Istenről, és arról, hogy köztünk van-e - ahogyan a továbbiakból kiderül - nem kívánok nyilatkozni. De arról, hogy mi az ami köztünk van, mindenképpen.
Először is megjegyezném, hogy már jó régen, Karl Rahner teológus javasolta az Isten elnevezést felfüggeszteni legalább ötven évre. Ebben remek szerepet játszik a [19]-es HSZ-t író fórumtársunk, aki (valamelyik nincknevén) olyan témá(ka)t nyitott, hogy hagyjunk fel Istennel, mert ezáltal "gyógyulunk". Igen, igaza van, az e szó alaposan lejáratott lett, és ezerfélét érthetünk alatta, így azt sem tudjuk, miről beszélünk, amikor az "Isten" szót használjuk. Fáradozása tehát ezen oldalról tekintve nem hiábavaló.
Ami azonban a lényeg, vagyis amit nap mint nap használunk, s az értelmes életünk ezzel van tele, és a tudomány is ezen alapul, nélküle nem is létezne, az (legalább is az egyik) a "kauzalitás".
Ez az amit ok-okozatiságnak nevezünk, és pl. ez áll egy ismert filozófia egyik fogalma mögött is, amit ott "karmának" neveznek. (ez a filozófia/ideológia azonban pl. nem Istenről szól, annak nem lényegi része).
A kauzalitás már az ősrobbanás óta velünk van (egyesek szerint annál még "régebben" is), és a világegyetem minden pontjában ott van, s ugyanúgy hat mindenütt és mindenkor. A mindenség benne van, illetve a kauzalitás a mindenségben van.
A tudomány rengeteg ok-okozatiságot konkretizál, okok tömegéből okozatok tömege képződik, szinte minden pillanatban (a pillanat értelmében a Planck időtartamig leereszkedve). S az előző pillanatból képződött újabb, bár más, de lényegében ugyanaz, azaz minden eleme ismét okként nyilvánul meg, hogy újabb okozatokat képezzen.
A Okozat(-ok) az Ok(-ok)ból származnak, mégpedig az adott körülményekhez tartozó, és mindig érvényes törvények által. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy ezek a "törvények" az Ok-ból származnak (adódnak), sőt akár úgy is, hogy ez a származásuk az Ok-ból és az Okozat-ból ered. A kauzalitás ebből a háromból áll, elvonatkoztatva a konkrétumoktól. Ok, Okozat, törvény. És, ahogyan az előbb kiderült: az Ok és Okozat egylényegű. Bármelyiket eltávolíthatnánk ebből a háromból, de akkor az már nem Kauzalitás. S a kauzalitás - bár egy -, mégis egyúttal három is.
Ez a háromság bennünk van, illetve mi "őbenne". Köztünk van.
Természetesen nem egyedüli lételv ez, amely mindenütt és mindig ott van. Pl. az ellentmondás-mentesség elve is ilyen. Valaki (E.A.), akit megkérdeztem, hogy ezeket, amelyek nélkül nincs lét, minek nevezné. Ő azt írta: "SZABáLYOK". Ezek azok, amik csak vannak, de nincs okuk. Ha ez értelmes lenne, akkor azt mondná magáról, hogy vagyok aki (csak) van.
Én azért nem nevezném "szabályok" néven azt, akinek a nevét kb. ötven évre fel kellene függeszteni. Akinél a Fiú az Atyától származik, és ők ketten egylényegűek. És a Szentlélek meg az Atyától (és a Fiútól) származik. Nevezhetnénk Háromságnak, aki Egy. De ez egy túl hosszú, és körülményes név.
