Érdeklődve várom a kedves olvtársak gondolatait, egyfelől, hogy személyesen mit éreznek, amikor felmerül, vagy éppen egyenesen neki szegezik a felvetést: DEHÁT KI FOGUNK HALNI!!! illetve pszichológiai találgatásba is merülhetünk, hogy ennek a felvetésnek az ilyetén fájdalommal teli jajszava, vajon honnan jöhet, mit várhat tőlünk a jajgató személy, mivel lehet vigaszt nyújtani ilyen embereknek, és egyáltalán ...
sokkal durvább is lesz annál, hogy kihalunk. gondolj bele, az egész galaxisban is kihalhatnak az értelmes lények. és a világmindenségben több ezermilliárd galaxis van, és azokon is!
Nem hiszem, hogy itt olyan fogalmakat kellene használni, mint "értelem", és "miért", és "jelentőség".
Ezek emberi fogalmak, viszont sem az élet, sem pedig maga az univerzum nem emberi alkotás.
A megfelelő kérdés leginkább az, hogy "hogyan működik".
Az az ember speciális balszerencséje, vagy szerencséje, ki hogyan ítéli meg, hogy tudatában van a saját létezésének, és a saját halandóságának. És annak, hogy minden, ami létezik, az változik, átalakul, vagyis abban a formában van kezdete és van vége, az emberi fajnak is, a Földnek is, Naprendszernek is, a Galaxisnak is...
Lehet a világ mind teljesebb megismerésére törekedni, lehet abból tanulni, az emberi látókört egyre inkább kiszélesíteni, de a világra ráerőltetni a szűkös emberi fogalmakat szerintem teljesen haszontalan dolog. Ez lehet a művészek célja, emberi szemszögből visszatükrözni a világot, de ez az emberről mond sokat, nem magáról a világról.
Mondhatjuk, hogy az Univerzum egy kis darabkáján, az emberen, annak szemén és tudatán keresztül az Univerzum kicsit visszanéz magára, és megszemléli önmagát... De ez nyilván csak nagyon tökéletlen lehet, mert maga az eszköz, az ember is tökéletlen... legalábbis a világ végtelen bonyolultságához képest.
Ha az Univerzumnak valamikor, valahol sikerül egy erre alkalmasabb eszközt (élőlényt?) létrehoznia, azon át is megszemlélheti magát, de az is csak kis részleteket foghat át a Létezőből, nyilván.
Bármi kisebb hogyan is foghatná fel, foghatná át a nagyobbat? Az Univerzumot felfogni képes dolog csak maga az Univerzum lehhetne, illetve egy nála nagyobb, bonyolultabb valami.
.
Az meg, hogy kihal a fajunk, vagy nem hal ki... Egyszer biztosan vége lesz, még ha folyamatosan változik is, ha sikerül galaxisok, esetleg univerzumok között utazóvá válnia, akkor is.
Örpkké semmi sem létezik, az entrópia a rendszerben folyamatosan nő, az ilyen energia és életközpontok pontszerű kivételek, benne a dolgok dinamikusan ellenállnak, megújulnak, születnek, pusztulnak, de összességében ezek is ideiglenesek, véges élettartamúak.
Panta Rhei, minden folyik, elfolyik, a végén megkrepál az egész.
.
De miért érdekeljen engem, aki még az ember Naprendszeren belüli utazgatását sem érem meg?
Az ember ostoba lény, maga alatt pusztíttja a számára legértékesebb bolygót, miközben más világokról álmodik.
Egy (nemtelen) fricska, ugyanakkor minden élő számára áldás a halál
Ha van/volna lehetetlen küldetés, az az egyed örökkön tartó élete.
Ha úgy tetszik: az élet tétje, az elmúlás bizonyossága irányába hat.
Az a kis dacos élet!
Akárcsak a vákuumban felvillanó kvantumok, melyeknek ugyanúgy nem értjük az okát és értelmét, mint legtöbben sem értik a saját létezésük miértjét.
És mindezek után, már csak egy kérdésünk maradt. Van egyáltalán bármiféle jelentősége az egyének létezésének?
Hát már hogyne volna Mucikám! Ha te nem volnál, aki feltegye ezt a kérdést, ugyan ki volna helyetted, aki helyetted tehetné fel pont ugyanezt a kérdést? Na ugye, egyetlenem!:-)
Bradbury nem technikai sci-fit írt, az ő novelláiban valamiféle költészet van, prózai formában.
A Marsbéli krónikák ciklus részben az emberről szól, de a háttérben ott vannak a kihalt marslakók...
Nem tudom, ez egy furcsa kérdés, jó-e Bradbury Marsbéli krónikák c. műve... Nyilván jó, hiszen különben nem lenne világhírű. Az egy más kérdés, hogy van, akinek tetszik, másnak meg nem.
A Solaris Marsbéli krónikák c. albumát meg nem csak Bradbury, hanem Stanislav Lem és Zsoldos Péter regényei is ihlették,ez a zeneszámok címeiből is egyértelmű.
