“Danit ma örök nyugalomra helyeztük” – írta Facebook-posztjában Karsai Péter, a nemrég, 47 éves korában elhunyt alkotmányjogász, Karsai Dániel testvére. “Végakarata értelmében szűk családi körben és legközelebbi barátai által kísérve, Mike Oldfieldot hallgatva, némi alkoholt fogyasztva” – tette hozzá.
Karsai Péter posztjában arról is írt, hogy október 30-án 21:30-tól a 6Szín Teátrumban rendeznek egy közönségtalálkozót, ahol Karsai halála előtt írt darabjáról, az Egy tökéletes napról beszélgetnek majd, és a testvérpár nagybátyjai, Karsai György és Soke Kelemen István fognak megemlékezni a jogászról.
"Könyvünk kézirata már a nyomdában volt, amikor jött a lesújtó hír: Dani elment közülünk. A fény, ami egy nagyon távoli bolygóról érkezett, itt, ezen a Földön engedte, hogy rövid ideig megfürödjünk benne, aztán elköszönt, és indult tovább. Dani nem akart a szenvedés szolgája lenni. Méltósággal, emelt fővel, a sors szemébe nézve kívánt távozni. Ezt nem tehette, de ránk hagyta az életvégi döntésekhez való jog mottóját: Jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni."
"Ebben a megemlékezésben arról szeretnék írni, hogy mit tanultam Danitól a méltóságról. Attól a Danitól, akit 2022-ben már több mint 20 éve ismertem, de akinek barátja csak akkor lettem, amikor a betegsége véget vetett addigi életének, és ahogy én gondolom, ami után naponta nyert megváltást. És bár ő tiltakozott mindig ez ellen, de emberfelettit alkotott végül, egy próféta tisztánlátásával, alázatával és nyugalmával küzdve egészen a haláláig. Olyan elfogadással, hogy egyetlen ránc nem lett az arcán, mikor itthagyott minket pár napja, azon az esős szombaton."
Az egyik portál összegyűjtötte Karsai Dániel 10 legerősebb mondatát.
(Szubjektív válogatás.)
„Álmomban mosollyal az arcomon halok meg 80 évesen. De a valóság sokkal ridegebb, és az ember nem mindig kapja meg azt a lehetőséget, hogy a saját feltételei szerint távozzon.” (WMN)
„Ha már az iskolában is azt tanították, hogy itt élned, halnod kell, akkor engedjék meg, hogy ezt méltósággal megtegyem.” (HVG)
„A szenvedés része az emberi létnek, de nem határozhatja meg teljesen azt, amit emberként megélünk. Van választásunk, és van méltóságunk, amit meg kell őriznünk.” (Magyar Hang)
„Jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni.” (Facebook)
„A halál, az elmúlás és a szenvedés tabutéma volt, most nem az, és ez önmagában hatalmas siker.” (Index)
„Ha már a fájdalom ural mindent, méltósággal, emelt fővel, a sors szemébe nézve akarok eltávozni.” (Facebook)
„Arra kérnék mindenkit, hogy adjuk meg a mindenkinek járó tiszteletet. Értelmesen vitatkozni csak így lehet. És a bunkóságra a legfájóbb válasz az udvariasság.” (Facebook)
„Az emberi méltóságba és az önrendelkezési jogba beletartozik a halálhoz való jog.” (Nők lapja)
„Fájdalmat és minden egyéb szart érzek, de szégyent nem vagyok hajlandó.” (WMN)
„Hálás vagyok Karsai Dánielnek szálfaegyenességéért, az elsőtől az utolsó percig képviselt emberségéért, végtelen alázatáért, és azért az erőért, amit az ország legtávolibb pontján is éreztünk, mindannyian. Isten nyugosztalja Karsai Dániel alkotmányjogászt”
Perintfalvi Rita: Búcsú Karsai Dánieltől, aki a bátor magyarok örök példaképe
Részlet:
"Karsai Dániel igazi harcos volt, mégpedig a legnemesebbek közül való. Nincsen dicsőbb harcos annál, mint aki nem csupán önmagáért, de a legsérülékenyebb embertársaiért harcol. S kik lehetnek törékenyebbek, mint éppen a haldoklók? Akiknek sem testi, sem lelki erejük nincsen ahhoz, hogy megvédjék saját magukat. Akiknek nincsen ma Magyarországon lehetőségük arra, hogy szabadon döntsék el, hogy az életük meddig tekinthető valóban életnek. S hol válik szolgasággá. Vagy egyszerűen csak méltatlanná arra, hogy életnek lehessen tekinteni.
