Egyszer ki kell irnom magamból ami belémszorult. Nemsokára pár nap múlva leszünk 50 éve házasok. Ez igy nagyon szép de bizony elég göröngyös út vezetett idáig. Röviden irom mert igy is fölzaklat. Nem tudom levetközni. Elég szépen indultunk mármint az ismerkedés a házasság utána házépités és jöttek a gyerekek. Talán 7 éve lehettünk házasok mikor elmentünk külföldre nyaralni a gyerekek nélkül. Ránkragadt két fiu akik nyiltan udvaroltak a feleségemnek és ő vette a lapot és másnap mikor elkellett volna mennün valahová inkább összeveszett velem hogy ő bizony nem jön el velem. Nem volt sem indok se semmi és mikor öt óra múlva visszajöttem ő nem volt sehol. Nem veszekedtünk de nem is beszéltünk. mikor előkerült. Sokáig de mikor hazaértünk a gyerekek miatt kellett. Soha nem mondta el hova tünt és mit csinált. És kicsit nehezen de megbékéltem. Eltelt pár év. Dolgozni ment egy másik céghez és nagyjából rendben voltunk. Aztán egyx nap azt mondta neki szüksége lenne egy barátra. Beleegyeztem és eltelt kis idő után észrevettem hogy a barát felesége rám indult és arra ébredtem hogy a férj viszont a feleségemre. Egyszer rajtakaptam mikor csókolóztak és kivertem a balhét. Lehet ma már nem tenném de akkor bizony megtettem. És próbáltam kifaggatni hogy mi van köztük. Nem kaptam választ soha sem. És a tetejébe a munkahelyemre kaptam levelet hogy a feleségem bizony félrebaszik. Nagyon kiborultam. Sajnos évekig nem tértem magamhoz és bizony féltékeny is voltam. Sok sok veszekedés és már a válás is szóbakerült. De a gyerekek miatt nem léptem de megigértem a feleségemnek hogy nem keresek de ha elém kerül egy nő akivel érdemes lesz megcsalni én bizony megteszem. Az érzelni része bizony nagyon borzalmas volt mert alig mertem szeretni mert én szerettem őt és ez a mai napig tart bár ez már inkább csak mostmár egyfajta elfogadom állapotra mérsékelte magát. Kb 6-7 év múlva egy ismerős feleanyi idős ifjú nő ajánlatott tett nekem aminek igent mondtam. És hónapokig a szeretőm volt. Aztán lebuktunk. Nagy vihar volt de elmúlott. Maradtunk házasok. és dolgoztunk sokat és mindketten a családnak éltünk. Pár év múlva egy másik nő került képbe és hatalmas szerelem lett belőle. de lebuktunk és az is végelett. Kicsit örültem hogy visszaadtam neki ami fájdalmat nekem okozott. Sajnos azt is tudásul kellett vennem hogy egyálltalán nem nyugodtam meg. Bár egyben maradtunk és éltük a napjainkat és a sex amúgy jó volt vele és mivel szinte 100%-ban kitudtuk egymást elégiteni igy azért ha fönntartásokkal is de visszatértünk az életünkhöz. Sok év telt el és voltak szép de voltak rossz napok hetek is. Ő sokkal könyebben vette azt hogy megcsaltam de én nem tudtam túllépni hogy ő megcsallt és mivel nem jártam utána igy azt sem tudom hogy a hátam mögött hányszor tette meg. A gyerekek megnőttek és kirepültek mára már ketten vagyunk és alig beszélgetünk dolgokról és a sex kezdett elmaradni köztünk igy már csak hetente 1-2 jutott amit én keveseltem mert volt olyan iis amikor egy sem és én a nyugdij előtt állva megismertem egy nőt és sokat beszélgettünk és összejöttem vele. Na neki aztán nem volt sok a heti 10 sex sem. Amig le nem buktunk. Na kitört a balhé. Már nem beszéltünk válásról és nem beszéltünk szinte semmiről sem. Eltelt pár év és ő néha megjegyezte jó lenne fiatallal baszni. aztán ő egyedül elmegy szórakozni. aztán kirándultunk mikor bejelentette ő bizony elmegy. Mit ne mondjak nem voltak éppen szivderitő részei az életemnek. Sex már alig volt ami mára teljesen eltünt és az érzelmi része is erősen elhalványodott. Szinte mintha két ismerős lakna egy helyen. Elvagyunk és nem veszekszünk sem már csak elvagyunk. Nekem hiányzik még a sex de neki velem legalábbis nem. Nem tudom van e valakije és most nekem sincs. De a lelkem egyáltalán nem nyugodott meg. Feleségemnek sok jó tulajdonsága van és nekem is. Viszont nem tudok benne megbizni mert azt már régen eljátszotta. És bennem sem bizik meg már. Vajon hányan lehetnek hasonló sorstársak? Hányan lehetnek azok akik hasonlóan éltek és ők hogyan vészelték át azt? Mit tudtak tenni a lelki bajaik ellen? Nos akinek van kedve irjon nekem a onnekalegjobbat@gmail.com mailra. Most kiirtam magamból de kiváncsi vagyok használ e?
