Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Sziasztok! Kíváncsi lennék mások tapasztalataira. 20 éve van tartós kapcsolatom, de az esetek 98%-ában én kezdeményezem a szexuális együttléteket, bele vagyok fáradva. Már a szex sem érdekel. Én vagyok peches, vagy más is van így vele. Csajok ki, hogy kezdeményez, vagy miért nem mertek kezdeni?
Sokan - talán a legtöbben - egyetértenek veled. Én talán úgy fogalmaznék helyetted, hogy ezek a szavak szívből jövőek! Mindannyian őszintén éreznek így.
S a másik oldal megnyilvánulásai is őszinték, szívből jövőek! S ők is elmondhatják, hogy a férfiaknak sír a szájuk, oly módon, ahogyan itt elhangzott.
Hogyan lehet akkor mindkettőnek igaza? Ki az aki téved? Ki állapítja ez meg, ha csak egymásra mutogatnak, és nincs jottányi megértés se köztük?
Az egész nagyon hasonlít a rasszizmushoz. A férfiak női rasszizmusa, a nők férfirasszizmusa ez. Hogy alakulhatott ez ki? Ki juttatta őket ide? Vagy már eredetileg - évszázadok, évezredek óta - így van ez?
Nem szeretek ókori iratokból idézni, pláne a vallást belekeverni, de az Ószövetségben, (amelyet olyanok írtak, akik ellen majd 80 éve pokoli rasszista támadás indult) az vagyon megírva, hogy az Isten, amikor Ádámnak az Évát teremtette, akkor "azt segítőtársul adta neki, az ő ellenében". Ez a helyes fordítása az eredetinek (s ez az ősi nép mai is így értelmezi), nem pedig az, hogy "segítőtársul mellé" (ahogyan még ma is tévesen fordítják).
Ha ezt nézzük, akkor felismerhetjük egy nép több ezer éves, és leírt tapasztalatát, amelyet a mai tudomány sokszorosan megerősít: A férfi és a nő, nem csak kinézetben, nem csak kromoszómákban, nem csak egyes belső szervekben, hanem még számos dologban különbözik. Hormonálisan is, agyi szerkezetekben, egyéb biokémiai tényezőkben, amelyet soha semmilyen eszközzel nem lehet megváltoztatni, bármennyire is akarná azt egy szűk csoport.
Egyik sem több a másiknál, hanem bizonyos dolgokban MÁS! (nem véletlen, hogy a nőt az elmúlt századok során igyekeztek munkába állítani, hiszen - ha más módon is, de - hasznosak).
Akkor mi ez a háború? Mi ez a háború, ha már lassan 80 éve nincs háború? Vagy miért támadt a háború mégis fel? Mi ez az "ember", akinek a történelme a háborúk sorozata, és ha az nincs, akkor a másik nemmel "kezdeményezi" azt? Miért jut - törvényszerűen - odáig, ha a topik témája szerint már nem akar kezdeményezni, akkor feltör benne a háború iránti vágy?
Nos, ennek az elemzése ad választ arra, hogy kell-e, és kinek kezdeményezni, és mit.
Ne hagyd magad manipulált személyek által manipulálni, és azt, hogy a társad ellen fordítsanak. A problémád érthető, valós, és gyakori, amelyben egyikőtök sem hibás. Csupán a mai világ téveszméinek rabjaként látszik a helyzet problematikusnak. Ám a belső igazságot ismerve jól érthető, hogy mi vezet szinte mindenkit ide. Az biztos nem, hogy mától a nő kezdeményezzen, de neked sem kell kényszerből tenned, noha mentálisan ez a helyzet állt elő, akaratod ellenére.
Az igazságot egy - még megnevezett formában nem létező - tudomány gyűjti a napjainkban össze, melynek egy szeletéről beszél (pl. YT-on) Dr. Máté Gábor. Ez az pszichológia, agytudomány, hormonok és biokémiai ismeretek, ill az immunológia egységes nézőpont szerinti közös tana. S nem csak a betegségeket láthatjuk más nézőpontból általa, hanem az emberi boldogtalanság gyökerét is tetten érhetjük. A gyógyszeres betegségkezelésnek többnyire leáldozott, és iszonyú harc folyik azért, hogy a pozícióját fenn tudja tartani (et is mutatja egy előző HSZ-ban említett 2 év).
Én megbocsájtok, mert a világ gyökeres átalakítása épp ezért indult meg, kb 2 éve, egy jó kis trauma előidézésével. Csakhogy a terveket erőszakosan kívánják véghezvinni, nem pedig mindenki önálló döntései alapján.
Az önálló döntéstől, és a helyrehozás önnön erőfeszítésétől mindenki többnek, értékesebbnek boldogabbnak érezhetné magát. A ránk eröltetett kényszer azonban értéktelenné tesz minket, és akkor újra hamis ígéretekkel bombázottan továbbra is bábként viselkedhetünk azoknak, aki ide juttatták a világot.
A világ most ott tart, hogy a férfiak gyűlölik a nőket, a nők gyűlölik a férfiakat, és mindketten - akik még maradtak - kényszerből használják (kihasználják) a másik nemet. De egyre többen önmaguk között próbálják keresni a megoldást. Ez egy iszonyatos robbanáshoz vezetne, ha nem gondoskodnának bizonyos csoportok arról, hogy ez a robbanás mielőbb megtörténjen, más indokokra (ürügyekre) hivatkozva.
Ritka jelenség a 20 év együttlét, ugyanakkor ez lenne a kívánatos, mégpedig kibékülve a másik nemmel, elismerve értékét is. Helyette azonban az egész olyan mint a rasszizmus. S bár szóban a rasszizmus ellen mindent megtesznek, csak éppen a két nem között maradjon fenn - ez a jelen állapot.
Egy 20 éves kapcsolat egyébként többnyire csak így működik.
Ugyanakkor minden hosszú kapcsolatban kötelezően előjönnek válságok, amelyek azonban megoldhatók.
A válasz azért lenne hosszú, mert az emberi természet lényegéről szól, és arról, hogy hatalmas különbség van férfi és nő között (noha egyiket sem lehet előnyben részesíteni). Ezt azonban sokan - a mai világ felvilágosultjai - körömszakadtáig tagadják. S ezért nincs is hosszú kapcsolatuk, s csak egyre boldogtalanabbakká válnak. Már 50 éve ez megy, de nem veszik észre magukat, és a fiataloknak ezt a tévedésüket adják át.