Amikor Dániel az életvégi döntés szabadságáért küzdött – Magyarországon elsőként, amivel egyúttal történelmet is írt –, nem a halál szabadságáért harcolt, hanem az élet szabadságáért. Ugyanis a halál az élet része, nem egy attól különálló valóság. Az életnek pedig jár méltóság. Még az utolsó pillanatban is. S kinek lenne joga dönteni arról, hogy emberhez méltónak érzi-e saját életét, mint annak az embernek, akinek az életéről szó van?"
Írtam már - sajnos - sok búcsúztatót elhunyt barátok, tanítványok emlékére. Ez lesz a legfájóbb.Szeptember 28-án, szombaton este sensei Dr. Karsai Dániel elhunyt. Ez a száraz tény. De ki is távozott örökre tőlünk? Egy rendíthetetlen elszántsággal elkötelezett jujitsukánk. Talán az elkötelezettek között is a legelkötelezettebb volt. 10 kerek évet töltött a tatamin és gyakorolt, edzett és megint csak gyakorolt és edzett, shihan Kovács Attila, Seres Károly, Várkonyi Gábor kezei alatt. Utólag a nevében is köszönet a mestereknek, mert a tanultak, a szellemisége a mi jujitsuknak sokat segített a küzdelmében. A humor, amivel az ALS nevű rettenetes betegségét viselte, elérte a jujitsunk "jelmondatát" is. Azért jujitsuzunk, hogy állva haljunk meg, mint a fák! Dani verziója így hangzik: Fekve is lehet állva meghalni!
Dani az unokaöcsém volt. 1977-ben született és én nemsokára "kivertem" a fogát, hogy egy életre tudja meg ki a mester... Szóval kiejtettem a kezemből és találkozott az üvegasztallal a foga. Ekkortól datálódik az ismerkedése a küzdősportokkal, harcművészetekkel. Elkötelezettségét, elszántságát mutatja, hogy Kalmár Árpi shihan kyokushinkai mestertől tanulta a töréstechnikát. Járt Karacs Attila és Novák Jenő mesterekhez csiszolni a küzdő technikáját, képességét.
Az eltelt két évben országos ismertségre tett szert azzal, hogy a küzdelmét a nyilvánosság előtt vállalva folytatta. A több ezer követőt és a kommenteket olvasva igazi példakép lett belőle. Mindnyájunk hőse!
Bezárva a testében, briliáns elmével színdarabot írt "Egy tökéletes nap" címen, melyet a 6 Szín rendszeresen játsza. Sok-sok elismerést és díjat aratva... Októberben jelenik meg ebben a témában a könyve is, melynek sajtóbemutatóját már nem érhette meg. Elfogultságom mellett is mindenkinek ajánlom a színdarab megtekintését, mert egy életre szóló élményben lesz része.Dani az elmúlt időben számtalan elismerésben részesült, melyet ezen a fórumon nem részleteznék. Megváltoztatta a közbeszédet egy olyan helyzetben, amikor a polgárok, akik nem értettek egyet, már csak anyázva szóltak egymáshoz. A vele készült riportok döntő többségét valamelyik tábori pólónkban adta, így az utolsó interjú alkalmával is az ez évi pólónk volt rajta. Egy haldokló, amint kimutatja, megmutatja, hogy hová tartozik. Hozzá hasonló bátor emberrel még nem találkoztam.
Jogtudós, alkotmányjogász, ügyvéd, drámaíró, több nyelvet bíró jujitsukánk, akit a nagy bajnok judósok egy fekete övvel tiszteltek meg.... Nem győzöm sorolni mi minden volt az én, a mi Danink! Várható volt, hogy a betegséggel vívott nagy küzdelme nem tart a végtelenségig, mégis váratlanul ment el. Még jött a hívása vasárnap délelőttre egy tereferére. Sajnos szombaton győzött a betegség felette.
