Úgy látszik, a politika megint beleszól a hitéletbe, illetve a hitélet a politikába.
Ki hogyan látja: milyen mértékben fonódik össze újabban vallás és politika, illetve milyen hozadéka van ennek?
Az egyházak körüli botrányok mértékét mennyire növeli, hogy azok közel vannak bizonyos politikai körökhöz? Csökken ezek miatt a vallások hitelessége?
"Határozati javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek a Demokratikus Koalíció annak érdekében, hogy álljon fel egy bizottság, mely kivizsgálja a katolikus egyházon belül történt, gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeket – jelentette be Vadai Ágnes.
A DK országgyűlési képviselője olyan bizottság létrehozását javasolja, amelynek tíz tagját a katolikus egyház adhatja, tíz civil tagját viszont az Országgyűlésben és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező párt fogja delegálni.
„Így érhetjük el, hogy kiegyensúlyozott, alapos és átfogó legyen a vizsgálat, megtörténjen a Magyar Katolikus Egyházon belül a szembenézés, és a bűn felszínre kerülhessen” – fogalmazott a párt frakcióvezető-helyettese. Vadai hozzátette: reméli, hogy valamennyi országgyűlési képviselő, és maga Semjén Zsolt is támogatni fogja a javaslatot."
Lett ebből valami azóta? Ha nem, ki(ke)n múlott a javaslat elutasítása?
Orbán-kormányt kritizáló írások jelentek meg a Miskolci Keresztény Szemlében, kirúgták a főszerkesztőt
Orbán-kormánnyal is kritikus cikkek jelentek meg a Miskolci Keresztény Szemlében. Az ökumenikus szellemiségű, negyedévente megjelenő folyóirat főszerkesztőjét ezután leváltották
A Népszava úgy tudja, az inkriminált lapszámot kinyomtatták ugyan, de az olvasók nem vehették a kezükbe.
"A gyógyszeripar eltitkolta, hogy a betegségeknek a 80%-a lelki eredetű okokra vezethető vissza."
Az "eltitkolt" kijelentés nem tudományos, már csak csak azért sem, mert a lelki - nem lelki okok nem lineárisan adódnak össze. Sőt még a tisztán fizikai hatások sem. Ezért ebben a kérdésben százalékozni 80%-ban svindli. :o)
Biztos növeli az ellenszenvet. Sajnos ez így volt és így is lesz. Szerintem amit megtehettek Bese atya tisztségével kapcsolatban azt megtették. Nem tudom mit kéne még. Akasszák fel?
Sajnos minden téren beavászkodott ez a "fertő", ami ugye nem is volna elítélendő, pláne baloldalon, mármint a melegség. Nyilván egy egyházi személynél ezt hatványozottan kell kezelni, szándékosan nem elítélést írtam. Viszont állítólag ő kifejezetten azért ment papnak mert tudta magáról, hogy meleg, am,i már szar. De javítsatok ki. Hogy ezt összehozni a fidesszel, az azért butaság. Az, hogy ő beférkőzött és be is "nyalt" a fidesznek az egy dolog, de nyilván nem tudtak róla, gondolom. Kirúgták, ennyi. Lett következménye. Mondjuk egy kicsit más megközelítés de amikor ez a Gréczyről előkerültek bizonyos videók akkor a baloldal először pihentette majd kebleire ölelte pont Mint ezt Somos Andrást.
Hibákat mindenki elkövet, gyakran a legnagyobb jóindulattal is.
Hibákat én is elkövetek, esetenként pl. egy hozzászólás beírásával.
Lehet, hogy ez a jelenlegi is - részemről beírva - egy hiba...
A kérdés mindig az: Meg tudunk-e bocsájtani?
Újabban egyértelműen kiderült (orvosilag), hogy ha nem akkor abba mi betegszünk bele.
A megbocsájtás hiánya - mint egy eltemetett harag - folyamatosan dolgozik bennünk, nem is tudunk róla, és idővel testi tüneteket okoz. Majd, ha tovább tart, akkor fizikaikká válnak, nem ritkán súlyos betegségbe torkollva.
(Erről javasolt Dr. Máté Gábor könyveit olvasni, pl. a "Normális vagy"-ot).
