Figyelemkeltő mindig az, amely az ember valamely függőségével kapcsolatos. De leginkább a függőben lévőt vonzza. Mivel az emberiség nagyobb hányada a szex valamely mozzanatának függőségében szenved, ezért régi trükk, a csajokkal való reklámoztatás, ám ez a nők többségét nem érinti meg.
Napjainkban számos függőséggel bővült az életmódunk, az utóbbi évtizedekben, köszönhetően a digitális technikának is.
A hagyományos függőségek mellett (alkohol-italkínálás, (dohányzás-ma már ciki), vásárlási-ingyen szóró aj., stb.) kirakhatunk "mobilsimogatási" lehetőséget, sőt egy nagy sávszélességű WiFi is jó szolgálatot tehet, pláne, ha mögötte ingyenes letöltési lehetőségeket is nyújtunk vele.
Ma már gyakori az ital helyett az ételfalatkák osztogatása is, hiszen a fejlett nyugat lakosságának a többsége túlevésben van (evési függőség) amit bizonyít az elhízottak nagy száma is.
Természetesen olyan durva függőségeket, mint pl. a drog, a pornó, helyenként még a törvény is tilt felhasználni, de mindenféle cukiság szintén hatásos lehet.
A lényeg, hogy pozitív érzéseket keltsen, azaz a közös(!) élvezet/szenvedés központunknak az élvezeti oldalát ingerelje (ami dopamin termelést indukál, és motiváltságra késztet).
A felsoroltak (nem teljes igénnyel) mind a reklámiparban is ismertek, és hatásukra - ha túlzott mértékűek -, évek alatt kifejlődik egy dopamin-rezisztencia, amely gátolja a motivációt, s főleg a küzdelemre, erőfeszítésre való képességet. Az élet más területei is hasonló eszközökkel van tele (pl. a hűtőszekrényünk is), s hatások összeadódnak, és közvetett módon ez hat az utódvállalás megcsappanásához, s a szakmai tudás megszerzésének egyre alacsonyabb színvonalához.
(a gyerekvállalás, a tanulás mind komoly erőfeszítést igényel).
Nem jelenteném ki, hogy pl. a reklámok okozói annak a komoly társadalmi krízisnek, amely többek szerint is összeomlás felé vezet, de rész-szerepe van benne, és azon kívül minden olyan eszköznek, amely nagy fokú örömet tud okozni, nagy mennyiségben (pl. bulizás, szórakoztatóipar). Mellékhatásként jelentkezik még a túlzott érzékenység kialakulása apró bosszúságokra, és állandósulása annak, hogy mindenen elégedetlenkedünk, felháborodunk, sőt haragra gerjedünk (ez ugyanis tartalék energiát ad motivációra).
(Egyesek a válság megoldását, a mindezek mögött álló infrastruktúrák könyörtelen fizikai lerombolásában látnák, de ne hallgassunk rájuk. Az ezt tesztelő műveletsor még nem ért véget, a pontos hatások még nem ismeretesek.).