Házasság szex nélkül? Több okra vezethető vissza! Leggyakoribb, hogy már unják egymást mint szexpartnert. Vagy alkatilag, már nem tartják vonzónak a párjukat. Más testre, illatra vágyódnak. Fizikai fáradtság. Ha negatív utalásokat tesznek ránk. kb. így gyorsan, ennyi jutott az eszembe! Méret? Hááát összetett dolog ez is! Nagyon nem érdekli a hölgyeket, bár vonzóbbnak tartják a nagy "szerszámot." (mint látványt) A hölgyek több mint 80 százalékának, klitoriszon keresztüli orgazmusa van. (pasik-férjek ügyesen a nyelvvel) Hölgyek méret is lényeges, bár ezt sosem említi senki! Nagy élményt nem nyújt, ha túl nagy a hüvely mérete! (tudom ez változik a gyerekszülés után) Nem kap elég ingert a férfi nemi szerv és máris beindult a lejtmenet! Előre elnézést kérek, ha ezzel a kis szösszenettel, bárkit is megbántottam, nem volt szándékos!
Elég felületesen Ítélkezel, mert nem a méret a lényeg! Lehet XXXL-es a "kuki", ha a nőnek fájdalmat okoz, mert akkora, ha a mellé egy bunkó a gazdája, vagy nincs meg ami vonzza a nőt a méreten kívül! Ha fantáziátlan aki használja... Amúgy bizonyosan vannak olyanok akiknek csak ez a mérvadó, de ahány nő annyi fajta igénnyel felvértezve! Ez igaz a férfi oldalra is, tehát az általánosítások igen csak félre vihetnek, a valóságtól távol!
A ff oldalról nézve lehet, hogy a nőn múlik(ezen az oldalon vagyok), hogy nincs együttlét, de mi van akkor ha a nő akarja, de a ff az nem! Mindkét nem veszteségként fogja megélni ezt, egyfajta elutasításként, ami a kapcsolatuk aláaknázása. A ff kiheréltnek érzi magát, a nő a nőiességét veszti, mert belekerültek egy olyan helyzetben ahol nem tudják megélni ff vagy női mivoltukat. A lelki háttér nagyon fontos tényező, mert akkor tudják hosszú távon fenntartani szerintem, ha ez már nem működik, akkor jó beszélni erről a párunkkal, vagy segítséget kérni, de hja nem beszélünk róla, az a temetése az egésznek! Ha nincs konszenzus, akkor hagyni az egészet, túllépni a kapcsolatot, bízva, hogy talál egy hozzá hasonló igényű hölgyet vagy urat!
Tudom!
Ezt már más férfi is mondta. Molett vagyok, Ő a sovány nőket szerette. Meg is mondta a szemembe. Mi ez nem a nőiességemet sértette meg?? Több férfi próbálkozik, de nem megy.
