A materializmus és az ateizmus is az emberi tudás fejlődésével elavult dologgá vált. A scientizmus is bukott elmélet, sajátságos vallás, de ezt az igazi tudósok tudják is. Az igazi tudós semmit sem tekint végleges és biztos tudásnak.
senki nem mérte le, nem is fogja semmilyen tudomány soha lemérni semmivel, hisz a láthatalan anyagot sem tudja semmivel kimutatni közvetlen, márpedig a láthatóhoz képest igen nagy..., itt a vörös eltolódás is kudarc...
Elméleteket meg évente lehet gyártani a tudósoknak, ettől még megdőlhet időnként pár betonba vésett képlet is!
"NASA: The Age and Size of the Universe Through the Years
1919, Age: Infinite, Size: 300,000 light years
1929, Age: 2 billion years, Size: 280 million light years
1955, Age: 6 billion years, Size: 4 billion light years
1965, Age: 10-25 billion years, Size: 25 billion light years
1993, Age: 12-20 billion years, Size: 30 billion light years
2006, Age: 13.7 billion years, Size: 94 billion light years"
The Universe, i.e. the Universe, is really "expanding". It has grown more than three hundred thousand times in about 87 years.
"NASA: Az univerzum kora és mérete az évek során 1919, Kor: Végtelen, Méret: 300 000 fényév 1929, Kor: 2 milliárd év, Méret: 280 millió fényév 1955, Kor: 6 milliárd év, Méret: 4 milliárd fényév 1965, Kor: 10-25 milliárd év, Méret: 25 milliárd fényév 1993, Kor: 12-20 milliárd év, Méret: 30 milliárd fényév 2006, Kor: 13,7 milliárd év, Méret: 94 milliárd fényév"
Tényleg "tágul" az Univerzum, azaz a VilágMindenség. Cirka 87 év alatt több mint háromszáz-ezerszeresére nőtt. :-)
"Én a táguló Univerzumról a "mazsolakenyér" modellel szeretek gondolkodni. Képzeld el, hogy van egy tésztagolyód mazsolával. Most képzeld el, hogy a tészta kovászol, minden irányban bővül. (Ha úgy tetszik, el lehet képzelni, hogy ez egy zéró gravitációs környezetben történik, mint például a Nemzetközi Űrállomáson.) Most, ha leteszed az ujjadat az egyik mazsolára, mit látsz, mit csinál a többi mazsola?
Úgy tűnik, hogy a legközelebbi mazsola lassan távolodik tőled, ahogy a köztük lévő tészta kitágul.
A távolabbi mazsola úgy tűnik, hogy gyorsabban távolodik, mivel több tészta van közöttük és közted, mint a közelebbi mazsola.
Úgy tűnik, hogy a még távolabb lévő mazsolák egyre gyorsabban távolodnak.
Nos, az itteni analógiánkban a mazsola olyan, mint a galaxisok vagy a galaxisok kötött csoportjai/halmazai, és a tészta olyan, mint a táguló Univerzum. De ebben az esetben a tészta, amely az űr szövetét képviseli, nem látható vagy közvetlenül nem észlelhető, valójában nem lesz kevésbé sűrű, ahogy az Univerzum tágul, és egyszerűen "színpadot" biztosít a mazsolák vagy galaxisok számára."
Szép mese, csak ettől még a sebesség számítása nem módosul. Az akárhogy megtett távolság osztva az akárhogyan közben eltelt idővel. Ez a BiBi !!! Ha a tér és az idó is relatív, akkor a kettő hányadosa nem lehet befixálva!!! Bemaximálva sem.
All logical results revealed so far point to the fact that the "speed" of "LIGHT" is also relative. Or different. And not only down from a value believed to be maximum, but also up. Moreover, there is not only one kind of "LIGHT".
Minden logikai eddig feltárt eredmény arra mutat, hogy a "FÉNY" "sebessége" is relatív. Illetve eltérő. És nem csak egy maximálisnak hitt értéktől lefelé, hanem felfelé is. Sőt nem csak egyfajta "FÉNY" van.
Ettől függetlenül, az is lehet egy értelmes és valós válasz, hogy:
- Jelenleg még nem tudjuk, de egyszer talán nagyon pontosan tudni fogjuk."
Na igen, feltéve ha a kérdés az; - Tudhatjuk e pontosan ... Fogjuk e tudni valaha ...
