Ó, Orbán Viktor, nagy kolbásztöltő, Képeskönyvet ír, hogy tejeljen a sok hívő, "Út a győzelemhez", "Egy az ország" – Olyan bölcsesség, mi mindent elárul, jaj!
A képek színesek, de a szöveg vulgarizáció, Egy Alma Együttes dal hozzá képest doktori disszertáció, De a híveknek jó lesz ez is, pajtás,
A pénz a zsebben, ez a lényeg, nem más.
Útmutató hívőknek, kik nem kérdeznek, De a képes könyv mindent elmesél nekik: A győzelem az övék, ha a kép elég szép,
A fideszes szavazó mindig kész a harcra, De ha lopásról van szó, csak személyeskedni akar, „Miért támadsz engem?” – kérdi hirtelen, Miközben Orbán zsebében sok-sok milliárd pihen.
Ha rávilágítasz, hogy mi történik itt, A válasz: „Te csak gyűlölsz, nem tudsz semmit!” A lopásról szó sem esik, csak a hazaáruló, Aki nem épp Fideszre szavazott, az a valódi bűnös, mindegy, hogy ki, miért, hogyan és hol.
A szavak, mint a kardok, gyorsan pörögnek, De a tények elől mindenki elfordul, nem kérdeznek, "Ha a vezető lop, az téged is elér, De nem, te csak rossz ember vagy, aki nem érti meg a népet!"
Szép válasz ez, de a lopás akkor is ott van, Még ha mindent elmondasz, csak a személyeskedés marad, De egyre többen látják, hogy nem a személyed a lényeg, Hanem a rendszer, amitől már a nép is szenved.
Orbán hazafiatlannak mondja, ki nem magyar nyomdában dolgozik, De közben Tiborcz Marbellában a pénzét jól befekteti,
Hogy senki ne kutakodjon,
Míg mi itt szenvedünk, ő meg a nemzeti kincseket külföldre rejtegeti, A hazáért nem harcol, a saját zsebét tömni igyekszik.
A magyar könyvkiadás, ha nem magyar, azonnal bűnös lesz, De Tiborcz már örül, mert a pénzét jól forgatja a spanyol napfényben, Miközben Orbán szónokol, a veje a nemzet pénzét tünteti el, Hát nem csodálatos hazaszeretet, egy ilyen családi ügylet?
Szép magyar föld, elárulva vagy, de hát mi mást is várhattunk, Mikor a vezető épp a saját zsebébe gyűjt, nem törődve veled, A szép szavak elérik céljukat, de a tettek a külföldre szólnak, S a nép, miközben küzd, a vezetők meg csak egyre gazdagodnak.
Csodálkoztam volna, ha itthon nyomtat ez a "nagy hazafi". :)
Az a Gellért-hegyi lakás is zseniális, amit Jogerőss elvtárs, bíró elvtárs unokájaként kapott valami hálás nénitől. Aki természetesen nem valami bírói ítéletért volt hálás, aminek kifejezését csak ilyen szemérmes módon lehetett elfogadni, a 8-9 éves unokán keresztül, hanem azért volt ilyen hálás a néni, mert előző nap olyan szépen megette a kis Magyar Petike azt a lekváros kenyeret, amit szintén ő kent meg neki. :) Ez is annyira szép, hogy kicsordul az ember könnye. Van olyan szép sztori ez is, mint a böszme lakása:
"... Három nappal azután, hogy a cég foglalkozni kezdett könyvkiadással, 1725-en már elő is rendelték az opuszt (ami rögtön 17 millió forint bevételt jelentett novemberben, a hó végén), azóta az ötezret közelíti a vásárlók száma, így nagyjából 48 millió forintnál járunk. Ebből persze (amennyiben a kiadási oldalt nem a „párt” finanszírozza) lejöhet például a nyomdaköltség – amely egy az egyben Ausztriába áramlik, ott készült ugyanis a kiadvány. Mármint ezt állítja a pártvezér, az impresszumban viszont következetesen németországi (illetve bajorországi, München melletti) cím szerepel, egy Budapesttől 643 kilométerre működő nyomdáé – némi bizonytalanság tehát van a dologban.