Jo pár éve együtt vagyunk. Eleinte működött a szex tökéletesen. Egy idő után kiderült, hogy más nők után vágyik. 3-as szexre vágyott, és más nőkkel szeretne szeretkezni. Más nőkkel levelezett, kibeszélte hálószoba dolgainkat. Megint rá jöttem, hogy más nőkkel levelezik, és küldi magáról, és rólam a képeket.
Egy idő múlva, számon kértem, miért csinálja?? A válasza, szeretném ezt is kipróbálni. Meg beszéltük, hogy én is aktivabb leszek dolgokban. Ez működött is egy darabig. Utánna megint csinálta. Bele fáradtam, hogy engem nem nézett nőnek. Egyre kevesebbet szexeltünk. Könyörögtem a szexért mikor Ő más nőkre gondolt. Azóta a szexuális vágyam csökkent. Nem kívántam mint férfit. Egyszer meguntam, és meg kértem, hogy menjen el.. Azóta nincs férfi az életembe, lelkileg sérült lettem..
Igen én ebben "a velem soha nem történhet meg" dologban vagyok.
Egyszerűen bele őrült és őrült egyre jobban és kergette egyre jobban az őrületbe a számára legcsodálatosabb személyt. Én a nagy ő? Akkor most vagyok a hibás ugyan azért ugyan azon szempontok szerint. Tette fel először magának majd hitvesének a kérdést Bonyolódni akkor kezdtek a dolgok Amikor megértette és fel is tudta fogni .hogy ő a felelős ezért mert a felesége nem kívánja a szexet. És ami bonyolódni tud az Bonyolódik is mert hihetetlen ,de akkor álltalában a ffi kezd el és még itt utoljára ffi.-asan gondolkodni jóváteszem megváltozom. Ám minél jobban bizonyítani akar. annál jobban nem érti és senki nem érti ,ha mi férfiak is szerelmesek vagyunk! nőiessé válunk és érzelgőssé de legfőképpen nem vágykeltő ffi-vá (nem külsőségek) A Tébolyult és nem normális állapot elkerülésének érdekében Kérlek nagy tisztelettel titeket ne hamarkodjátok el ,mert bármelyik fél nemi vágya csökken valami okból és ezt észre kellene vennie ,ha másnem abból, hogy a mindig csak a szexre gondoló párja odavágja.
nagyon egyet tudok Veled érteni, valóban aki ebben él huzamosabb ideig, az, ha tetszik, ha nem, megváltozik...és tényleg, nem biztos, hogy erre van jó megoldás, de mégis ilyenkor a sok rossz közül melyiket válassza az ember, ez már csak ember és helyzetfüggő szerintem.
"ahol eltünt a szex az úgy is marad" Ezzel tapasztalatból teljesen egyet tudok érteni. Nem azt mondom , hogy nincs kivétel mert szinte mindenre van példa meg annak az ellenkezőjére is de nagy általánosságban ez a helyzet. Én már lassan 8 év szexmentesség után csak igazolni tudom. Egyébként a párom részéről is az volt a narratíva ,hogy "ne félj majd visszajön a vágy". Türelmes gyerek vagyok. A virágon , vacsorán, a nő számára kívánatos, sportos testen keresztül a tengerpartig mindennel próbálkoztam (sokszor az ide szóló szakirodalom útmutatásai alapján.). A másik nagy igazság amit írtatok ,hogy pedig ha nő nem akar szexet akkor nem is lesz. (Radikális megoldásokkal meg ne éljünk mert az meg már erkölcsi/büntetőjogi kategória. Gondolok itt arra, hogy akaratán kívül nem lehet leteperni az asszonyt.) A legelső állítás pedig mindkét nem esetében igaz. De azt sem akarom mondani, hogy én nem vagyok hibás mert lehetett volna változtatni. A lényeg a lényeg ,hogy baromira nehéz ezt a dolgot megoldani. Sokszor a kakas politikájával operáló egyén a nyertes. Tudjátok a kakas az nagyon bátor. Nekimegy a sokkal nagyobbnak is , nincs benne félelem ,tudja lehet ,hogy ebbe beledöglik, nagyon komolyan sérül de elszánt és cselekszik. (ha jól emlékszem ezt Csernustól olvastam.) Rengeteg dolog függvénye az ,hogy mi erre a jó megoldás ha az létezik egyáltalán. Azt pedig senki se felejtse el, hogy egy ilyen jellegű kapcsolat az önértékelést porig tudja rombolni. /Hölgyek esetében ez még sokkal fokozottabban igaz!/ Egy teljesen más emberré váli az illető aki ebben él.
