A beavatatlan hívő tömegekkel a vallások misztériumai egyöntetűen emberi ésszel fel nem fogható rejtélyként vannak elfogadtatva. A valóság persze kissé másként fest, ugyanis a megfejtésükhöz az egyetlen lehetséges kulcs a héber kabbala féltve őrzött titka a Schemhamphoras.
Régi hagyományok értelmében 72 nép létezett a Földön, 72 nyelvet beszélve és mindegyik saját védőangyallal rendelkezett. Lukács evangéliuma (10,1) a 12 tanítványon kívül megemlít még 72 egyéb tanítványt is.
A 72 istennévhez tartozó 72 angyal valójában 72 égi (kozmikus) konstelláció szellemi hatása. Ezeket az asztrológiai (geocentrikus) konstellációkat minden esetben a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek alkotják a Nap-Hold konjunkciójának (együttállásának) illetve oppozíciójának (szembenállásának) figyelembevétele mellett. Ez az öt égitest az említett feltételek mellett 72-féle konstellációt képes alkotni egymással.
Az ne tévesszen meg senkit, hogy a hivatalos álláspont értelmében a szabad szemmel is látható Uránuszt úgymond William Herschel (1738 - 1822) asztronómus fedezte fel 1781.03.13-án, ugyanis 91 évvel korábban, 1690.12.13-án az angol király első udvari asztronómusa, John Flamsteed (1646 - 1719) már "34 Tauri" néven csillagként katalogizálta, és a kozmikus misztériumokba beavatottak már évezredek óta tisztában voltak az Uránusz bolygó létezésével és fontosságával. Már hogyne ismerték volna a csillagos eget folyamatosan kémlelő és tapasztalataikat szorgalmasan feljegyző ókori csillagász papok a szabad szemmel megfigyelhető Uránuszt, aminek a sziderikus keringési ideje (az állócsillagokhoz viszonyított keringési ideje) 84,07 év, ergo majdnem háromszorosa a Szaturnuszénak (29,46 év), amiből az következik, hogy az említett 91 év alatt is egyszer körbejárta a zodiákust... Ezért meglepő kissé az a tény, hogy John Flamsteed "felfedezéset" követően Tobias Mayer (1723 - 1762) asztronómus, matematikus és fizikus 1756.09.25-én szintén regisztrálta az Uránuszt 964-es számú csillagként...
Eliphas Lévi a Kabbala legfontosabb könyvére, a Zóhár-ra hivatkozva a Nap gyermekének nevezi a mítikus, mágikus kígyót, ami fel akarta és akarja manapság is "falni" a világot (*Földet):
"We read in the Zohar, one of the great sacred books of the Kabbalah, that "the magical serpent, the son of the Sun, was about to devour the world, when the Sea, daughter of the Moon, set her foot upon his head and subdued him."" (page 141)(forrás: Lévi, Eliphas: Transcendental magic, its doctrine and ritual, London, 1896)
A Schemhamphoras 72-féle kozmikus forrásának listáját a Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz együttállás nyitja meg, melyben a negatív hatásúnak számító planéták a Nap mögött sorakoznak fel a Földről nézve. Ez a konjunkció a kozmikus misztériumok kígyója.
A Föld "felfalása" arra az esetre vonatkozik, mikor a köré "tekeredik" a misztériumok kígyója.
A Tóra negyedik kötetének 21. fejezetében JHVH úgymond Mózest arra utasítja, hogy csináljon egy rézkígyót (egyes források tüzes kígyót említenek) és azt tűzze fel egy póznára. Amennyiben a kígyó által megmart egyén feltekint a kígyóra, abban az esetben életben fog maradni. A Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is szerepel ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes képzőművészeti alkotások az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (†) illetve T-keresztekre utalnak:
A farkába harapó sárkány, az uroborosz szemléletesebben szimbolizálja a Schemhamphoras kozmikus forrásainak egymásba történő átalakulását, átlényegülését, de még tökéletesebben ábrázolja ezt a ∽102 éves folyamatot a "kígyó fogta sárkány és a sárkány fogta kígyó" kompozíció:
Az utolsó saját készítésű ábrában szereplő ötágú csillag (pentagramma, aminek csúcsai 5x72 fokra osztják fel a köré rajzolt körívet) sarkaiban a Schemhamphoras kozmikus forrásait alkotó égitestek jelei láthatóak. Agrippa von Nettesheim a "De occulta philosophia Libri tres" 163. (CLXIII.) oldalán prezentált ugyan egy pentagrammát, de véleményem szerint tévesen a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz bolygókat utalta ennek csúcsaihoz. Eliphas Lévi a korábban említett "Transzcendentális mágia tanítása és rituáléja" (Transcendental magic - Its doctrine and ritual) című kétrészes könyvének 60. és 228. oldalán szintén bemutat egy pentagrammát, ami ugyancsak nem megfelelő jelentéssel bír.