Mindenesetre a narratíva lényege, hogy ebben a #neféljetek mottóval kelő-fekvő eltiszásodott országban egyetlen nyomda sem akadt, amely vállalta volna a munkát.
Bizonyítékot sajnos nem kapunk; ilyenkor valahogy sose kapcsolódik be a diktafon, hogy felvegye, ahogy szabadkozik mind, mondván, nyomtatná ő legott, de akkor a cégének örökre vége, hajj – persze minek is strapálná magát a Lekvároskenyérért Kilencévesen Gellérthegyi Lakáshoz Jutó Szerencsefia állításainak alátámasztásával, ha a célközönség így is, bemondás alapján is elképedve csóválja fejét, hogy ebben az országban már nyomtatni se szabad (kivéve pólót, bögrét, matricát, vászontáskát és a többit, amelyekkel gond nélkül megtelt a TISZA-webshop).
Nem túl életszerű ugyan, hogy Orbánék lesben állva rettegnének attól, ha magyar áfával, magyar kisvállalkozást gyarapítva készülnének prémium minőségű MP-fotóalbumok néhány ezer regisztrált rajongó számára, de ez az Ausztriába kényszerüléses szöveg legalább hibátlanul illeszkedik a kétezer ügynök óta hömpölygő mesefolyamba.
Arra viszont nem kapunk választ, hogy ha már ennyire elkerülhetetlen a külföldi gyártás, akkor miért pont az osztrák/bajor munkaerőköltségek irányában keresgélt a „párt”, és miért nem a közelebbi Révkomáromban vagy a tán még olcsóbbként bezzegezett Partiumban, esetleg a baráti Lengyelországban, megspórolva néhány forintot a szegény NER-sújtotta vásárlóknak (...)"
Egyesülhetnél a ződkomcsival, és betehetnéd az ő kedvenc grafikonját, amikor ezt a képet rakod be, és cserébe ő is berakná ezt is, valahányszor csatolja a kedvenc grafikonját.
Vers arról, hogy Szlovákia azért nem csak a nyomdáiról híres
Ötösszámú Párttag, nagy híres figura, Adót nem fizet, ám szép nagy az udvara. Autói pompásak, luxus mind, mi kell, De honnan is jönnek? Szlovák föld felel.
Nem csak a nyomdák földje e táj, Hanem a trükkök hazája, ez ám a pálya! Párttagunk kacsint, és már indul a fuvar, Vámmentesen jön a kocsi, és senki sem zavar.
Szlovákia büszkén mosolyog talán, De látjuk mi, hogy forog a turbán! Adócsaló úr, ne nézz olyan szelíden, A trükkjeid zengenek, fenn északi vidéken.
Míg te kocsikat hozol, mi nevetünk rajtad, Húzd meg a határt, mielőtt bajt kapsz! Jön már az autó, Szlovákia kincse, De ne feledd, a karma majd utolér, hidd el, te!
A Weisz Viktor hangulatos fotóit összerántotta valaki Wordben, bedobta a legközelebbi nyomdába (gondolom, a pozsonyiba, ahová a "bosszúálló" rezsim miatt viszi nyomtatni a géhangot a géhang), az egész megvolt max 5 millából, a Poloska meg kaszál egyet karácsonyra. :D
Ízelítő a könyvből, ha valaki akar még vásárolni a szeretteinek karácsonyra, szilveszterre:
Orbánbasi, nagy a hatalmad, Számládat tölti az ország forintja, Te, ki adónkból luxus hajót vásárol, Strómanod bábként bólint, s hasít a Rose D'Or.
A nép dolgozik, izzad és fárad, Te meg a strómanokkal számolod a százast. Jachtodon pezsgőt bontasz, kényelmes a nyár, Télen meg a Bazilikánál zeng a Felicitá.
Esküvői pompa, templomdíszes ünnep, Külföldi sztár énekel – ki fizeti? Mindegy! Az ország népe nyög, szorítja a nadrágot, Te meg csak csinosítod a palotás világot.