Na de a kérdés nem így és nem ez. A kérdés konkrét választ vár, amelyre ugyan válaszolhatjuk a "nem" tagadást, de a nem eleve a válaszadást is tagadja, ami a kérdés elutasítása, vagyis a nem megválaszolást idézi. Nem tudjuk megválaszolni, mert nem tudjuk. Így a kérdés megválaszolatlan maradt, vagyis értelmetlen (legalábbis a kiagyaló szerint).
"Ja és ha egyszer tudni fogjuk, annál is tudhatjuk még majd még teljesen másként is."
Itt már kevered a hitet a tudással, hiszen ha majd tudhatjuk másként is, akkor előtte nem tudtuk, hanem úgy tudtuk tudjuk, de kiderült hittük, hogy tudjuk. Na persze a hit szükséges még a tudott, bizonyítható tudásunkhoz is, különben nem tudnánk tudásunkat eljátszani. Az eljátszott, vagyis tudásunk elvégezhető része bizonyítja tudásunkat tudásunkról és hitünkről is. Van azonban eljátszható hittudás és tudott, végrehajtható tudás.
Tudok bemutatva autót vezetni, de nem tudom bemutatni (eljátszani) az evolúciót, csak elmondani feltételezett eseményét.
A scientizmus nem csak szerintem, hanem majdnem minden értelmesebb tudós szerint túltolás. Tehát valami túl van dimenzionálva a valós helyzetéhez képest.
Ettől függetlenül, az is lehet egy értelmes és valós válasz, hogy:
- Jelenleg még nem tudjuk, de egyszer talán nagyon pontosan tudni fogjuk.
Ja és ha egyszer tudni fogjuk, annál is tudhatjuk még majd még teljesen másként is. Nagyon sok volt a tévedés és a tévhit nem csak a vallásokban , de a tudomány ágakban is. A teológiáról nem is beszélve, ami röhej, hogy vallástudomány, vagy hit-tudomány lenne. Itt csak erről van inkább szó, amit ez az idézet feltár:
"A szcientizmus (a latinscientia 'tudás', 'tudomány'), más néven szcientizmus vagy szcientizmus, egy olyan kifejezés, amelyet eredetileg a francia biológus, Félix le Dantec (1869–1917) alkotott arra a nézetre, hogy minden értelmes kérdés megválaszolható tudományos módszerekkel. [1][2]"
Itt pedig következik az alapprobléma, ugyanis a definíció azt sugallja, hogy ami nem megválaszolható az nem értelmes.
Tegyük is fel rögvest az alapvető kérdést!
- Mi az élet eredete, v. honnan, hogyan ered, eredt az élet?
Tudunk válaszolni a kérdésre? (Hagyjuk a hiten alapuló válaszokat!) Nem. A definíció szerint a kérdés, amelyik nem megválaszolható, nem értelmes. Azonban, ha a kérdés értelmetlen, miért keresi mégis "mindenki" a legalapvetőbb kérdésre a választ? Talán mindenki értelmetlen, v. csak a megválaszolhatatlan kérdésekre keresett egy másokat, vagyis a kérdését demoralizáló választ?
Nézzünk is egy ellen példát!
Mikor lesz vége az orosz különleges műveleteinek?
Az óvatos válaszolható válasz; - amikor megkötik a békét. (Bizonytalan, mert mikor? Ha ...)
Határozottabb válaszolható válasz; - amikor az orosz abbahagyja különleges műveleteit. (Miért hagyná abba, ha egyszer ez számukra jó, elfogadható:)
Biztos válaszolható válasz; - amikor legyőzik az orosz hevességet.
Van ugyan biztos válasz, de ki az, aki a XXI. sz-ban arra ösztökéli magát, hogy valójában egy céltalan (az orosz egyik célja sem bizonyított) jövőért hozzon halálos áldozatot?
Az orosz célok elvesztek a gyilkolászó rombolásokban, miközben egyre több az áldozat. Vagyis sem felszabadulás, sem az egyéb célok megvalósulása. Ez pedig a háborúellenességben valósulhat meg, ami inkább menekülést hoz (nagyobb a túlélés esélye), mint harcba szegülést.
Ezek után a kérdésre válaszolható konklúzió, hogy nem tudjuk a választ. Ha nincs válasz, nem értelmes a kérdés. Ha nem értelmes a - mikor lesz vége az orosz öldöklésnek - kérdés, akkor baj van a tudományon alapuló válaszokkal, mert nem lehet békére törekvő kérdést úgy feltenni, hogy az megválaszolható legyen.