A misztériumok pentagrammáját hiba lenne összetéveszteni a Nap és Vénusz zodiákusban alkotott konjunkciói által képzett és meghatározott ötágú csillaggal!
Számos ókori pénzérmén ábrázolják a görög illetve a római teremtő Istent, Zeuszt és Jupitert a pentagramma társaságában, akik azonosak az egyiptomi Ámunnal, a babiloni Mardukkal, a germán Odin/Wodan-nal, az ószövetségi JHVH-val, és így tovább...
Eliphas Lévi néhány rendkívül fontos és találó megállapítása a pentagrammáról:
"Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a pentagramma használata azok számára a legveszélyesebb, akik nem rendelkeznek annak teljes és tökéletes megértésével." (66. old.) "Az ősi mágusok papok és királyok voltak, és számukra a Megváltó eljövetelét csillag hirdette. Ez a csillag volt a mágikus pentagramma, amelynek minden csúcsában szent betű állt." (188. old.) "A pentagramma, amelyet a gnosztikus iskolákban lángoló csillagnak neveznek, az intellektuális mindenhatóság és az autokrácia jele. Ez a mágusok csillaga; ez a testté vált ige jele; és csúcsainak iránya szerint ez az abszolút mágikus szimbólum a rendet vagy a zűrzavart reprezentálja, Ormuz és Szt. János isteni földjét vagy Mendes elátkozott kecskéjét. Ez beavatás vagy meggyalázás; Vesper (*Hesperus) vagy Lucifer (*Phosphoros), az esthajnal- vagy a hajnalcsillag. Mária vagy Lilith, győzelem vagy a halál, nappal vagy éjjel. A két csúcsával fölfelé álló pentagramma a Sátánt, mint a szombat kecskét reprezentálja; amikor egy csúcsa áll fölfelé, az a Megváltó jele." (224-225. old.) "A mágia szimbolikus csillaga nem más, mint a rejtélyes pentagramma; és ez a lángoló csillag vezetette a három királyt, Zoroaster fiait a mikrokozmikus Isten bölcsőjéhez, ami önmagában elég ahhoz, hogy demonstrálja a keresztény tanítás teljesen kabbalisztikus és valóban varázslatos kezdetét. Szent János az Apokalipszisben azt látja, hogy ugyanez a csillag hullik a mennyből a földre." (227. old.) "Amint látni fogjuk, a mágia minden rejtélye, a gnózis minden szimbóluma, az okkultizmus minden figurája, minden jövendölés kabbalisztikus kulcsa összegződik a pentagramma jelében, amit Paracelsus a legnagyobb és leghatalmasabb jelnek nyilvánít." (228. old.) (forrás: Lévi, Eliphas: Transcendental magic, its doctrine and ritual, London, 1896, saját fordítás)
A pentagrammát a szabadkőművesség "lángoló csillagként" (németül: "Flammende Stern"; franciául: "Étoile flamboyante", angolul: "Blazing Star") tartja nyilván és gyakran egy G betűvel a közepén ábrázolják. A G betűre vonatkozóan eltérő magyarázatok láttak már napvilágot, így példának okáért a német nyelvű források Gnosis, Generatio, Große Architekt, Gott, Geometrie, Gold, Gerechtigkeit szavakat emlegetnek. A G egyértelműen a "Große Architekt"-re, pontosabban a "Großer Baumeister aller Welten"-re, a "Világegyetem Nagy Építőmesterére" (angolul: "Great Architect of the Universe"), tehát "Gott"-ra (angolul: God), azaz az ószövetségi Istenre, JHVH-ra utal. Nem ritka, hogy a pentagramma közepén a héber jod (י) díszeleg, ami a JHVH (יהוה) név első betűje és egyben annak rövidített változata.