véleményem szerint akár tetszik, akár nem, mindig a nőn áll vagy bukik a szex, ha a nő mindig negatív, akkor előbb vagy utóbb de elveszti a kapcsolatot, mert a férfi genetikailag lyukra játszik, ha pedig azt nem kapja meg otthon, akkor elmegy érte máshová.
Tömény konteós marhaság. Az első posztodra még fontolgattam egy részletes, elemző választ, de közben tovább olvastalak, és úgy döntöttem, nem érdemes rád a szót pazarolni.
valamit nagyon nem jól olvastál :D nem tudom itt melyik érintett tartja magát szerencsésnek, de én biztos nem :) ebben a helyzetben egy férfinak csúnyán meg tud semmisülni az önbecsülése, a mindennapjaira nyomja rá a pecsétjét a helyzet, a helyzet amiben teljesen tehetetlennek érzed magad...
Ahogy olvasom Ti szerencsések vagytok. Nálatok a hölgy részről nincs igény, miközben a férjetek kívánná. Mi 50+ pár vagyunk de nálunk a férjem az aki évi max ötször akarta elmúlt 2-3 évben. Azt mondja nem a vággyal van a gond, hanem a képességgel. Erre nekünk bevált a Titan Power, férjem találta valami Kapszulacenter nevű shopban. Ezzel akár ismételni is tud. Csak ritkán használja de az évi 5 felment heti 2 együttlétre. Egyik napot egymásra szánjuk a héten és akkor egymásnak vagyunk. 50 felett ahol legalább 25 éve együtt vannak a párok ott mese habbal, hogy minden nap van szex. Vagy legalábbis az az elenyésző szerencsés kisebbség. Én mellette figyelek a táplálkozásomra, hogy fitt legyek, meg szedek macat (Panda Nutrition Maca X8). Az a hormonjaimat optimálisan tartja. 25 év alatt több ezerszer együtt voltunk, nyilván az újdonság varázsa már kevésbé motiválja az embert, meg a test is be van rozsdásodva, de ezzel a kis turbóval mi most újra jó pályára kerültünk:)
Sokan nem is gondolják, hogy ez mekkora gáz, eljár a haverokkal/barátnőkkel kocsmázni/vásárolgatni, vagy csinál valamilyen hobbit/tv sorozatokon csüng. Majd valakinél hamarabb valakinél később jelentkeznek a kiüresedett kapcsolat jelei, ami magával hozza a közös együttlét elmaradását, direkt ne a szexet írtam, mert a lelki háttér nagyon fontos tényezője.
A legjobb lenne lezárni és új életet kezdeni, hátha talál egy arra érdemest, aki értékeli és észre veszi, benne a férfit vagy a nőt!
És legfőképpen szereti, és tud vele bensőséges szerelmi életet élni a maga lelki és testi kiteljesedésével!
ahol eltünt a szex az úgy is marad, szóval kár várni a csodára, szeretőt kell tartani, lehetőleg férjeset, mert a szinglipicsák bár jók az ágyban, mert le akarnak nyúlni a párodtól és adják a szexistennőt de elég komoly veszélyforrások is, mert nincs vesztenivalójuk.
én követtem el, mármint a topic nyitást :) csak azóta annak a regemnek elfelejtettem a jelszavát :D mindegy is...a történeted hasonló az enyémhez, mármint ami az érzelmi szálat illeti...
Köszönöm aki nyitotta a topicot. Nekem mindig sokat segített, ha egy problémával nem voltam egyedül.
