"A mai tudomány egyik lényege, hogy semmiből valami lesz. :) És ez tudományos. Logikus. Értelmes. Tudományos."
Nem az és teljesen jogos a felvetésed. Viszont vannak olyanok, hogy TUDOMÁNYOS TÉVHITEK. Tehát súlyos tudományos tévedések. Sőt ugye egy és több tudós is lehet mentálisan sérült és beteg, ami miatt irracionális dolgokat is elfogad.
Eléggé sok kommentet írtam ide a témakörben, de közben a netes naplómban van róla egy összefoglalóm is. Ami egyben egy tudományos előrejelzés is, hogy ez a marhaság hamarosan megbukik. Azt is leírom, hogy miért.
"Vajon ez a tudós bácsi is önkívületben rángatózott "érezve a hit hitének hitét a szívében meg a lelkében, szívvel", amikor ezeket írta?'
Nekem erről az a személyes véleményem, hogy ez a tudós bácsi nem rángatózott önkívületben, érezve a hit hitének hitét a szívében meg a lelkében, szívvel, akkor, amikor ezeket írta.
"Vagy ő nem ezeket érezte, hanem a totális egzakt tudást?"
Úgy gondolom, a totális egzakt tudást sem érezte.
Úgy gondolom, nem túl sok dolgot érezhetett a tudós.
Most még annál is kevesebbet érez, halott állapotban van.
Vajon ez a tudós bácsi is önkívületben rángatózott "érezve a hit hitének hitét a szívében meg a lelkében, szívvel", amikor ezeket írta? Vagy ő nem ezeket érezte, hanem a totális egzakt tudást? XD "Ma már tudjuk, hogy a világban nincs mindennek oka." "Amikor kvantumos effektusokat mérünk, csak a vak véletlen mondja meg, hogy végül mi következik be." "De tudjuk azt is, hogy az ok-okozati rend mindig időbeli sorrendet is jelent. Azaz az ok mindig megelőzi az okozatot. Mivel a „0” időpont előtt nem volt idő, így ok sem létezhetett." "Például ha azt kérdezzük, volt-e tér és idő az ősrobbanás előtt, arra már tudunk válaszolni, ez pedig az, hogy a „nagy bumm” előtt sem tér, sem pedig idő nem létezett."
Az a kijelentés, hogy semmi nem az, aminek látszik a szubjektív látásmód eredménye. Ha megkérdezed az Egyiptomi piramisok lábánál ámuldozó turistákat, hogy mit látnak, 99% piramist mond, de lesz olyan is aki kőrakást mond.:)
„Tudat nélkül ez nem bizonyítható,... a 4D is problematikus, ahogyan az 1D meg a 2D,
....elmélet ami a valóságában nem kimutatható. „
Az bizonyított tény, hogy az ember előtt is léteztek tudattal rendelkező lények. Azonban csak az ember megjelenése óta van emlékezetből, írásból alkotott történelem a Földön. A tudat nélkül is van abszolút valóság. Így az a nézet, hogy csak az létezik, amiről tudomásunk van, hamis. Az emberi elme rengeteg olyan fogalmat alkotott, amivel könnyebben értelmezi a valóságot. Az időt is ide sorolják, habár a fizika és a többi tudományág nem nélkülözheti az időt, a számítások során. Például az út és az idő hányadosa képezi a sebességet. Mivel gyakorlatilag minden mozog, a sebesség is a valóság része. Így az időt, a távolságot, a teret is abszolút létezőnek tekintem. Ami a dimenziókat illeti, a meghatározott irányokba történő kiterjedtség jelölésére, és a pontos hely pozicionálására használjuk. Azonban vannak olyan elvont dimenziók is, amik nem erre a célra szolgálnak. Például a rejtett, vagy felcsavarodott dimenziók, amiket a bonyolult matematikai számításokhoz használnak. Aztán a másvilágra, mennyországra alkalmazott más dimenziók, amik az elme szüleményei.
... "végtelen nincs" , én az univerzumra úgy értem, hogy ott a vége ahol az utolsó atom van. Azon kívül semmi. „
Véleményem szerint, a téridő struktúra végtelen 4 D halmaz, aminek az anyag nélküli része az üres halmaz.
Az anyag pontszerű elemi részecskéi, a 4D halmaz véges részhalmazát képezik. Ezért az alaphalmazban tudnak sűrűsödni, és ritkulni, ami a részecskék tulajdonságaiból adódik. Szintén a részecske tulajdonságból erednek a kölcsönhatási mezők, amik a részecskeritkulással kitágulnak, a sűrűsödéssel összehúzódnak. Ezt a kiterjedt hatótávot lehet az univerzum határának tekinteni, a téridő struktúrán belül.
„Ez egy nagyon rejtélyes dolog, "végtelen ideig fennáll"! Hogyan lehet idő nélkül gondolkodni?
Mivel mozgást mérünk mozgással /óra/ kialakul
az emberben az időtudat,.... közben minden csak mozog, átalakul " idő nélkül", a Tudat itt bejátszik. „
Mivel minden egyes téridő kvantum mozog, amíg létezik, a teret és az időt jeleníti meg. A végtelen sok, nem egyidejűleg létező téridő kvantum, a végtelen teret és időt jeleníti meg. Az anyag mozgásán, (sebességén) keresztül tudjuk mérni az utat, és az időt. Egy téridő kvantum létezési ideje és mérete nem mérhető meg számunkra, mivel a határozatlansági tényező tartományán belüli entitás. (a Planck távolság és idő nagyobb)
A tudat akkor lép be a képbe, amikor a mozgási sebességek, az atomok mérettartománya, megfelelő az érzékszerveink számára. A tudatunk is az anyaghoz kötött, mivel az agy tevékenységéből felmerülő fenomén, jelenség.
