Nos, ez itt már igen - csak kezd "off" lenni, ám ha egyszer - már kiszabadítottad a szellemet a palackból,
ha harc, legyem harc. Szóval, akkor :
OFF
Azért egy kissé árnyalni kell azt a képet, amelyet magáról a Bismarck csatahajóról és az azt körüllengő legendáról írtál. Az persze igaz, hogy testvérhajójával, a Tirpitz-el együtt koruk egyik leg-korszerűbb, leg-meghatározóbb tengeri úszó erődjei voltak, de ezzel nem voltak egyedül. Az amerikai Iowa-osztály hajói méretesebbek, gyorsabbak, tűzerőben és páncélozottságban legalább ennyire kiválóak, ha ugyan nem kiválóbbak voltak. Azután, itt volt a japán flotta számára épült két szupercsatahajó, a Yamato és Musashi.
Ezek minden eddigi méretet és tűzerőt felülmúltak, csak sebességben maradtak el a német és amerikai csúcstermékektől. És mind-emellett, amikorra ezek a gigászok kifutottak a tengerre, a verseny már el is
dölt, mégpedig egy náluk is fiatalabb hajóosztály - típus, a repülőgép - hordozók javára. Ettől ugyanis, a
nagy csatahajók és a még - megmaradt csatacirkálók szerepe ha nem is kizárólagosan, de leginkább az
új tengerészeti csapásmérő fegyver, a tengerészeti repülőgép - csoportokat hordozó hajók fedezetéül és védelmére szolgáltak. Felettébb jellemző az is, hogy mind a két német és japán szuper-csatahajó végső pusztulásában meghatározó szerepe volt a kor új tengeri fegyverének, a repülőgéphordozóknak, illetve általuk cipelt torpedóvető, zuhanó bombázó, magassági bombázó és vadász-repülőgépek összehangolt sorozatos légicsapásainak. Az már csak hab a torán, hogy maga, az amerikai haditengerészet (akárcsak
a német), a háború megindulásakor, az un."ágyu klub", vagyis a nagy ürméretű fedélzeti fegyverzettel ellátott, páncélozott úszó erődök (a csatahajók, mint a mértékadó fegyvernek az üzemeltetésében volt érdekelt és elsőként a japán császári flotta dolgozta ki a repülőgép-hordozók tömeges légicsapásainak módszerét, mint a legújabb új kor mértékadó fegyverét és a tengeri hadviselési módját. Viszont az 1941 decemberében, a Hawai sziget elleni légicsapással és az amerikai, Csendes-óceáni flotta csatahajóinak kiiktatásával - végső soron - éppen maguk a japánok késztették az amerikai flotta vezetését a tengeri hadviselés addig érvényes doktrinájának teljes felülvizsgálatára és ennek megfelelő hadihajó . építési projektük gyorsított végrehajtására (tömeges repülőgép-hordozó és célszerű repülőgép építéssel).
Visszatérve a Bismarck esetére, a Hood elleni sikert több szerencsés tényezőnek, illetve a brit Honi Flotta
az Admiralitás és leginkább a Dán szorosba küldött flotta-egység (Hood és Prince of Wales) parancsnoka, Lancelot Ernest Holland altengernagy nem megfelelő ténykedésének köszönhette. A flottaparancsnokság szempontjából amiatt, hogy ezt az elavult (még a WW I. idején tervezett-épített, a Bismarck-hoz mérten rendkívül gyengén páncélozott (britt flotta presztizs-hajóá)t és a még bejáratás alatt álló - kipróbálatlan
Prince of Wales-t küldték ki a német szupercsatahajó elé. A Bismarck fő (15 hüvelyk, 381 mm úrméretű) fedélzeti fegyverének második sortüze simán átütötte a Hood elégtelen fedélzeti páncélját és alatta a masődlagos tűzérség kőszerraktárában robbant, ami - azután berobbantott a főtűzérség lőszerraktárát.
Így a hajó szinte szétszakadt a detonáció következtében. A Hood pillanatok alatt elsüllyedt, 1.400 főt is meghaladó legénységéből mindösszesen 3 tengerész menekült meg. A Hood-ot követő új építésű Prince
of Wales ágyúi szinte még kipróbálás, legénység pedig érdemi gyakorlás nélkül kerültek bevetésre és a fedélzeten még a hajót építő - felszerelő gyár munkásai is jelen voltak és ők éppen a fegyverzet építési - szerelési munkáinka végső befejezése céljából.
A Bismarck tehát egy rémesen elavult, nem csúcs- csatahajókkal szembeni bevetésre tervezett - épített
Hood, illetve egy éles bevetésre még alkalmatlan felszereléssel és gyakorlatlan legénységgel találkozott.
Ezt nem sokkal követően, visszájára fordult a szerencsekerék. A Bismarck éppen az akkor brit brit flotta
leg-kipróbáltabb és leg-harcképesebb repülőgép-hordozójával, az Ark Royak - al került szembe és annak torpedővető gépei két hullámban végrehajtott támadásai során megsérólt, épp a kormányszerkezet víz-
alatti kamrájában, így lényegében irányítás-képtelenné vált. Ennek következtében a brit Honi Flotta két
leg-harcképesebb csatahajója, a King George V, és a legnagyobb tűzerejű hajója, a Rodney-el került szembe, lényegében irányítás-, és mozgás - képtelenül. A brit csatahajók egy nem túl hosszú lefolyású tűzérségi ütközetben, szinte ronccsá lótték a német csatahajót, majd az ütközet színhelyére be-érkező
brit Dorshetshire nehézcirkáló kapott parancsot arra, hogy a mészárlás-számba fajult csatának vessen
véget felszíni indítású torpedóival. Így is törtzént. Vagyis a Bismarck nem sokkal élte túl a Hood-ot.
ON.