A katolikus vallás reformátora, a wittenbergi egyetem teológus professzora Martin Luther (1483 - 1546) behatóbban foglalkozott Schemhamphoras-sal a Wittenbergben kiadott és 1544-ben megjelent "Vom Schem-Hamphoras: Und vom Geschlecht Christi" című könyvében, amit persze kellő beavatás híján nem tudott megfelelően értelmezni. Mint ahogyan ő is utalt rá, létezik a Schemhamphoras mibenlétével kapcsolatosan néhány exoterikus, azaz kivülállók számára is hozzáférhető formában propagált, de valójában értéktelen narratíva, melyeknek természetesen semmi közük a héber kabbala féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras-hoz, azaz "Isten 72 nevéhez/szelleméhez".
Néhány ilyen mesés interpretáció:
1, Az elsőre Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486 - 1535) okkult német alkimista az 1533-ban kiadott "De occulta philosophia Libri tres" könyvének 127. (CXXVII.) oldalán megtekinthető ábra utal:
A JHVH (יהוה) szó betűértékeit a fenti módon összeadják és az 72-t eredményez...
Jakob Böhme (1575 - 1624) német filozófus, misztikus és teozófus "Theosophia Revelata. ..." című, 1715-ben kiadott könyvének 1919. oldalán ugyanez a rendszer látható egy csúcsával felfelé fordított szívalakba ágyazva, Immanuel, Jesus és Christus felíratok társaságában és az alábbi szövegrészlet kíséretében:
"Denn wir Menschen allesamt haben nur ein einiges Buch/das zu Gott weiset/das haben wir gemeine/ein jeder hat es in sich/das ist der teure Name GOTTES; seine Buchstaben sind die Flammen der Liebe/ die Er aus seinem Herzen in dem teuren Namen Jesu hat in uns geoffenbaret;"
Jakob Böhme tehát a Schemhamphorast a Názáreti Jézus személyével hozta itt kapcsolatba.
2, Egy másik ötlet JHVH nevét felhasználva alakítja ki az alábbi rendszert, mely 72 betűt tartalmaz:
3, A harmadik elképzelés alapján Isten 72 neve az Exodus 14,19-21 verseire vezethető vissza, melyek úgymond a Schemhamphoras 3x72 betűjéről szólnak:
Az említett tórai részlet a Vörös-tengerrel kapcsolatba hozott mesés átkelésről szól, amit úgymond JHVH tett lehetővé népének, akik az őslakosok kincseivel felpakolva (Leviticus 3,21-22) menekültek Egyiptomból Mózes vezetésével. A korábbi három versszakasz 3x72, azaz 216 héber betűből áll. Az első angyal (JHVH, Tetragrammaton, Kozmikus Krisztus első szelleme) nevét úgy alkották meg, hogy az első szakasz első betűjéhez rendelték a második szakasz utolsó és a harmadik szakasz első betűjét. A második angyal nevének kezdőbetűje az első szakasz második betűje, a második a második szakasz utolsó előtti betűje, a harmadik pedig a harmadik szakasz második betűje. Ez az eljárás folytatódik a hátralévő további 70 angyalnév esetében is. A héber szavakat értelemszerűen jobbról balra kell olvasni. A fenti táblázat jobbfelső sarkában látható három héber betű azonos az Agrippa von Nettesheim által megadott első angyal (Vehuiah) nevével, az alatta lévő pedig a 9. angyalnévvel (Haziel).
Agrippa von Nettesheim a könyvének 257. (CCLVII.) oldalán tesz említést a 72 angyalról, melyeknek összefoglaló neve a Schemhamphoras. A következő oldalon fel is sorolja a 72 angyalnevet.
Ugyanezek az angyalnevek megtalálhatóak még például a Skót Ritus 32. fokán beavatott szabadkőműves Sylvester Clark Gould (1840 - 1909) által írt és 1887-ben Manchester-ben megjelent "The staff of Adam and the Shem-Hammephorash" című rövidke, 20 oldalas munkájának 2. oldalán.
Athanasius Kircher (1602 - 1680) héberül tudó német jezsuita szerzetes "Oedipus Aegyptiacus" címet viselő művének 186. oldalán látható a Schemhamphoras-ra utaló ismert illusztrációja, mely szintén a 72 angyal nevét is tartalmazza. Ez az ábra szintén megtekinthető a francia okkultista ezoterikus és rózsakeresztes teozófus, Papus (Gérard Anaclet Vincent Encausse, 1865 - 1916) Kabbalájának 240. oldalán.