„Ezt avval lehet bizonyítani, hogy egyes kultúrákban
nem mérik az időt, nincs nekik időtudatuk.
A másik, hogy vannak olyan tudat állapotok, amikor
nem érzékelhető az idő. Alvás, meditáció,.. „
Szerintem az idő a tudat nélkül is létezik, mivel a tudat nem egy anyag nélküli önálló létező. Ami olyan élőlényekhez kapcsolódik, amik véges ideig élnek. Ami az időmérést illeti, óra nélkül is megy. Már a korgó gyomor, az éhség is „óraként” szolgál a tudat számára. (ideje enni valamit)
Az alvással töltött idő, az ébrenlét alatt kikövetkeztethető. A meditáció lényege éppen az, hogy kizárjuk tudatunkból az időhöz, időtartamokhoz való kötöttséget. De ez is bukik, ha kijelentem előre, hogy csak egy órát meditálok.
abból lehetetlen hogy legyen energia, majd anyag. „
Osztom a véleményed.
„Szerintem végtelen sincs, meg idő sincs. „
Szerintem van végtelen folyamat, amikor a potencia ciklusonként átalakul. A fékezett erő, átalakul mozgóvá, amivel kiterjeszti a teret. Ez a folyamat megfordul, és bevonzódik abba a pontba, ahonnan kiindult. Ezzel véget ér egy „munkavégzési”ciklus. Ez egy adagot, térkvantumot, helyet képez. Így az időnek is megnyilvánul egy adagja, tartama. Ez a téridő-kvantum, amiből végtelen sok keletkezik/elenyészik, amivel egy végtelen struktúrát képez. Ennek a diszkrét elemekből álló téridő struktúrának alaprezgése, fluktuációja van, ami szintén végtelen ideig fennáll.
Az lenne a kérdésem ismerjük-e hogy, egy fekete lyuk milyen típusú anyagot tartalmaz, és van e benne szingularitás? Annyi biztos, hogy gravitációsan vonzó. Azonban mi lehet az oka egy átfordulásnak, amikor „robbanásszerűen” taszító lesz? Ezzel indítva egy új ciklust a tágulás leállásáig, amikortól a vonzás lesz a ciklus második fele.
úgy fordul magába hogy megáll a tágulás egy ponton, majd szűkűl a tér.
A lufi felfuvódik, majd leereszt.
A semmiböl valami az számomra is kizárt, de ha feltételezünk egy olyan kezdeti objektumot mint pl. egy gigantikus fekete lyuk, ami a fizika törvényei alapján kitágul, majd összehúzódik,.... az járható.
Általánosan bevett módja a problémamegoldásnak: mindent számba veszünk, amit tudunk (és amit csak tudni vélünk) a megoldásra váró problémáról; de csakis azt!… majd, miután mindezek ellenére se jutunk eredményre, felsoroljuk mindazon közismert, mármint általánosan elérhető ismereteket, melyekről immár azt is tudjuk, hogy nem vezetnek eredményre – viszont, legalább nem tűnünk hülyének.
Marad tehát a tudomány határait sértő tévelygés ötletelés (mint minden forradalmi áttörés) lehetősége, és persze az ismereteink határain belüli (potenciátlan) toporgás kudarca – ami csakis a tévedések kockázatát felvállalni képtelen foteltudósok számára jelent szellemi kielégülést.
A Föld tengelyforgását pedig lassítja ugyanennek a mechanizmusnak a visszahatása. Úgy tudom, hogy 1.4 milliárd évvel ezelőtt egy földi nap 18 órás volt. Ez a lassulás nem egyenletes, néha-néha gyorsuló időszakok is vannak. Mert a dolog nem csak a földi árapálysúrlódás következménye, hanem hatnak rá a Hold árapály deformációi, meg a többi bolygók mozgásai is.
Mert a Föld forgása húzza maga után a dagálypúpokat, a dagálypúpok meg a Holdat. Így közvetve a Föld gyorsabb forgása gyorsítja kicsit a Hold keringését, amitől az egyre magasabb pályára áll.
A Földi óceánokban keletkező árapály púpjai elvileg mindig a Hold felé mutatnának. De mivel a Föld forgása gyorsabb, mint a Hold keringése körülötte, s mivel van a víznek belső súrlódása, a Föld némileg magával ragadja a vízpúpokat, így azok nem pont a Hold irányába, hanem kissé eléje mutatna. A púpok tömegének gravitációs vonzása így kissé gyorsítja a Hold kerületi sebességét. Ezzel a megnövekedett kinetikus energiával csak nagyobb gravitációs potenciál tud egyensúlyt tartani, amit a Földtől való nagyobb távolságban talál meg. (Az utolsó következtetést a Holddal együtt keringő rendszerben szemléletesebben írhatjuk le: a kerületi sebesség növekedésével nő a Holdra ható centrifugális erő, ami feljebbi pályára emeli.)
(Hasonló dolog ez, mint amikor egy orbitális pályán be akarjuk várni a mögöttünk haladót: Ehhez nem fékeznünk kell, hanem gyorsítani, mert így magasabb pályára kerülünk, amin lassabb a keringési idő.)