A megbocsájtáshoz a bocsánatkérés - bár szép gesztus, és egy picit segít is - nem kötelező.
A gyógyszeripar nem véletlenül titkolta el évtizedekre azt a tényt, hogy a betegségeknek a 80%-a lelki eredetű okokra vezethető vissza. És "milyen jól jött neki" a kereszténység visszaszorulása.
De egy viszonylag zárt, és terjedelmes vallási közösség, a saját értékrendje alapján (amelyet mi nem fogadunk el) megy a maga útján, és rengeteg eszköze van arra, hogy kivédje mások befolyását.
S bizonyára vannak már kutatások, tanulmányok arra nézve, hogy egy ilyen hatalmas, és önmaga számára jól működő közösségnek, évszázadok folyamán milyen állomásai, fejlődései, átalakulásai vannak, s ezek valószínűleg - ha nem is pontosan évtizedekre, vagy évszázadokra, de - hasonlóan zajlanak le, mint egy kulturális rendszer. Tehát nem ők várnak, vagy nem várnak, hanem nagyon hosszú távú társadalmi folyamatok működnek maguktól, ügyelve a külső erőszakos átalakítási kísérletek elkerülést.
A muszlimok, mostanában ugyanolyan felekezeti válságban, háborúkban vannak, mint valamikoron a kereszténység, és ha vigyázunk a mi világunkra, és megmarad, akkor kb fél évszázad múltán ott is egyfajta szétválasztásra számíthatunk.
Egyébként pedig kik vagyunk mi - fejlett nyugat -, talán egy erődszakos banda, aki képtelen tisztelni a másikat, és legszívesebben milliárdokat fojtanánk a vízbe, mert nem követik a példánkat? Vagy egy kulturált civilizáció, amely az egyes emberek tiszteletét, megbecsülését kívánja megvalósítani? Megmondhatjuk-e nekik, hogy vállalják fel azt az utat, amelyre mi léptünk, és az összeomlás felé vezet? Vagy jobban tesszük, ha magukra hagyjuk őket, és ha túléljük az összeomlást, akkor példaként állíthatjuk eléjük azt, amit majd nem kellene csinálniuk? Ha meg nem éljük túl - az ugyan nekünk borzasztó - de ők ezzel e hátránnyal újrakezdhetik a középkori állapotokat, benne az a botrányt is, ami valamikoron az Alexandriai könyvtár felégetése volt, és azokon a területeken, amelyen mi már nem leszünk. Velünk együtt a kultúránk infrastruktúrái is elvesznek, azon szakértők hiányában, amelyekből már napjainkban is túl kevés maradt, s az összeomlás okainak egyik eleme.
Ha pontosan tudnánk, mi az összeomlás mozgatórugója (kevesen tudják is, de nem közismert), akkor megkérdőjeleznénk azt az "erkölcsi-technikai" fejlődést, amelyet mi pozitívnak tartunk, s ők meg csak bámulnak azon, hogy gondolkodásunkban meg vagyunk-e hibbanva. Nem vagyunk, hanem ez egy önmagát mérgező szemlélet, amely körülvesz minket, és mindenki elhiszi, hogy ez így van jól. (s ennek a megváltoztatása folyik egyébként napjainkban, hiszen ahova jutottunk, éppen az a nagy semmi, gyönyörű mázzal leöntve)
"A nagy büdös semmit annak az Észak-magyarországi falu plébánosának, hogy édesapámat nem volt képes tisztességesen eltemetni, mert párttitkár volt ott évekig"
Minek a plébànos a pàrttitkàr temetésén? Elég ha egy csalàdtag mond egy beszédet.
"Írja meg kommentben, hogy mit köszön személyesen papjának, plébánosának."
A nagy büdös semmit annak az Észak-magyarországi falu plébánosának, hogy édesapámat nem volt képes tisztességesen eltemetni, mert párttitkár volt ott évekig, és így bizonyosan üldözte az egyházat, meg méltatlanul volt nagy vagyona és hatalma, amivel visszaélt, meg egyébként is, mindenki csak aljas magyarellenes hazaáruló lehet, aki az előző rendszerben tisztséget töltött be - ja, nem, mert bár párttitkár volt, semmi retorzió nem érte a falu hitéletét általa és még csak gazdagok vagy jómódúak sem voltunk, mert apám nem volt az a harácsoló fajta. Szerény volt, aki inkább másokon igyekezett segíteni, hiszen fiatal korától tudta, hogy milyen az, amikor olyan reménytelen életet kell élni, amiben úgy érzi az ember, hogy neki az égiek nem osztottak lapot.
