy Miklós 1921-es külügyminiszterségének irányelve volt a magyar diplomáciában: „A nagyhatalmaknál, középhatalmaknál a külügyi szolgálat, ha ilyen kérdés lehetővé válik, bármikor követelni tudja a határok revízióját. Erre semmi propaganda és előzetes állásfoglalás nem szükséges. Ha úgy alakul a külföldi helyzet, ha alkalom van arra, semmi akadálya sincs, hogy akár váratlanul előálljunk területi vagy határigazítási követeléssel.”
Ezt a diplomáciai lépést tette most meg Toroczkai László Szijjártó Péter külügyminiszter helyett (aki a kárpátaljai kisebbségek ügyének előmozdítása helyett talán épp portyázott valahol a Covid 2.0-ás hadviselésre beszerzendő mRNS-oltások és lélegeztetőgépek ügyében).
Ezért felszólítjuk Orbán Viktort, hogy amennyiben a közeljövőben találkozik Putyinnal, ne kövesse el még egyszer Antall József és Jeszenszky Géza hazaárulását azzal, hogy visszautasítja a lehetőséget egy történelmi igazságtalanság legalább jelképes erejű helyreigazítására!
Ha az orosz államelnök nem hozza szóba, akkor vesse fel ő a Toroczkai-memorandumban foglalt, 1991-es autonómia népszavazás rendezését, hisz igazoltan van rá nyitottság orosz oldalról. Korábban Putyin is megemlítette, és most Medvegyev is hivatalosan átvette az erre vonatkozó magyar felvetést.
Megnyílik a lehetőség az 1991-es kárpátaljai népszavazás végrehajtására
Az a lehetőség, amelyet a Medvegyev–Toroczkai-találkozó most tálcán kínált fel a magyar diplomáciának, az 1991. december elsején megtartott ukrajnai népszavazás végrehajtására nyitna utat. Akkor Kárpátalja autonómiájára szavaztak a választók, és ezen belül a beregszászi járás magyar vezetésű autonómiájáról határoztak. Most ismét egy Deák Ferenc-i pillanat részesei vagyunk: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják”. Itt az idő! A sors teret nyitott a szerencsének.
Ekkora sikert nyolcvan éve, a második bécsi döntés óta nem tud felmutatni a magyar diplomácia.
(...)
Magyar vonatkozásban is legyenek tiszták a képletek
A területi problémák rendezésének kérdését utoljára 1999. április 29-én, a délszláv háború idején Csurka István vetette fel a magyar Parlamentben: „Hogyha most újra felosztják az egész Balkánt, mint ahogy már megtették az előző boszniai háború után, akkor nekünk be kell jelentenünk az igényeinket arra a vékony magyarlakta sávjára a Vajdaságnak, amelyiket értelmetlen lenne a háború után minden további nélkül otthagyni a szerb gyilkoló hajlandóságnak. Hiszen ezért folyik a háború: a tiszta képletekért. Akkor magyar vonatkozásban is legyenek tiszták a képletek! (...) Miért nem lehet tehát a magyarok elemi igényeit felvetni, és ha kell, egy részüket, akik erre szavaznak egy tisztességes népszavazáson, egy békés rendezés alkalmával az anyaországhoz csatolni?”
Hogyha most újra felosztják Ukrajnát, hogy tiszták legyenek a képletek, a Toroczkai László által bejelentett igényt kutya kötelessége képviselnie a mindenkori magyar kormánynak. A népszavazás már megvolt.
Deák Ferenc intelme így folytatódik: „De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.” Ami a 20–21. századi magyar történelmet illeti: sohasem a nemzet mondott le az elszakított magyar részek helyzetének rendezéséről, hanem mindig megalkuvó vezetői voltak azok. Például
1991-ben Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter, akik az ukrán–magyar alapszerződés aláírásával elárulták a magyarságot,
és kijelentették, hogy nincs területi igényünk Ukrajnával szemben. Abban a történelmi helyzetben, amikor lett volna alkalmunk igazságos rendezésre. Mert erre el nem múló igénye van minden többségi és kisebbségi magyarnak, sőt ruszinnak is Kárpátalján.
Nem lehet elpusztítani a magyar igazság igényét
A magyar néplélekben, még legszerencsétlenebb, tescós-temus páriaként élő hordozójában is ott szunnyad a történelmi tudattalan. Az pedig azonnal feleszmél, és nagy lélegzetet vesz, ha a magyarsággal valami helyes dolog történik. El lehet ugyan fojtani, akár százötven évekre is, de
elpusztítani nem lehet az igényt a magyar igazságra, a magyar gyarapodásra."
"Az ott élő magyarok vissza akarják kapni történelmi hazájukat"
Nemcsak az ott élők, hanem minden hazafias gondolkodású magyar így érez. Aki az országa javát akarja, az persze, hogy egyúttal azt is akarja, hogy visszatérjenek ahhoz az annak gazdasági-geopolitikai-demográfiai erejét adó részei.
Csak hát amilyen mulya a mindenkori vezetésünk már 1947 óta, úgysem mer élni a történelemadta revíziós lehetőségekkel.
