Pszichológiai jelenség, amely elborítja a világot.
A hétköznapokban ez a mamahotel/apabank formájában jelenik meg.
Nem a "gyerek" a hibás ebben, hanem maga a szülő - bár ő is tudatlanul, akaratlanul.
A szülő már eleve sérült (leggyakrabban a saját szüleitől), és kötődési zavarában nem engedi leszakadni a gyermekét. Erre számos technika létezik, tudat alatt, a következmények felfogása nélkül, s így a gyermek felnőtt korára is társfüggő (codependens) marad a szülei viszonyában. Az egyik - nemrég a köztudatban is megismert - technika a fizikai bántalmazás, de ugyanez működik pszichés szinten is.
Régen (50-100 évvel ezelőtt) a társadalmi szokások tartották kordában az emberiséget, hogy ez ne terjedjen el kóros mértékben. Aztán a "múltat végképp eltöröljük" szlogen jegyében az egész nyugati kultúrában a szokások lerombolása folyt generációkon keresztül, nem adva helyette más szabályzó erőt. A csúcs, az 50 évvel ezelőtt kirobbant (csendes) forradalom volt, amikor az utolsó korlátok ledöntésével megkezdődött a nyugati civilizáció stabilitásának megingatása. Következményként már nem csak a gyermekkorban ért sérülések, hanem a párkapcsolati viszonyokon belül is továbbterjedt a gyilkos kór, mint egy valódi - csak nem kórokozó általi - fertőzés. S az élet más szintjein is (pl főnök/beosztott) burjánzott tovább a káros hatás.
Mára a nyugati civilizációnk súlyos hanyatlásba csúszott, amelyet még a fel-felbukkanó technikai újdonságok mutatnak hamisan látszat-fejlődésnek, de egy mély pszichés hanyatlásban van ténylegesen. Végső következménye az a felismert demográfiai válság, amely a fokozódó szakemberhiány következtében katasztrófába sodródik, és a társadalmak azzal hitegetik magukat, hogy a helyi népességfogyást a túlnépesedés majd kompenzálja. A fogyás miatt beállt egy olyan koreloszlás, amelyet "elöregedett társadalomnak" nevez a demográfia, s amely évtizedekre tartós marad, minden erőfeszítés ellenére, és az idősek iránti ellenszenvet táplálja azon fiatalok körében, akik hamarosan szintén öregekké válnak.
A topiknyitóban vázolt jelenség csupán egy figyelmeztető jelzés a sok közül, hogy súlyos a baj. Az a baj, amelyet már legfelső szinteken felismertek, de világbotrány jellege miatt hétpecsétes titokként kell kezelni. S a megoldása is hétpecsétes titok, nem véletlen a sok-sok hallgatás az elmúlt pár év eseményeinek lényegéről.