Az itt felsorolt háromféle koncepció gyakorlatilag egyáltalán nincsen kapcsolatban a Schemhamphoras-sal illetve a héber kabbalával. Erre utal a "Zsidó Fogalomtárban" olvasható alábbi megjegyzés is:
"A K.-nak semmi köze a mai divatos, sarlatánok által terjesztett ál-Khoz, amely sok nem zsidót is vonz."
Papus a már említett művének 52. oldalán arról számol be, hogy csak kevés zsidó beavatott és kiválasztott rendelkezik a kabbalával kapcsolatos helyes ismeretekkel:
"Einige wenige Gelehrte unter den Juden, einige auserwählte Geister besitzen diese Wissenschaft, deren Studium so lange Zeit beansprucht und schwieriger ist als das Wronskis, die weitläufiger ist als die spanische Mystik und komplizierter als die Theorien der Gnostiker."
Franz Buchmann a "Schlüssel zu den 72 Gottesnamen der Kabbala" ("Kulcs a kabbala 72 istennevéhez") című, 1925-ben Lipcsében megjelent könyvének 2. oldalán ugyanez a mondat szerepel, a 4/5. oldalon viszont arra hívja fel az olvasói figyelmét, hogy a kabbala és a 72 istennév elválaszthatatlan az ősi asztrológiától.
A budapesti Országos Rabbiképző Intézet néhai igazgatója, Blau Lajos (1861 - 1936) professzor "Az ózsidó bűvészet" ("Das altjüdische Zauberwesen") című könyvében arról ír német nyelven, hogy a 72 istennév a Talmudban nincsen, ellenben a Midrásban meg van említve, ahol Abin rabbi hangoztatja, hogy JHVH a zsidókat Egyiptomból a "nevével" mentette meg, ugyanis Isten neve 72 betűből áll. JHVH az eljövendő új eget és földet (*Ézsaiás 65,17; Jelenések könyve 21,1) szintén a Schemhamphoras által fogja megvalósítani:
"Der 72 buchstabige Name wird in den Talmuden überhaupt nicht erwähnt, dagegen mehrmals im Midrasch, aber nur in einem und demselben Ausspruch: "R. Albin sagte, Gott habe Israel mit seinem Namen erlöst (aus Aegypten), denn der Name Gottes bestehe aus 72 Lettern" (Vgl. noch Jellinek, Beth Hamidrasch III 32 Z. 10: Gott werde in der zukünftigen Welt den Schem Hameforasch, mit dem der neue Himmel und die neue Erde geschaffen werden, den Frommen offenbaren.)." (139. old.)
Erich Bischoff (1865 - 1936) orientalista és valláskutató a "Kabbala alkotórészei" című könyvét azzal kezdi, hogy a kabbala ősrégi időkben, i.e. 3-2. évezredben Babilonban keletkezett, amit az ószövetségi beavatottak a szellemi műhelyeikben átformáltak a monoteista vallásuk számára:
""Kabbalah" bedeutet "Überlieferung", Tradition. Diese Überlieferung geht nachweislich zurück auf uralt-orientalische Gedanken, die uns zuerst vor vier bis fünf Jahrtausenden "an Wasserflüssen Babylons" in astraler Einkleidung entgegentreten, in der jüdischen Geisteswerkstatt aber - und das gilt auch von der älteren Kabbalah - durchweg monoteistisch umgestaltet, ausgebaut und auf feste religionsphilosophische Grundlage mit theologischer Beweisstützung gestellt sind." (1. old.)
A Magyar Zsidó Lexikon tudósít minket arról, hogy a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok birtokolták, majd az ezekből lett esszénusok is:
"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)." (439-440. old.)
Az Oroszországban született okkultista Helena Petrovna Blavatsky (1831 - 1891) "A titkos tanítás" ("Die Geheimlehre") című 1932-ben Berlinben kiadott művében arról ad hírt, hogy akik a kabbala rabbinikus titkaiba beavatást nyertek és azt esetleg nyilvánosságra akarták hozni, azt halállal büntették:
"Und die Hebräer lehrten, daß die Veröffentlichung der Geheimnisse der Kabbala, nachdem man in die rabbinischen Geheimnisse eingeweiht war, dem Essen der Frucht von Baume der Erkenntnis gleichkam; sie war mit dem Tode zu bestrafen." (283. old.)
