"pl-Heydrich-ot se a lakossag valasztotta azokba a idokben,igy volt ez Hans Fran-al Krakow-ba
vagy...Pavelič-Jugoszlavia-ban"
És a magyarok millióit sem kérdezték arról, hogy akarnak-e a szomszéd országok uralma alá kerülni, meg az ittmaradtakat sem arról, hogy elfogadják-e hazájuk területe 2/3-ának elszakítását.
Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nem bolygatják meg a Kárpát-medence természetes rendjét és egységét 1920-ban.
Az okára, mármint - hogy hogyan és mi okból alakult ki egyáltalában ilyesmi "rokonok", vagy akár - csak egymás szomszédságában élők között, lett-légyen az egyénileg, vagy csportosan, vagy akár tömegesen,
az okát nem tudom és nem is próbbálom magyarázni. De az tény, hogy a jelenség létezik és ráadásuul a Földkerekség szinte minden, emberi civilizáció által megfertőzött szegletében. És nem kell ehhez csupán
a kelet-Európában meghonosodott változatait felhozni. Ha másra nem ia gondolunk, mint példáaul a brit szigeteken élő angol, skót, walesi és ír népekre - nemzetekre, vagy a Földünk átellenes oldalán éldegélő mongoloid néptörzsek mai, kései leszármazottaira (mint pl japánok és kínaiak) olyan népek, melyek már régrsrég jól szervezett kultúrállamokban éltek, amikor az Európának nevezett kontinensen még a puszta területszerzés - túlélés okán irtották, vetették egymást szolgaságba népek, nemzetek. De a jelenség, az bizony létezik és - amint azt a jelen tárgy is bizonyítja - nagyon is virulensen.
Nem láttam a törvénytervezetet, de úgy vélem, hivatalnokokra, rendőrökre, tanárokra, ügyintézőkre, pincérekre, boltosokra vonatkozik. A "Legyen úgy mint régen volt" elénekelése meg eddig sem volt javallott ott, az eddigi törvények alapján is lehetett intézkedni.
Na azért a németeket nehéz lett volna megelőzni az utálat dobogón az átkos történelmi múlt miatt, míg a magyarok Toldija kegyetlenül meggyilkolta jó lovag Holubárt - ennél frissebb sérelem nem nagyon esett. Haynau seregében csehek is voltak, de ők győztesen térhettek haza, mire a falevelek lehullottak - vagy ott ez is nemoldódó görcs?
Kérdésem, mert nekem nem volt ilyen tapasztalatom: amikor az átkosban cipőt (obuv), sít (lye), ilyesmit vettünk a "cseheknél", akkor azt lebukás esetén a határon a "cseh" vagy a magyar határőr kobozta el? Úgy gondolom, az előbbi.
Mintha Miniszterelnök Urünk legutolsó, Fico - val esedékes együttléte alkalmával azt találta a mikrofonba mondani a megjelentek széles tömege előtt, hogy a magyar - szlovák kaocsolatok mág soha sem voltak
ilyen jók, ilyen gyümölcsözők, mint éppen most. Eszerint ilyen gyümölcsöket teremhetnek, ezek a leges-leg - kiválóbb kapcsolatok ? Mintha kicsit, nem - kis - mértékben férgesek lennének ezek a gyümölcsök.
A másik téma a cseh - szlovák, illetve a morva - szlovák kapcsolatok ügye, kiváltképp az előbbi. Ami ezt illeti, igazi szláv rokoni kapcsolat, vagyis épp olyan, mint az orosz - ukrán, vagyis rossz. Amikor, Trianont követően, Felvidéket a csehek ellopták a Monarchia-ból kiszakadt Magyarországtól, már be volt kódolva, hogy Masaryk-éknek - Benes - éknek nem dagadt a mellük a szlovák testvéreik iránt érzett szeretetüktől
és ezzel a sulovákok is tökéletesen tisztában voltak. Nem is váltott ki belőkük vajmi komoly együttérzést, amikor a németek a Szudéta - úgy folyományaként lerohanták és cseh - morva protekrorátussá tették az utódállam cseh - morva részét és ezzel lényegében egyidejűleg Tiso - egy, a németekkel egy követ fűjó szlovál pap vezetésével Szlovákiából ömálló államot csináltak. Azután, amikor elmúltak a II. világháború véres évei, ismét csak sikerült összeborulnia a rökonságnak, de immár a nagy teső, a Sztálini Szovjetunió árnyékában. Aztán újfent rájöhettek, hogy nem igazán szívlelik egymást és ez éépen - hogy a következő vész, 1968 idején cscsosodott ki, amikor a cseh nép Dubcek-et választotta politikai vezetőjévé. Azokban
az időkben nem kevésszer lehetett hallani, hogy Dubcek - ék kevés nemzetet álhattak ki kevésbé, mint a magyarokat és ezek egyike éppen a szlovákok volta.k. Az 1968-as baljós események azután - szerintem kényszerűen - ismét-csak egymás karjába kergette a rokonokat.és ez immár véglegesen, épp a rendszer- váltás idején oldódott meg a mindkétfél által kívánt "szomorú" és végleges szétválással.
