Szegényke enyhén terhelt. Vagy nem is enyhén. Ö fogja szétrombolni Brüsszelt, a vaksi szemével, a hájas testével, a hanyatló intelligenciájával. Hát ja.
Még tegnap a hvg-n kommenteltem, és jött egy kis zűr, inkább töröltem magam. Többekkel jóban lettem, és nem tudtam sajnos elbúcsúzni tőlük.
A legközelebb álló hozzám Gabriela, aki miatt végül is úgy éreztem, hogy törölnem kell magam, mert egy hozzászólásomra reagált, és féltem, hogy letiltják.
Gabriela! Te hüle tyúk! Remélem, hogy ezen nem sértődsz meg, mert bóknak szánom!Imádtalak, minden megszólalásodat, pedig elárulom, hogy kezdetben a cicmókos képeidtől frászt kaptam!Töröltem magam, mert te már régen ott vagy, én meg már régen fél lábbal vagyok itt. Szerencsére nem a sírban a másik fél lábam, hanem ahova költözünk a családommal, NÉmetországba.
Sajnáltam otthagyni a csapatot, a hátmégaszúnyogot. Köszönöm, hogy befogadtatok!
Továbbra is követlek titeket, hajrá, adjátok nekik! Ripityom, zool, különleges helyetek van a szívemben. Köszönöm!
Ha valaki volna itt, aki netán kommentel a hvg-n is, megköszönném, ha átadná az üzenetemet Gabrielának!
Itt meg is említ,(Ray) örülnék ha valaki átadná az üzenetemet a helyemben, én már nem tudom megtenni, sajnos. Köszönöm!
Els˜ életemben 1970-ig azt hittem Hegyeshalomnál vége a világnak. Igy lettem a szocializmusban domesztikálva. AztÝn egy véletlen folytán átkerültem pár napra a vasfúggöny másik oldalára. Attöl kezdve mindenem elkezdett viszketni.
1972-ben végleg útra keltem. Megtanultam angolul, s kiderült, hogy bár hová megyek a világon nem tudok elveszni.
"Sok minden függ attól, hogy te mit vársz el a hazától és a haza mit vár el tőled."
--- En nem varok el semmit a hazamtol es a hazam se varjon el tolem semmit. A haza nem jog es kotelesseg kerdese, de meg csak nem is politikai fogalom, a haza teljesen mas. Lehet peldaul egy foldrajzi hely, ahonnan az ember szarmazik.
"van is egy mondás hogy bármit elérhetsz az életben ha hajlandó vagy minden másról lemondani miatta."
--- Mondd azt egy suket nemanak, hogy lehet belole opera enekes, vagy egy benanak, hogy lehet meg belole balett tancos, csak lemondas es akarat kerdese az egesz. :)))) Vagy egy ittas vezetesert eliteltnek, hogy letelepedhet az USA-ban vagy Kanadaban. :) Be sem engedik, hiaba mondja, hogy mar leszokott a piarol. :) A lenyeg az, hogy vigyazzunk a mondasokra, nem minden papsajt, ami fenylik. :)
Sok minden függ attól, hogy te mit vársz el a hazától és a haza mit vár el tőled. Ha valaki telál magának így hazát, akkor lesz neki másik. Ha nem, akkor is dönthet, hogy marad vagy tovább áll.
Én éltem pár évet külhonban. Nem a hazaszeretet hozott haza, hanem a család.
Sőt, nagyon sok lemondással jár, ebben biztos vagyok. Viszont az élet nem egy habostorta, van is egy mondás hogy bármit elérhetsz az életben ha hajlandó vagy minden másról lemondani miatta.
"de szerencsére van sok más jó hely is tengerparttal, napsütéssel és kedves emberekkel." --- Bizony van sok mas jo hely is, csak az a kerdes, hogy azok az orszagok is szeretnek e, hogy ott elj. Az az beengednek e hosszabb idore, netalan engedik e, hogy letelepedj ott. Peldaul sokak vagya Florida, Kalifornia, esetleg Mexiko, stb., de letelepedni ott nem egy konnyu dolog. Az Unioban is vannak ilyen helyek, de hosszab tavon elni, esetleg le is telepedni sok lemondassal jarhat. Gondolok itt a nyelvismeretre, munkalehetosegre, helyi szokasokra, torvenyekre, stb.
Az még csak nem is kozmopolitizmus ha valaki más országban találja meg azt a helyet ahol szeretne élni - van is egy olyan unokám akinek Görögország a szülőföldje, de egyelőre máshol akar élni és egyelőre nem mondanám hogy kozmopolita. Az inkább kozmopolitizmus ha valaki sok helyen otthon érzi magát, ami nem akaratlagos hanem egy magától belülről jövő érzés, hogy mintha mindig itt éltem volna és nagyon élhető barátságos hely - ez nálam tipikusan 2 hét után kezd kialakulni. Eddig csak Belgiummal voltam csak úgy hogy ott nem tudnék élni mert hát autóval mentem keresztül át rajta, hosszú ronda és unalmas, de belátom jobban meg kéne ismerni, lehet hogy megszeretném, de szerencsére van sok más jó hely is tengerparttal, napsütéssel és kedves emberekkel. Szerintem nagyon sokat nyom a latba, hogy egy földrajzi helyen vagy egy kultúrában mi az amit szeretünk, és ez egyáltalán nem ugyanaz minden embernél, bár az iskolai/társadalmi idomítás mindent megtesz azért hogy egyenszabásúakat alakítson ki.