Erre jön ez a senkiházi papocska, és elmondja a temetésén a nagy kommunistaellenes sablonszöveget, mintha olyan jól ismerte volna. A pénzt előzőleg bezzeg elkérte a temetésért, meg a családunk is elmondta neki, hogy miket kellene kihangsúlyoznia, mint az erényeket az életéből. Aztán ott álltunk hüledezve a temetésen.
Napjainkban sok minden kavarog a katolikus hívekben a papjainkkal és főpásztorainkkal kapcsolatosan. Az elmúlt napok után azt hiszem, fontos köszönetet mondani azoknak a papoknak, főpásztoroknak, akik a helyes úton járva Krisztus Egyházának építésén, a lelkek megmentésén, az evangélium terjesztésén dolgoznak. Elvégre ez a Katolikus Egyház célja.
Köszönjük azon atyák szolgálatát, akik egy vasárnap akár 3-4 misét mutatnak be, esetleg közben több tucat kilométert járnak be, hogy kiszolgáltathassák a legszentebbet.
Köszönjük, hogy az utolsó faluba is elmennek, csendben, a média jelenléte nélkül, hogy szolgálatukat beteljesítsék.
Köszönjük azon atyák szolgálatát, akik szóba állnak a hívekkel, lelki beszélgetésekkel támogatják küzdelmeiket, és imáikról biztosítják őket.
Köszönjük, hogy emberi gyengeségeik leküzdésén dolgoznak, hogy nehogy bort igyanak és vizet prédikáljanak.
Köszönjük, hogy életükkel, hivatásukkal a szentségek kiszolgáltatásán fáradoznak.
Köszönjük,hogy azon az úton járnak, amelyet egykor pappá szentelésükkor vállaltak és fogadtak.
Köszönjük, hogy fiataljainkat a kereszténységre, a katolikus hitre próbálják nevelni jelenlétükkel, tanításukkal, példájukkal.
Köszönjük, hogy a családok védelméért, a férfi és a nő szeretetszövetségének védelméért dolgoznak.
Köszönjük, hogy a hívekkel együtt, válvetve szolgálják Krisztust és az egyházi közösségeket.
Köszönjük, hogy a közösség építésén fáradoznak.
Köszönjük, hogy az evangélium szónokai.
Köszönjük, hogy a keresztény értékek őrei (velünk együtt).
Köszönjük, hogy…
Kedves Olvasó! Írja meg kommentben, hogy mit köszön személyesen papjának, plébánosának. Szerkesztőségünkbe várjuk akár hosszabb írásban is kifejtett gondolataikat:
"A vallás valamikor - akár csak ma a muszlimoknál - a politika része (eszköze) volt. Ez idővel számos konfliktust eredményezett mind a vallás, mind a politika területén. Több évszázados harcban sikerült - többnyire - a kettőt szétválasztani. A muszlimok még nem tartanak itt, ők időben 600 éves hátrányban vannak."
Nem kötelező csak azért még 622 évet várniuk erre, mert annyival hátrébb jár a naptáruk. Itt van már példának számukra a felvilágosodás óta a világnak az által érintett része, úgyhogy nekik elég lenne csak követniük ezt az erkölcsi-technikai fejlődést; nincsenek abban a nehezebb helyzetben, mint a mi társadalmaink, hogy magukra voltak ebben utalva.
De náluk még az eddigi szerény eredmények is inkább visszafejlődnek, lásd pl. Irán 1979 óta vagy Afganisztán a koalíciós erők kivonulása után.
El kellene intézniük a radikális hitszónokokat és más vallási alapú felforgatókat, de inkább velük radikalizálódnak és így teszik tönkre saját országaik jövőjét, gazdaságát, lehetőségeit. Maguk alatt vágják a fát a nagy semmiért cserébe.