Alan Leo (1860 - 1917) angol teozófus és asztrológus arra hívja fel a figyelmet a "Die Deutung des Horoskops" című 1929-ben Lipcsében megjelent könyvében, hogy a "Szentek Szentjének" titkához az asztrológia a helyes kulcs, de nem a hagyományos asztrológia, hanem a valódi kabbalisztikus asztrológia:
"Die Astrologie ist einer der Schlüssel zum Tor des Allerheiligsten im Tempel; aber nicht die allgemein gebräuchliche Astrologie, die zwar ein wunderbares und nützliches Studium darstellt, aber nur ein Schlüssel zum Tempelvorhof ist, durch den man hindurchgehen und dessen Lektionen man lernen muß, bevor man in das Innere des Tempels eintreten kann, zu dem viele berufen, aber nur wenige auserwählt sind. Es hat der Erde nie an Weisen gefehlt, die diejenigen lehren wollten, die die Voraussetzungen zur Annahme dieses Wissens erfüllen, das sorgfältig gehütet wird, bis die ganze Menschheit so erstarkt ist, daß sie es entgegennehmen kann. Die göttlichen Geheimnisse sind nur für Menschen bestimmt, die bereit sind, der materiellen Welt zu entsagen und ihr göttliches Recht als Erben dieses Wissens erkennen." (1-2. old.)
Eliphas Levi (1810-1875; eredeti neve Alphonse Louis Constant) keresztény kabbalista és okkultista is azt hangsúlyozza a "Transcendental magic, its doctrine and ritual" című 1896-ban Londonban kiadott munkájában, hogy a kabbalisztikus asztrológia nem azonos a közismert asztrológiával:
"But kabbalistic astrology must not be confuended with judicial astrology." (76. old.) "We can realise already how far Dupuis was mistaken in regarding astronomy as the source of every cultus. It is astronomy, on the contrary, which has sprung from astrology, and primitive astrology is one of the branches of the holy Kabbalah, the science of sciences, and the religion of religions." (143. old.) "Onomantic astrology was practised by the old Hebrew kabbalists, as is proved from their observations preserved by Rabbi Chomer, Rabbi Kapol, Rabbi Abjudan, and other masters in Kabbalah." (324. old.)
A VIII. században publikált "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadvány szerint Jézus a csodatevő képességét annak köszönhette, hogy jogtalanul hozzájutott a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras-hoz. A szarkasztikus mesés legendát a heidelbergi egyetem héber nyelvet kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, és az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108., 155 - 158., 170 - 180., 284-288. old.) tanulmányozható.
"Toledoth Jeshu" állítása értelmében a régi idők folyamán a jeruzsálemi Templomban található "Szentek Szentjében" még egy Dávid által fellelt kövön helyezkedett el a frigyláda, amit Templom pusztulását követően Babilonba szállították, ahol végérvényesen nyoma veszett.
Az említett kőre Isten 72 neve, azaz a Schemhamphoras volt bevésve, amit az illetékesek úgy igyekeztek megóvni, hogy annak csodatevő erejét hasznosítva a kijárathoz két ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak, melyek félelmetesen erős üvöltésének hatására azonnal elfelejtette bárki a kövön látható adatokat, amennyiben azokat megtanulta.
Jézus annak érdekében, hogy rendelkezhessen az isteni csodatevő képességgel, a "Szentek Szentjében" feljegyezte egy pergamenre Isten 72 nevét, majd azt a lábán egy késsel ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Így amikor távozásakor az oroszlánok ráüvöltöttek, azonnal elfelejtette az isteni misztériumot ugyan, de hazaérve, miután kivágta a lábába rejtett cédulát, ismét birtokában volt annak. Jézus ezt követően Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. Mivel a publikum bizonyosságot akart erről szerezni, ezért szemük láttára feltámasztott egy sírjából kihantolt csontvázat és egy leprás beteget pedig meggyógyított. Ennek láttán a tömeg áhítattal elismerte, hogy valóban ő kell Isten fia legyen.
Náhány nappal karácsony után és Jézus keresztre feszítésének közelgő 2000. évfordulója (2025.04.01.) különösen aktuálissá teszi ennek behatóbb megismerését.
A Schemhamphoras jelentése, "Isten 72 szelleme", ami úgymond "Isten" különböző megjelenési formáira hivatott utalni. A vallások általában elzárkóznak tüntető módon az ősi asztrológiától, és tudománytalan babonának bélyegzik meg azt annak ellenére, hogy a misztériumaik valójában arra épültek fel.
.jpg){kind=link}
.jpg){kind=link}