A mi történetünk kicsit rövidebb -időben. Kettő hosszabb kapcsolat (3-3 év) és egy nagyon csodás viszonyulás (egy nálam jelentősen idősebb férfival) után ismertem meg a férjemet. Ez nekem szerelem volt első látásra. A gyerekeink rögtön egymás után, minimális korkülönbséggel születtek. Anyáméknál laktunk, és nem is gondoltuk albérletre kidobni a pénzt. Vettünk egy házat, amit 10 év alatt sikerült is felújítani, illetve menetközben kitörleszteni. Mindig az lebegett előttünk, hogy meglesz nemsokára kis fészkünk. A szerepek azonban lassan torzultak, a házban továbbra is az anyám volt az úr, nem a férjem. Az "elmegyünk egymás mellett", nem tudom megmondani, hogy hol kezdődött. Viszont voltak sarokkövei ennek, amik legalábbis engem padlóra küldtek, amiknél megtorpantam, és el-elbizonytalanodtam. Az egyik ilyen volt, mikor munkahelyet váltottam. Addig nagyjából felváltva voltunk a gyerekekkel, vagy esetenként a szüleim. Hamar éreztem, hogy a gyerekeknek nagyon nem jó ez a háromféle nevelés, és az első nappalos munkára elmentem, amihez, igen az egyik autóját is kellett használnom. Ezt hangsúlyozta is, ezért megvettem tőle az addig összespórolt pénzemből. Ő pedig vett egy sokkal újabbat a suzukija helyett. Szerettem volna, ha az összegből vesz egy elérhetőbb kocsit, és a többi pénzt a házba teszi.
Soha nem szántunk időt egymásra a gyerekeket követően. Ő a hétvégéket ezután kb 7 évig a háznál töltötte. Mindenki csinálta a dolgát. Félúton szóltam neki, mikor kezdett kilátástalan lenni, hogy valaha is odaköltözünk, hogy szerintem baj van. Mondtam, hogy szerintem adjuk el, meg is vették volna. Javasoltam, adjuk el a p..ba, vegyünk egy tömblakást, de legalább együtt leszünk. Nem. Oké. Pár év múlva már csak a gyerekek ügyeit illetően beszéltünk, meg azon keseregtünk, hogy ez az egész miért lett így, és észrevettem, hogy amikor elvétve azt mondta, hogy most nem megy el a házhoz dolgozni rajta, már nem tudtam mit kezdeni a jelenlétével. Nagyon rossz volt ez a folytonos készenlét, hogy mikor tölt velünk egy kis időt. Ezzel párhuzamosan csökken a libidóm is. Volt, hogy mondjuk együtt töltött a családdal egy napot, amikor nagyon boldog voltam, és tök beleéltem magam, hogy de jó, este akkor lesz valami. Úgy éreztem, teljesen rá is tudok hangolódni. De amikor este lett, képtelen voltam rá, megmondhatatlan blokkok jöttek nekem. Akkor a férjem teljes türelemmel azt mondta, biztos a hormonok miatt van, hogy nem kívánom, meg hogy biztos a szexuális igényeim minimálisak. Egy ideig én is azt gondoltam, hogy biztos bennem van a hiba. Voltunk azért együtt alkalmanként, de már nem rá gondoltam. Ennek voltak hogymondjam fokozatai, átmenetek: kezdetben közben mittudomén munkatársa gondoltam, aki szólt hozzám egyszer valami kedveset, vagy valakire, akit láttam a vonaton, meg ilyesmi. Aztán ezeket felváltotta személyiségek és arcok nélküli "mozizás", testek, pózok képzelgése. pedig pornót sose néztem. Végül kiüresedett ez is. A másik sarokkő az volt, mikor kiderült, hogy a kislányom örökölt tőlem tartós betegséget, napokig nem tértem magamhoz. hallgatta, aztán rátámadtam, hogy nem igaz, hogy őt nem viseli meg, és azt mondta, hogy ő nem aggódik, aggódjanak a nők, nekik van ez a genetikailag bekódolva. Ott egy olyan törés lett nekem, amit már nem akartam visszafordítani. Hiába szépítette, hogy ő nem úgy gondolta, meg hogy persze. Akkor éreztem, hogy a lelki teherrel egyedül maradtam.