Amikor a szépemlékű ember megvilágított bordái lesznek a fedőtartók a mechaklónok konyhájában? Hát nem tudom, Patreides. Lehet, azt nem is akarnám megvárni/látni.
A Földön az életnek van még űgy kb. egymilliárd éve, azután a Nap már túl sok emergiát sugároz le a Földre, így az gyakorlatilag lakhatatlanná válik... A Nap vörös óriássá válása, és a Föld elnyelése még pár milliárd év múlva már csak a ráadás, gyakorlatilag bárki élőlény számára már érdektelen.
De még az az egymilliárd év is kérdéses, hogy az valóban rendelkezésre áll-e az élet részére a Földön, mert addig még több nagy kihalási hullámra lesz lehetőség, töbnb ezer évig tartó vulkánkitörések, a köntinensvándorlás leállása, újabb "hógolyóföld" állapot, globális pusztítást okozó aszteroida, ilyesmi.
De az egymilliárd év egy faj életében amúgy is túl nagy időtáv, ha esetleg nem is hal ki, biztosan megváltozik, vagyis már nem az a faj lesz, ami most. Ráadásul az ember esetében ezt már nem is csak a vak evolúció okozhatja, hanem a genetikában szerzett tudásával saját maga is megváltoztathatja az egész fajt.
Ha a Naprendszert be akarja népesíteni, amúgy is két oldalról kell a kérdéshez közelíteni, részben a bolygók (Vénusz, Mars), illetve a nagyobb Jupiter és Szaturnusz holdak "földiesítésével", terraformálásával (ami nem egy-két év alatt mehet végbe), részben az oda települő emberek genetikájának a speciális környezethez alakításával (ez rövidebb idő alatt elképzelhető). Ez utóbbi pedig azt jelenti, hogy az emberi faj gyakorlatilag több különböző fajjá válik szét, vénuszlakókká, marslakókká, stb.
Ha az emberi tudomány valaha képes lesz megoldani a csillagközi utazás problémáját, a benépesíthető világok száma nyilván nagyságrendekkel kibővül, és az emberiség (illetve a belőle leágazó fajok) túlélése sokkal valószínűbbé válik.
Ezen persze lehet fantáziálni, nekünk, ma élőknek, de valójában az, hogy mi lesz azután, hogy mi már nem létezünk, alapvetően számunkra már édesmindegy.
sokkal durvább is lesz annál, hogy kihalunk. gondolj bele, az egész galaxisban is kihalhatnak az értelmes lények. és a világmindenségben több ezermilliárd galaxis van, és azokon is!
"A tudás gyarapszik, de az a kevés kutató aki halmozza kevés. Rengeteg ember felesleges dolgokat termel, szolgáltat, ahelyett, hogy az emberiség valódi problémáival foglalkozna. A kormányok se ezt segítik. pl minek műkörmös, kutyakozmetikus, stb. stb. Nyilván mert igény van rá. Nevetséges. Értelmes dolgokat kéne az embereknek csinálni. Tanulni, tanulni, kutatni az örök életet, a fenntarthatóságot stb."
Addig ez lesz, amíg a tudást nem fizetik meg. És nem fizetik meg, amíg az egyetemet végzett tanár nyomorog, a magyarul-angolul alig beszélő, adót alig-alig fizető, kínai árus pedig 30 milliós autóval jár, addig itt nem lesz változás.
" Létszámilag elég szerény alapokon, de kétségkívül sokkal minőségibb civilizációt lehetne így építeni, ahol ennyire kevés ember volna az összlétszám."
De fennáll a beltenyészet problémája, amelyet csak fejlett génsebészettel lehetne orvosolni.
És vannak fajok, amelyek változnak, átalakulnak többé-kevésbé, szétválnak más fajokká, ilyesmi.
Valójában a faj fogalma egy mesterséges valami, egy statikus fogalom, egy dinamikusan változó világban. Ha úgy vesszük, fajok nem léteznek, az csak egy adott időszak lefagyasztott metszete, csak élőlények állandóan változó populációi vannak.
HOgy az ember, mint faj kihal-e, vagy átalakul, szétváluk más fajokká változva, valójában engem addig érdekel, amíg létezem.
Hogy utána mi történik... Hiszen utána nem is lesz a világ. Vagyis az én szempontomból édes mindegy. :)
Nem lehetetlen, ám én nagyon kicsi esélyt látok rá.
De akár igen, akár nem, nem érinti a topiknyitó kérdését. Azok ott lenn egyáltalán nem akarnak majd a fent maradt haldoklókkal foglalkozni, főképp nem fognak a vigasztalásukkal foglalkozni. Ha túlélni csak lenn lehet.
Azt mondod, valahogy lehetséges az örök életet elnyerni vagy elérni?
Ezelőtt 45-50 évvel volt ez nagy téma, és valahogy mindig oda lyukadtak ki, hogy majd felfedeznek valami genetikai vagy más alapon működő szupergyógyszert és voilá...
Csakhogy ez nem így működik, a Természetet nem lehet holmi gyógyszerrel "becsapni", ha valakinek eljött az ideje, menthetetlenül meghal.