Például Szíjjártó Petike nyilatkozata szerint 10 éve nyomják el az ukránok az ottani magyarokat, holott ez már jóval régebb óta így megy. Orbánéknak meg már 1999-ben sem kellett a revízió, az elszakított magyar Délvidék, holott azt a NATO és a nyugati hatalmak kínálták fel.
Putyintól nagyon kedves, ha ilyen nekünk kedvező dolgokat mond, csak az a kérdés, hogy magyar részről van-e erre fogadókészség, illetve az oroszoknak nem-e van valami hátsó szándékuk ezzel, amivel hazánkat befolyásuk alá akarják vonni?
A végső kérdés, hogy egy magyar határrevíziót kik, mely hatalmak tesznek valóban legitimmé? Nyugat? Kelet? Mindkettő? Vagy nekünk kellene olyan erősnek lenni, hogy önerőből megvalósítsuk?
Némelyek szerint az ottani magyaroknak harcolniuk kellene Ukrajnáért, ha azt az egyébként tőlünk elrabolt országrészét tekintik hazájuknak. De ha netán Magyarországgal lépne háborúba akármelyik területrabló szomszédunk, akkor szerintük az volna az elfogadható, ha magyar harcolna magyar ellen?
"Attól függ, hogy Putyin mekkora viszonválaszt ad Zelenszíjnek!!!!!"
A hazai kormányközeli médiumok, mint pl. az MR1-Kossuth rádió, nap mint nap az ukrajnai orosz előrenyomulás sikereiről számolnak be lelkesen. Akkor ennek alapján Ukrajna összeomlása már csak kis idő kérdése? És ennek bekövetkezte utánra mi a forgatókönyv Kárpátalja tekintetében?
A Jeszenszky Gézát ért támadás után nem szabad Kárpátaljánk visszacsatolásáról még csak beszélni sem? Ha jól tudom, a támadója már nem először követett el ilyen tettet ellene. Az elsőnél is így felháborodtál?
Antall-kormány már régóta nincs, Kárpátaljánk sorsa viszont ma is megoldásra vár.
Jeszenszky Géza úgy véli, a támadó célja az lehetett, hogy megölje, vagy legalábbis súlyosan megsebesítse. A volt politikus elmondta, hogy az elmúlt években rendszeresen kapott fenyegetéseket és „felelősségre vonó” üzeneteket,amelyek szerinte politikai indíttatásúak lehetnek.
Külön is utalt az 1993-as magyar–ukrán alapszerződésre, amelyet – bár szerinte a diplomáciai realitásoknak megfelelő kompromisszum volt – egyes körök a mai napig árulásként értelmeznek, mondván: az Antall-kormány „eladta Kárpátalját”, ahelyett, hogy „visszafoglalta volna”.
"A trianoni rendszer addig fog létezni, ameddig az azt garantáló erőrendszer létezik...
Mint tudjuk, semmi sem örök."
Egyetértek, de azért mi is tegyük már hozzá a magunk lehetőségeivel a magunkét, hogy mielőbb számunkra kedvező történelmi lehetőségek és fordulatok következzenek be a revízió érdekében.
"A Szent Istváni birodalom erőszakosan túlméretezett nagysága"
Az sem Szent István korában, sem az utána követkető évszázadokban nem volt túlméretezve, hanem pont akkora volt az ország, amekkorának lennie kellett, mert a törökdúlás és az azt követő időszak vérzivatarai előtt azon a területen volt a magyar etnikum domináns.
A hazánkért való harcokban aztán a magyarság szenvedte el a legnagyobb véráldozatot, illetve a 18. sz.-tól sajnos jelentőssé vált a bevándorlás a szomszédos régiókból. Mindezek felborították hazánk etnikai térképét.
Persze a magyarság aztán újra gyarapodásnak indult, amit durván megakasztottak az 1920-as és 1947-es rablódiktátumok, mélyen belehasítva országunk területébe és teljesen ésszerűtlen, torz államhatárokat ránkkényszerítve, széttörve ezeréves gazdasági-geopolitikai egységünket és természetes határainkat.
Mindezek után minden magyar vezetésnek kötelessége lenne ezen magyarnyomorító állapotok elleni küzdelem és államunk és népünk újraegyesítése.
Ez volna a fő tennivaló, nem pedig habzó szájjal brüsszelezni, sorosozni vagy éppen illúziókat kergetve feladni minden ilyen nemzeti törekvést, mondván, az EU meg hasonlók majd megoldják ezeket a problémákat.
Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia azonnal bevezeti a szuverenitást veszélyeztető mocskos külföldi támogatott MAGYAR szervezetek ellen, amit be is tilthat Orbánra mutogatva vidáman!
"A hullarablókat már Teleki is említette, mielőtt fejébe röpítette volna a golyót!"
Jugoszlávia előzőleg szétesett, még azelőtt megszegte a Tengelyhatalmakkal kötött szerződését.
Ráadásul nem is azzal lettünk hadviselő fél a világháborúban, hogy visszavettük a gazdátlanná vált Délvidékünket, tehát Teleki jobban tette volna, ha nem lesz öngyilkos, a helyén marad és gondoskodik arról, hogy ezek után lehetőleg ne lépjünk be a háborúba.