Mára évi pár alkalmas szexuális életünk átfordult, de csak nehezen tudom megfogalmazni. Most már csak akkor vagyok képes, amikor, így fogalmazok "hormonjaim összetorlódnak", akkor is valami undorral kevert durva eluralkodás, valami állati, ami ilyenkor ural. Semmi köze az érzelmekhez, végletesen elszemélytelenedett, ehhez az sem segít hozzá, hogy alkoholgőze olyan, mintha régvolt alkoholista anyám ritmikusan lihegne rám. Fura flesseim vannak közben, és meghasonlok. Van amúgy orgazmusom, de ha magamnak csinálom, már jobb is.
Sok éve próbáltam jelezni a férjemnek, hogy nem jó az irány. Szerinte jó. Szerinte minden házasság ilyen, és normális, hogy a házasélet már nem olyan aktív, amivel egyet is értettem, és díjaztam a türelmét. Aztán pár évvel később megint próbáltam elmondani neki. Nem szeretlek, mondtam. Azt válaszolta: de. Mondom, képtelen vagyok lefeküdni veled, és szerintem nem a hormonok miatt van. Kérdeztem neki nem hiányzik-e a szex, mondta, hogy de, de ő megoldja magának. (márhogy önkielégítéssel) Mondom, és nem akar keresni valakit? Hogy ő nem. És ha én viszont igen? Kérdi, hogy én képes lennék erre? Azt válaszoltam: miért, csak így értenéd meg, hogy nem szeretlek? Ennyiben maradtunk.
Mondtam, hogy ha egy éven belül nem történik a házzal semmi, én beadom a válópert, eladjuk, de abból a pénzből (a feléből ugye) én csak az ország másik végében fogok tudni venni valamit, de én elmegyek. Erre azt mondta, hogy menjek el, ha annyira akarok most, ő itt marad a szüleimnél a gyerekeimmel...Már nagyon elegem volt. Nem belőle. A hasztalan reménykedés, és az újra bele- meg beleélés ölt meg. Közben nyilván beteg lettem, a szívem b.szakodott, és tényleg úgy éreztem, ebből kb. egy évet bírok ki max. De kibírtam többet nyilván. A házat kb két év alatt költözhetővé tette. Menetközben sokszor mondtam, hogy vegyünk fel kölcsönt, és csináltassuk meg, de nem, ő a saját kezével. Mielőtt ideköltöztünk, már tudtam, hogy semmi se lesz már a régi. Nem lehet éveket visszahozni. A lényeg, most már nem is akarnám, hogy eladjuk, nem akarnám megtenni egy emberrel, hogy rákényszerítem összerombolni több éves munkáját. Most végül is úgy néz ki, hogy tök párhuzamosan elvagyunk itt egymás mellett. Nagyon szerencsés vagyok, hogy csodálatos gyerekeim vannak, valamint hogy tudok dolgozni mellettük, nem kell mondjuk ápolásin itthon lennem életem végéig. Bár így is kicsit úgy érzem, hogy egy dobozba vagyok bezárva. Emberi kapcsolataim csak a munkatársaimmal vannak, senkivel nem járok össze. Volt egy időszak, amikor a lelkifurdaláson is túllépve elhatároztam, hogy szeretőt keresek. Hála istennek az illető visszautasított. Vannak ilyen hullámaim, mikor úgy érzem, hogy mindent felrúgnék, ha jönne bárki. De a kulcs asszem ez, hogy nem akarom, hogy bárki legyen. Igazából saját magam kéne, hogy megálljak a lábamon. Lényegesen kevesebbet keresek, a semmit nem érő diplomáimmal . Szüleimhez költözhetnék vissza, de azt hiszem, az életem azon részét hogy hátrahagytam, az nagyon nagy dolog nekem. A társas magány is elviselhetőbb így.