Úgy ment el, ahogy szeretett volna. /Majdnem/ kisimult arccal, szinte mosolyogva, megtiltva a gépi életben tartását. Vele voltunk az utolsó pillanatig, a nagy hőssel! Sokan búcsúztak tőle azóta a szomorú szombat este óta. Barátok, kollégák, a média, a Köztársasági Elnök, a Parlament, stb. Most rajtunk a sor! A Magyar Ju Jitsu Szövetség a Kelemen Ryu Ju Jitsu egy igazi meg- és főhajtással vesz tőled fájón búcsút! Nem, hogy szégyent nem, de nagy dicsőséget hoztál ránk azzal a keménységgel vegyített alázattal, ahogyan sorsodat vitted az utolsó pillanatig, mindenki csodálatára. Sok millió ember tudja ki a Karsai Dani. Sok millió ember tudja, miket vittél véghez és, hogy JUJITSU-ztál a Kelemen Ryu keretében. Tanúsíthatom, mint jelenlévő, hogy sikerült fekve is állva meghalnod! Az Isten legyen veled és kísérjen utadon! Megérdemled SENSEI DR. KARSAI DÁNIEL, az én DANIKÁM!
OSU! soke Kelemen István 10.dan alias Pityuka nagybácsi!
„Dani temetése - végakaratának megfelelően - szűk családi és baráti körben lesz vidéken a hónap második felében. Tervezünk egy néhány napos gyertyagyújtást is, melynek során mindenkinek lesz lehetősége Dani emléke előtt tisztelegni, leróni kegyeletét” - posztolta Karsai Dániel testvére. A gyertyagyújtás pontos helyszínét és időpontját később közlik.
Szenteczki Zita, az Egy tökéletes nap c. darab rendezője:
"Ma éjjel meghalt Dani.
Holnap előadás. Pár napja még leveleztünk, külföldi turnékat kezdett szervezni az előadásnak, és a hamarosan megjelenő könyvről beszéltünk. Elképesztő aktív volt. Kicsit több, mint tíz nappal ezelőtt a Kritikusdíj átadóra írtam ezt a szöveget, amit nem mondtam el, de Daninak elküldtem és még elolvasta.
Megosztom most itt:
(...)Most Danihoz szeretnék szólni, aki sajnos ma nem lehet velünk, mert ma bement pár napra a kórházba, de azt mondta ne aggódjunk jól van, ha nyerünk adjam át, hogy hajrá Vasas. Köszönöm, hogy, a jelenléteddel és az elmúlásoddal is az autonóm szabad döntésért harcolsz, hogy olyan világban élhessünk, ahol radikálisan eltérő vélemények békében megférnek egymás mellett.
Köszönöm, hogy tabukat rombolsz. Köszönöm, hogy nem csak felnyitod a szemünk, hanem, ahogy mindezt teszed, az provokatív, érzéki, szenvedélyes és humoros.
Köszönöm, hogy tanulhatunk tőled. És végül, hogy ma se maradjunk Seneca nélkül, hadd olvassak fel valamit tőle: “Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csináltunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. Tudnál nekem olyan embert mondani, aki valamilyen értéket tulajdonít az időnek, aki becsüli a napokat, aki megérti, hogy naponként meghal? Csalódunk ugyanis abban, hogy a halált a jövőben bekövetkezendőnek tekintjük, holott a halál nagy része már mögöttünk is van. Ami életünkből letelt, az a halál birtoka.”
Köszönöm, hogy ismerhetlek Dani. Legyen neked könnyű a föld.
És légy most egy olyan helyen, ahol lenni szeretnél."
„A méltóság szó jut eszembe legtöbbször, ha Karsai Dánielre gondolok. Úgy tudta felmutatni a személyes tragédiáját, hogy közben nem az ő szenvedésén volt a hangsúly, hanem azon, hogy itt van egy jelentős emberi jogi probléma, amihez jogászént ő egyébként jól ért. Számomra megrázó volt, amikor Strasbourgban a meghallgatást olyan professzionalizmussal csinálta végig, mintha egy normál peres ügyben járt volna el ügyvédként. Nem a saját tragédiáját emelte ki, hanem azért küzdött, hogy az emberek beszéljenek erről a társadalmi problémáról, legyen egy közmegegyezés, majd egy megnyugtató jogi szabályozás. Az utolsó napjáig ezen dolgozott, elsősorban nem magáért, hanem a többi emberért, ami egy példaértékű tulajdonság, és nagyon kevés emberben van meg, különösen a magyar közéletben.”