Jó? Rossz? Alapkérdésnek véljük, és egymásnak ellentmondva, vitázva, majd háborúkat kirobbantva ragaszkodunk a saját igazunkhoz. Ma is érdemes lenne végre rádöbbenni, amit évezredekkel ezelőtt egy könyv elénk tárt egy fejezetében: A Tudásra hivatkozva döntünk amellett, hogy valamit Jónak vagy Rossznak kell megítélnünk. Ezt a fát, melyről leaggatjuk a következtetéseinkből eredő gyümölcsöt, mi építettük föl (ültettük el, nyesegettük önkényesen ágait, a saját elképzelésünk szerint). Erről a fáról eszünk mi is, de mások is a saját fájukról, másként ítélve meg mi is a Jó, mi is a Rossz.
A muszlimok a saját fájuk alapján a saját rendszerüket ítélik meg Jónak, és másokét meg Rossznak. Az elmúlt évtizedekben is omlottak le tornyok emiatt. Mi pedig a saját fánk gyümölcséhez ragaszkodván, az övékét támadjuk, önkényesen fejlettnek titulálva a nyugati társadalmakat.
Hétköznapi életünk is tele van ezekkel az ellentmondó megítélésekkel, pl. jó-e az erős paprika, vagy a Pálpusztai sajt, vagy más ezer dolog.
Ha el tudnánk fogadni mind a magunk, mind a mások (mindkettőnek vélt) igazát, akkor egy olyan javaslatot követünk (Ne ítélkezz!), amelynek képviselői lennének szereplők, a jelen topik témájában, ám ítélkezésre (politika) kényszerítve, a hiteltelenség látszatát keltik (s jópáran tényleg azok is).
Nem kívánok sem egy muszlim, sem a középkoriság visszatérő uralmát, de kívánom, hogy ismerjük fel a történelmi idők eljött pillanatát.
"a muszlimoknak nagyon jó, és működőképes a saját rendszerük."
Miben nagyon jo? Még az olajukat amibol némelyik muzulmàn orszàg gazdag se lennének képesek kitermelni feldolgozni ok maguk...A szaporodàsban nagyon jok.
Én úgy látom, hogy ez a topik is csak arra való, hogy eltereljük a figyelmet arról, ami a háttérben, a nagyvilágban folyik, leplezett körülmények között.
A vallás valamikor - akár csak ma a muszlimoknál - a politika része (eszköze) volt. Ez idővel számos konfliktust eredményezett mind a vallás, mind a politika területén. Több évszázados harcban sikerült - többnyire - a kettőt szétválasztani. A muszlimok még nem tartanak itt, ők időben 600 éves hátrányban vannak.
A helyzetet ezután felváltotta a gazdaság és a politika összefonódása, amely egy ideig működött is. Nem templomokból, hanem bankok páholyaiból figyelték a történéseket a legszentebb (bocsánat - leggazdagabb) emberek. Aztán ugyanúgy problémák támadtak, és a megoldás a szétválasztás lenne.
Ez a szétválasztás indult meg az elmúlt években, többféle ágon is, az egyiket Great-Reset néven ismerve, amely még nyilvános is, de senkit sem érdekel (azt hisszük minden marad a régiben). A start 2020-ban indult, s a járvánnyal, és mint az emberek viselkedését felmérő eszközzel jelezték, hogy új idők jönnek. Ez utóbbival arra is célozva lett, hogy az új összefonódás másik eleme valami - ami az emberek számára a pénznél is fontosabb - egész más lesz. A földünk egyes régiói különböző módon vesz részt ebben e folyamatban, de nem mindenki. Pl. a muszlimoknak nagyon jó, és működőképes a saját rendszerük. Bár felmerült az is, hogy ide kellene Európába költöztetni.
Egyéb régiók a több ezer éve bevált erőszakos eszközt vetik be, hogy a saját elképzelésük érvényesüljön minél nagyobb területen, az átalakításban. Nem véletlen tehát a napjainkban jól ismert hangulat.
A harc, s vele az információszerzés már modern eszközökkel folyik, felhasználva minden újkeletű lehetőséget arra, hogy figyeljék az emberek véleményét, akik most már önként kinyilvánítják azt, amit az 50-es években "hangulatjelentéssel" kellett elérni.