Amikor a második gyermekünk megszületett, akkor volt, hogy másfél évig nem volt az asszony és köztem semmi együttlét, hűséges voltam hozzá, nem csaltam meg, de nagyon megviselt! Amikor felhoztam, hogy mit érzek, akkor szinte élvezte a helyzetet, szerinte szexmániás vagyok, ilyenekkel vagdalódzott. Lelkileg is padlóra tett ez a helyzet! Azért másfél évet nehéz volt kibekkelni, amikor utána együtt voltunk, akkor érzékeltette, hogy legyek hálás és osszam be hosszabb időre(persze akkor mindig bíztam a pozitív változásopkban, de hiába), sajnos teljesen felörölt ez a helyzet!
Papuccsá az válik aki saját magát azzá teszi, illetve talál hozzá egy másik alkalmas domináns játékost, ha ez bekövetkezik, akkor már nagy baj van a kapcsolattal/házassággal, mert ott már a játszmák megkezdődtek, nem egyenlő felállással.
Egy párkapcsolatban, mint az élet bármely területén, az egyenlőségben hiszek, amikor mindketten egyenlőek vagyunk, ott ha segítek nincs papucság, mert önszántamból teszem, szeretetből, nem a másik elvárásának teszek eleget, akkor nem vagyok papucs! A papucsság egyfajta csicska szerep, ami elég megalázó rabszolga dolog! ha valaki arra eszmél, hogy ilyen a kapcsolata, akkor jobb ha kilép belőle, mert annál csak jobb az egyedüllét is!
Az a jó férj szerep, nem hiszem, hogy az teszi, az rontja el, mertha másként állunk hozzá, akkor is a játszmák irányába mehet a kapcsolat, ami valjuk be az maga a bizalom elvesztése a másikban.
Amúgy minden ott kezdődik, hogy szeretni kell önmagunkat, illetve a másikat=a társunkat! ...Mert dupla csalódás a másiknak, ha egyiket sem szeretjük... Mert valószínű amilyennek megismert minket, olyannak szeretett meg a társunk, tehát magamat ezér sem adhatom fel, a másikat meg szeretném olyannak megtartani, amilyennek megismertem, tehát nem akarom megváltoztatni, mert azt a lényegét vesztené el amilyen, megborítva a párkapcsolati egyensúlyt! Ebben az esetben a papucsság fel sem tud merülni!
Viszont, ha elvárásokat támaszt velem szemben a másik, hogy változzak meg, akkor az már út az önfeladás felé illetve a papucsság felé! Ha ez bekövetkezik, akkor nem szeretem magamat eléggé, hogy ne menjek bele ebbe a játékba...
Nem csak a szex kophat ki, hanem valahol a szeretet, a szerelem is, kihült kapcsolatoknál a szex kimaradása, megritkulása is egy jele ennek. Ezt nagyon nehéz hosszútávon feldolgozni, elviselni, benne maradni, mert élhettek egymás mellett évekig, ez ha kialakul, ez nem lesz jobb, ha nem akarja a a másik fél is a változást, akkor annak a kapcsolatnak vége. És ha valami apró nézeteltérés is jelen van a kapcsolatban, az fel fog erősödni, uralkodóvá fog válni. Ez az érdektelenség, amúgy félelmetes a párkapcsolatokban a másik társ részéről, mert ha látszólag nincs gond, valamilyen lelki háttere nem lenne, akkor nem viselkedne így a másik velünk.
Valahol ezt én is átéltem a házasságomban kb 8-10 éve nem akartam még válni, mert addigra kihült a kapcsolatunk a szex is megfogyatkozott, ha nem kezdeményeztem, akkor nagyon jól elvolt sex mentesen. Az apró nézeteltérések 5-6 év alatt veszekedésekké erősödtek, elég gyakran, folytak a játszmák, amibe volt, hogy én is bele mentem, az további surlódásokat okozott. Már 5-6 éve is feleszméltem, hogy egy életet, hogy lehet így leélni, hogy nincs benne semmi összetartó, csak a másik hibáinak a felhánytorgatása(nem vagyok rá büszke, amibe én is bele folytam), ezzel letudva a házastársi teendőket. Volt, hogy tudatosan a szex megvonását alkalmazta, ami megint, csak a bizalmat csökkentette.