Törékeny Karsai-örökség: A lappangó dilemma az eutanáziáról bekerült a közbeszédbe
Orbán Viktor miniszterelnök hétfői parlamenti beszéde után elsőként a momentumos Bedő Dániel kapott szót, aki azzal kezdte, hogy megemlékezett a hétvégén meghalt, a gyógyíthatatlan ALS-betegségben szenvedő Karsai Dániel alkotmányjogászról, majd néma felállásra, tiszteletadásra szólította fel a képviselőket.
Amennyire a közvetítésben látni lehetett, mindenki felállt, a kormánypárti képviselők mellett Orbán Viktor és a kormánytagok is.
Elgondolkodtató dolgokat írtok. Talán hirtelen rákapcsolódik egy másik szoftver is a hardverre (tarkó). Az agy fejlődik, a sok gondolat elvonja az energiát. A szuperebb agy és a test működése kevésbé kompatibilissé válik egymással. Talán más utat, más feladatokat szánt a betegeknek az Univerzum.
A gondolkodási képesség nem romlik, ez a borzasztó, ezért olyan kellemetlen ez a betegség. Tudja az illető nagyon jól, hogy a teste képtelen normálisan működni. Rohamosan megy tönkre és ezt a beteg végig éli. Az agya működik sokáig, ezért nem akarta a munkát befejezni és küzdött.
Mivel én csak 2 ilyen emberről tudok, még az is lehetséges, hogy túl sok energia megy a gondolkodásra és másra igy nem jut. De ezt csak feltételezem.
Amikor tavaly ősszel először interjút készítettem vele, és megkérdeztem, miért döntött így, egyszerű volt a válasza: „jobb, ha mindannyian kijövünk a fényre, és oldódnak a felesleges félelmek, hogy mindenki tudatosabb döntést tudjon hozni. Nem vakmerőbbet, hanem tudatosabbat. Arról, hogy ki hogyan akarja élni életét, és ki hogyan akarja befejezni, lehetőleg félelem nélkül, állva, akár akkor is, ha az egy kórházi ágyban fekve történik”.
Karsai Dánielt idén júniusig nem ismertem személyesen, csak írásaiból, interjúiból, politikai és alkotmányjogi megnyilatkozásaiból. Már találkozásunk előtt tudtuk mindketten, hogy a legtöbb közéleti kérdésben nem értünk egyet, így az aktív eutanázia megítélésében sem" – írta a miniszterelnökséget vezető miniszter.
“Ahogyan azonban ő ezt az ügyet képviselte, egy halálos betegséggel és fizikai erejének drámai fogyatkozásával bátran – sőt gyakran öniróniával – szembenézve, az feltétlen tiszteletet parancsol.
A betegségével együttjáró fizikai nehézségek semmit sem változtattak igényes jogi kifejezőkészségén, amely az egy nemzedéknek előttünk járó jogászprofesszorok legjobbjainak sajátja volt. A vita, amit Magyarországon elindított az emberi méltóság tartalmáról, kereteiről és korlátairól – többek között az ő fellépésének következményeként – halálával nem ér véget.
A Fidesztől nem sietnek a részvétnyilvánítással az eutanázia jogáért haláláig küzdő Karsai halála után
Miután semmilyen tisztséget nem töltött be sehol, miért is kellene - akárcsak bármely más magyar állampolgár esetén - hivatalos részvétet nyilvánítaniuk?
Arról nem beszélve, hogy Karsai - úgy látszik nem lévén nagyobb gondja - még a napokban is NER-ezett egyet...
Személyesen ismertem, még 15 évvel ezelőttről. Akkoriban költözött haza Strasbourgból és rendezte be irodáját a Szerb utcába.. Segítőkész, széles látókörű, jó ember volt. Nagyon sokaknak segített, akár a NER-rel szemben is. Talán ezért érezték úgy, hogy "Na most majd mi megmutatjuk!". Nem sikerült :-( . Béke veled, Dániel...