Az álcázás technikája pedig kifinomodott, és figyelemelterelő húzásokkal igyekeznek takargatni a háttérben folyó cselekedeteket. Mi meg nézünk mint a moziban, és a jelenlegihez hasonló topikokat nyitogatunk.
Próbáld elképelni a jelenetet (egyébként Jézus életének néhány igényes feldolgozását reprezentáló film szinte mindegyike tartalmazza éppen ezt a bizonyos jelenetet), azaz a gazdag ember akkori találkozását jézussal, kérdését és a Messiás e kérdésre adott válaszát, iletve a gazdag ember reakcióját. Elmondható (mert több verzióhoz is volt szerencsém), hogy a rendezők és a színészek egyaránt kiválót nyujtottak a jelenet megformálásában, talán épp amiatt, hogy a néző valóban elgondolkodhassék azon, hogy hogyan
- miként is kell a Messiás - i útmutatást értelmezni. A magam részéről úgy ítélem meg, hogy bizonyosan (esetleg talán) sokkal könnyebb ilyet cselekedni a becsületes úton szerzett anyagiakkal - jövedelemmel, vagyonnal, amint erre manapság, épp elég szép számmal is akadhat példa (nálunk is). Arról már nagyon
nem vagyok meggyőződve, hogy a tisztátalak, kétes, vagy épp bűnös úton szerzett anyagi javak esetén, hasonló eredményre jutnánk egy vizsgálódás esetén. Az eredő eltérés ugyani épphogy a vagyont szerző - birtokló személyiségi adottságaiban - irányultságában leledzik. A népi szemlélet szerint, a hagyomány
is úgy tartja, hogy egy kevésbé tehetős ember sokkal konnyebben adakozik más - egy nála rászorultabb számára - javára, mint a gazdag, már csak amiatt is, mert sokkal inkább képes emoatikusnak lennie egy
vele hasonlatos, vagy éppen megegyező egzisztenciális problémákkal küszködő társsa javára.
Sokszor gondolkodom azon, hogy a keresztényi mivoltukat fennen hírdető, ugyanakkor a vagyon és hatalom összeharácsolásában élenjáró fideszes és kormányközeli politikusok és hasonló beállítottságú személyek mennyire kompatibilisek ezzel?
Ha egy tevének tényleg könnyebb átbújni egy tű fokán, mint a gazdagoknak a mennyországba jutni, akkor van-e félnivalójuk az említett személyeknek a kárhozattól?
Vagy tudtom nélkül valamely zsinat már rég módosította eme evangéliumi útmutatást?
Meg természetesen a halálra is, sőt még a halálba - menetre is. Hiszen igazán sok olyan háborű dúlt a Földkerekség szinte minden egyes fertályán, amelyben a szinte minden hit képviselői, bizományosai, ha tevőleg nem is vettekl részt, de - ahogy mondani szokás - megáldották a résztvevőket, a fegyvereiket és
- természetesen - a céljaikat is. Sőt nem is kis előfirdulási gyakorisággal akadt olyan egyház is, amelyik - mondhatni - maga határozta meg és írta elő a leg-prominensebb világi támoghatói számára az elérendő sajátos céljait és a sikeres megvalósításban szerepet-részt vállalók jutalmát. (lásd pl. a Tordesillasi, vagy Zaragozai Szerződés. De nyugodt szívvel kijelenthető, hogy akadnak a hitnek olyan lelkes hirdetői, kép-viselői, akik tanítása szerint, a hívő szent kötelességgé "a hitük akár tűzzel - vassal történő terjesztése".
Ha visszagondolunk, az 1940-es és 50-es évek fordulóján az volt a menő, ha az embernek partizánok meg kommunista ellenállók voltak a rokonai vagy volt ő maga, ma meg a minél nagyobb vallásossággal lehet jó pontokat szerezni sok helyen.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a magyar ember haszonleső?
Akkor amit ma vallásoknak nevezünk, nem mások, mint az éppen aktuális népelnyomó hatalom eszközei arra, hogy a tömegeket tudatlanságban és engedelmességben tartsák?