A Szex hiánya mellett a szeretet hiányát érzékeltem, és ez jobban megviselt, mert ez ellen nem tudtam tenni semmit! A felerősödött nézeteltéréseink, veszekedéseink, tovább tetézték az amúgy sem teljes kapcsolatunkat, 2 éve jutottam el odáig, hogy válni kellene, de nem tudtam, hogy képes leszek-e rá, teljesen lelkileg padlóra küldött, kiégve éreztem magam, semmihez sem volt kedvem otthon tenni venni sem, ez is vitát szült, lelkileg lemerített a helyzet, plána, ha ismerősi körökben éreztem a boldogságot egy kapcsolatban. Akkor szóba hoztam ismét, hogy nagyon nagy a baj a kapcsolatunkat illetően, változtatnunk kell, ha meg akarjuk menteni, akkor megpróbáltuk, de vissza laposodott az egész oda, ahol volt addig is. A kapcsolatunkban egy dolgom már elég hamar kiderült, hogy eltérő a libidónk, nekem több igényem lett volna az együttlétekre, az asszonynak nem!
20 évig voltunk együtt, 15 év házasság után idén márciusban váltunk, én megkönnyebültem, mert sok évi előzménye volt ennek a helyzetnek, visszatartó erejű volt a család, azért nem váltam hamarabb, de rájöttem az sem jó, ha egy rossz házasságban nőnek fel a gyerekek, ahol mi, szülök egymással szeretet nélkül vagyunk, feszültségekkel megtoldva, ...milyen példa ez a számukra!
Megismerkedtem tavaly ősszel egy hasonlóan szeretetéhes, és hasonló igényű hölggyel, akivel teljesebb életet élhetünk, mint eddig éltem az utóbbi években/évtizedben! Hasonlóan elszenvedte ő is a kapcsolati válságát, így mindketten tudjuk, hogy mi hiányzott az életünkből! A többi csak rajtunk áll!
leírtad az életem, többé kevésbé, de úgy 80% -ban ugyanaz a helyzet itt is :)
szex? azt sem tudom mi a franc az :D itt már nem hetekről, vagy 2-3 hónapról beszélünk, bőven többről...fogalmam sincs mi a megoldás és már igazából úgyérzem meg is tettem mindent amit tudtam, elfogytam, elválni nem akarok, szeretőt tartani sem, de ez így nem maradhat, tehát...
Pervman87 dobj már egy mail -t, beszélhetnénk erről kicsit, hogy kinél mi a helyzet, hátha tanulunk belőle valamit...
Mint ha a saját életem lenne lenne leírva... A hétköznapi életben jól megvagyunk, sokmindenben hasonlítunk is. Egyedül a szexben nem... Éveken át próbálkoztam, éreztettem vele, hogy engem nem zavar, ha felszedett magára, ugyanúgy kívánom, vásároltam neki ruhákat, minden héten virág, a házimunkából jócskán ki veszem a részem...Nem gondolom, hogy "rossz" férj lennék... Sajnos a szerető lett a "megoldás"... Nem vagyok büszke rá, és ki is tud csinálni rendesen lelkileg...
Én beszéltem egy teljesen rendben levő házaspárból a feleséggel, és ő elmondta, ha lenne szeretője, onnantól kezdve el se tudná viselni, hogy a férje hozzá érjen. (Márpedig jelenleg nagyon is elviseli :)
Írtad ugyan, hogy erre is rákérdeztél, de nem lehet, hogy mégis szerető van mögötte ?
Amikor alig várja, hogy telefonozhasson, akkor mit csinál ? Nem akarlak felbujtani, de kicsit azért kutathatnál utána. GPS jeladó az autójába, ... Csak h kiderüljön, nem hazudik-e. Hogy nem teljesen őszinte veled, az szerintem meglehet.
Remélem, nem egy szerető van mögötte. Ha nem, akkor szerintem el kéne mennetek párterápiára, már ha rávehető a nejed. De ha az a valami, ami van benne, erre is nemet mond, az már nehéz ügy.
